nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Nánási Pál: Nem csak a kirakatban vagyunk boldogok, tényleg így élünk

Nánási Pál élete a családja körül forog. Azt mondja, ha valakinek nem a gyerekei és a párja a legfontosabbak, nem is érdemes belekezdeni. Az apukája a legjobb barátja, és azt is elárulta, hogy talán egy kicsit haragtartóbb, mint kellene, és nehéz elnyerni a bizalmát. Tudja, hogy az élete nem éppen hétköznapi, a gyerekeit mégis hagyományos családi modell szerint neveli. Interjú Magyarország egyik legkeresettebb fotósával.
benczevivien
f Ajánlom

Számodra mi a boldogság kulcsa? Meg tudod fogalmazni?

Az enyém egy furcsa, sokféleképpen értelmezhető szakma, de nem kifejezetten családbarát. Engem úgy neveltek, hogy nekem a jó fogalma a családos lét. Ebbe „nőttem bele”: a szüleim boldogsága volt előttem a példa, és a saját bőrömön is érzem, hogy a boldogság kulcsa a család. Az én gyerekeim is ezt a mintát látják, hiszen hagyományos családi modell szerint élünk. Ugyanakkor belelátnak az életünk összevisszaságába is, hiszen egyikünk munkája sem hétköznapi.

Tehát a családod jelenti a „mindent”.

Baj lenne, ha nem így lenne, de azért vannak még olyan tényezők az életemben, ami boldoggá tesznek. Számomra Pityu, a vizslánk is egy hihetetlen jó dolog. Egy kutya olyan, mint egy gyerek, foglalkozni kell vele, de visszaadja azt a szeretet, amit kap. Nagyon őszinte, és elképesztően jó lelke van.

Pityu a vizsla (Forrás: Facebook)

Teszel azért, hogy te is örömet okozz másoknak?

Az természetes, hogy az ember figyelmesen bánik a gyerekeivel, családtagjaival, barátaival. Ezen túl igyekszem törődni másokkal is, például fontos számomra az adományozás, de nem feltétlenül anyagi javakra gondolok. Amit én adni tudok, az a fotózás. Azzal például, hogy képet készítek egy-egy fontos témáról, egyszersmind tettekre buzdítom azt, aki nézi. Fotóztam már például leukémiás gyerekekkel foglalkozó alapítványnak, most pedig egy menhelynek próbálok segíteni. Úgy, ahogy én tudok – érzelmekkel, jó képekkel: ezek az én mindennapi jócselekedeteim – ha úgy vesszük. Ezek mindig feltöltenek engem is, hiszen ilyenkor nagyon sok szeretetet kapok, a munkáim során sok jó embert ismerek meg. Inkább a feleségem, de én is a figyelem középpontjában vagyok, így könnyebben segítek, és örülök, ha jó üzenetet közvetítek, ha valamit elmozdíthatok jó irányba. Örömmel tapasztalom, hogy az egyértelműen tiszta, jó üzenetekre az internet közössége is sokkal inkább reagál.

A gyerekneveléssel kapcsolatban egyetértetek Nórival?

A feleségem sokkal féltőbb és szabálykövetőbb, mint én.  Szerencsére viszont csakis a klasszikus véleménykülönbségeink vannak. Talán azt mondanám, hogy én nem parázok rá annyira a dolgokra, mint ő. Viszont nem tudom, kinek van igaza. Érdekes az is, hogy mi hogyan csapódik le a gyerekeinkben. Elég sokat vannak a fotóstúdióban, ahol szoktam furcsa, különleges embereket is fényképezni. Ők már ebbe belenőnek… Próbálunk egy egészséges életszemléletet mutatni nekik.

Nóra és a gyerekek (Fotó: Nánási Pál Instagram)

Érdekes, hogy te vagy az engedékenyebb szülő…

Persze, ezt szerintem mindenki látja, de nincsenek ebből konfliktusaink. Majd lehet, hogy ha elkezdődik az iskola, akkor több lesz, de egyelőre idilli a helyzet. Próbáljuk az életünket úgy alakítani, hogy amennyire lehet, kényelmes legyen mindenkinek. A stúdióban például van egy gyerekszoba, ahol ovi után hatalmasakat játszanak a kicsik.

Egymással hogy jönnek ki?

Nagyon jól, imádják egymást. Kicsi a korkülönbség, jól eljátszanak. Mici igazítja Vencit minden irányban, próbálja terelgetni, ami egyelőre sikerül is neki. Remélem, ez így marad, de azért valószínűleg veszekedni is fognak, persze ez is természetes. Egy csoportba járnak az oviban, így nagyon sokat vannak együtt.

Mici, Pityu és Vencel (Fotó: Nánási Pál Instagram)

Amikor Ázsiában jártatok forgatni, sok embert láthattatok rengeteg szituációban. Átértékeltetek pár dolgot?

Igen, nagyon is! Ez sok mindent átfordított a fejemben… Ott már nehezebb segíteni, hiszen tömegeken nem tudsz. Ha egy kisgyereknek veszel egy csokit, akkor az ő napját már feldobtad, maximum ezzel segíthettünk. Ha csak a saját gyerekeimre gondolok, az ő életükre, és összehasonlítom az ázsiai kisgyerekek mindennapjaival… elképesztő belegondolni. Ez a túra ráébresztett arra, hogy mennyire szenzációs dolgunk van. Az a baj, hogy csak akkor eszmél rá az ember, amikor ott jár, de hamar el is lehet felejteni. Egy idő után elmúlik.

Szerinted Mici és Vencel észlelték, hogy mi is zajlott körülöttük?

Ez nagyon érdekes. Tudták, hogy kosz van, és akár meg is betegedhetnek. Mégis egyből elkezdtek játszani másokkal, nem törődve a körülményekkel, kúsztak-másztak a sárban. Nem fogtuk vissza őket, hagytuk, hogy játsszanak. A gyerekek még annyira őszinték, nekik nincsenek társadalmi különbségek! Ugyanúgy néznek egy szegény kisgyerekre, mint akinek mindene megvan. Számukra még nem az anyagi javak számítanak, amit fantasztikus megtapasztalni.

A felnőttek talán abban is különböznek, hogy bennük jobban megmarad, ha valaki rosszat tesz velük… te hogy vagy ezzel?

Türelmes vagyok, sokáig tűrök, nem szeretem a konfliktusokat. Viszont ha már elfogy a türelem, akkor megszakad bennem valami, és nehéz visszanyerni a bizalmamat. Talán kicsit tovább tartom a haragot, mint kellene. Nincsenek hatalmas viták az életemben, viszont olyanok akadnak, akik idővel eltűntek a mindennapjaimból.

Nánási Pál és Ördög Nóra (Fotó: Nánási Pál Instagram)

Sok barátod van?

Egyáltalán nem. Borzasztóan sok emberrel találkozom, sok jó kapcsolatom van, de ezek nem igaz barátságok. Nyilván nagyon jó dolog, ha fotózás közben megtaláljuk a közös hangot, de ettől még nem biztos, hogy utána összejárunk. Gyerekkori barátaim vannak, akikkel rendszeresen beszélgetek és találkozom. Egyébként az apukám a legjobb barátom.

Ez mindig így volt?

Igen! Amíg anyukám élt, addig hárman voltunk barátok. Egyke vagyok, ebből következik, hogy a szokásosnál mélyebb volt a kapcsolatunk. Amikor pedig anyukám meghalt, még szorosabb lett a viszonyom édesapámmal. Számomra ő a legfontosabb a saját családom mellett. Szerintem, ha normális családi életet élsz, van rendes munkád, ami lefoglal, akkor gyakorlatilag pont meg is telt az életed.

Pali a gyerekekkel a reptéren (Fotó: Nánási Pál Official)

Számomra mindig is érdekes volt, hogy a veletek kapcsolatos cikkek alatt csupa pozitív kommentet látok, ami nagyon ritka. Sokan ugyanolyan tökéletességre vágynak, mint ami a te családodnak megadatott…

Szerencsére nemcsak a kirakatban van ez, hanem így is élünk. Nagyon fontos, hogy a gyerekeinkkel töltött időn túl egymásra is maradjon energiánk. Ez az egész családi élet és szerelem akkor tud működni, ha harmóniában létezünk. Persze a hétköznapok, a sok munka megnehezíti ezt, de mindig tudni kell, mit miért áldozunk fel. Van az a pont, amikor már nem mész el egy huszonnyolcadik stábbulira, mert már három napja nem voltál ott a fürdetésnél… Ha kizárólag a karrierépítés érdekelne, akkor felesleges lett volna családot alapítani. De ez ugyanígy, fordítva is igaz: ha nem érnének más ingerek, csak a családunkkal lennénk, akkor is hiányozna valami. Meg kell teremteni azt a kellemes egyensúlyt, ami hozzásegít a boldogsághoz.

Megosztás Facebookon