Sztárok

Pál Dénes: “Bebizonyítottam, nem csak egy zöld szempár vagyok”

Talán a Voice-nál is nagyobb népszerűséget hozott Dénesnek a Sztárban sztár, de ami ennél is fontosabb számára, végre úgy érzi, hogy a szakmabeliek is kezdik befogadni. Miskolcról, a szerelemről, az átváltozásokról beszélgettem vele.

Minden hölgy ismerősöm azt akarja tudni, hogy van-e kedvese Pál Dénesnek. Szóval a kérdés adott. Ezt a dolgot nem tisztázhatnánk mindenekelőtt?

Nagyon kedvesek a lányok, hogy ilyen érdeklődők, de én óvom a magánéletemet. Annyit már elárulok, hogy igen, párkapcsolatban élek, de ennél többet nem szeretnék erről mondani. Szeretném, ha a munkám kapcsán érdeklődnének és írnának rólam.

Mennyire volt feszített a tempó a Sztárban sztár alatt?

A műsorban olyan szinten pörögtem, és annyira abban éltem, hogy hétről hétre minél hitelesebben eljátszhassam a sztárokat a színpadon, hogy hosszú távon tarthatatlan volna ilyen felfokozott ritmusban élni. Ettől függetlenül imádtam részt venni az egészben, mert megmutathattam, hogy sokkal színesebb egyéniség vagyok annál, mint amit feltételeztek rólam.

Mire gondolsz?

Tudod, a szép szemű, érzékeny, szép hangú, jólelkű, romantikus fiú meséje.

Nincs ezzel szerintem semmi baj, hiszen van ilyen oldalad is.

Igen, itt fontos az a szó, hogy is. Éppen ezért jelent számomra örömet, hogy a közönségem rácsodálkozhatott a bennem élő többi Pál Dénesre. Végre megmutathattam, több vagyok egy lírai hangnál és egy zöld szempárnál.

Pál Dénes:

Mik voltak a legkedvesebb szerepeid?

Somló Tamást, Gergely Róbertet és Bye Alexet is nagy élmény volt megformálni a színpadon, de érdekes volt női előadók bőrébe is bújni, bár a tűsarkú ezután sem lesz a kedvenc viseletem. Amikor női szerepet kaptam a műsorban, mindig csak a feladatra koncentráltam. Persze, volt olyan, hogy megláttam magam sminkben, parókában, a tükörben, és a stábtagokkal együtt meghökkentem, vagy éppen hatalmasat nevettem, ezekhez a helyzetekhez azért kellett a humor. De nem az volt a lényeg, hogy nő vagyok vagy férfi, hanem hogy a lehető legjobban megidézzem a sztárt az embereknek, és ne karikatúrát rajzoljak nekik, hanem valós portrét.

Egyébként tudsz rajzolni?

Mit gondolsz, ha a suliban már az alma-körte csendéletnél azt mondta a tanárom, hogy ezt inkább ne erőltessem? (nevet) Ezért inkább a hangok nyelvén rajzolok az embereknek. Nagy szerencsém van, hogy szeretik azt, amit csinálok, és egyre inkább úgy érzem, hogy a Sztárban Sztárnak köszönhetően a szakma is befogadott engem.

Furcsa, hogy ezt mondod. A Voice után nem érezted ezt?

A Voice idején, főként szakmai körökben, sokakban ébresztett negatív érzéseket velem kapcsolatban, hogy jött ez az egyetemista srác Miskolcról, akinek nincs zenei előélete, és hiába voltak a mezőnyben ismert és elismert előadók is, ő nyerte a Voice-t. Nem tagadom, akkortájt az én örömömbe is vegyült némi keserűség, de talán ez adott erőt ahhoz, hogy bizonyítani akarjak. Úgy érzem, egyre inkább elfogadnak engem, és ez nagyon jó érzés.

A rajongóid szoros véd- és dacszövetséget fonnak köréd. A negatív kommentekre nem is kell reagálnod, mert megteszik ezt mások helyetted…

Ennek nagyon örülök, mert leszoktam a kommentek nézegetéséről, ugyanis nem akartam magam őrületbe kergetni. El kell fogadni, hogy nem felelhetünk meg mindenkinek, így a legfontosabb arra koncentrálni, hogy önmagunkhoz hűek maradjunk.

Nyugtass meg, hogy azért a családod is lát néha!

A Sztárban sztár alatt nem jutottam le Miskolcra, de szerencsére a szüleim és a nővérem  meglátogattak, itt voltak az élő adásokon. Most, hogy véget ért ez az őrület, végre hazajutottam, sokat játszottam a két unokahúgommal, akiket imádok. Jókat bolondozunk, társasjátékozunk a szüleim házában, ahol ugyanaz a Dénes lehetek, akinek a két kislány évekig a fején táncolt. És ez így van jól!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top