Raffaello különös indokai a házasság ellen

Nem akart költeni egy feleségre

Raffaello játszott a nőkkel. Bár szerette a szebbik nemet, esze ágában sem volt komolyabban foglalkozni a hölgyekkel. Azon kevés festők közé tartozott, akik már életükben sikeresek, jól fizetettek voltak, és ez az életforma tökéletesen megfelelt számára. Úgy gondolta, hogy egy nő csak negatívan befolyásolhatja mindezt, ezért igyekezett minél távolabb tartani magától a szerelemtől megrészegült hölgyeket. Már csak azért is, mert Raffaello környezete szerint, ha a művész szerelmes volt, képtelen volt alkotni. Vasari állítja róla, hogy ha szerelmi lázban égett, nem nagyon tudott odafigyelni a munkára. Komoly kapcsolatot ezért nem alakított ki senkivel, csupán szeretőket tartott. “Ahhoz, hogy megfessek egy szép nőt, sok gyönyörű asszonyt kell látnom” – indokolta életvitelét fennmaradt leveleiben.

Raffaello leveleiből kiolvashatók azok a gondolatok is, amelyek szerint a festő nagyon előrelátó volt, és a vagyoni helyzetét figyelembe véve is mérlegelte a családalapítás következményeit. Többek között azt, hogy a feleség és a gyerekek sok pénzbe kerülnek, és ha lánya születik, neki busás hozományt kell majd adnia. Raffaello mesterénél, a népes családot magáénak tudó Peruginónál látta mindezt, és azt, hogyan befolyásolhatják az alkotások művészi színvonalát az anyagiak, illetve azok hiánya. Peruginónak ugyanis gyakran vetették szemére a kortársai, hogy annyit dolgozott muszájból, hogy művészetének mozzanatai végül szinte általános sémákat öltöttek. Raffaello pedig ezt mindennél jobban el akarta kerülni.

La Donna Velata és a Madonna

A halott menyasszony emléke

Nemcsak a nők, hanem a lányos mamák is igyekeztek őt megszerezni fiatal lányaiknak, egy gazdag, híres művész egész jó partinak tűnt. Raffaello viszont a házasságnak még a gondolatától is irtózott, karrierje és jóléte végét látta ebben, ezért a legjobb ürügyet vette elő a nősülés ellen, amelyre nem érkezhetett kifogás.

Az indok az volt, hogy élete végéig hű akar maradni halott menyasszonyához. A szóban forgó fiatal lány, Raffaello tehetős támogatójának, Bibbiena bíborosnak az unokahúga tragikus gyorsasággal távozott az élők sorából akkor, amikor már eldöntötték, hogy összeházasodnak. Hogy e kapcsolat valóban csak a szerelem vagy esetleg a pénz jegyében is köttetett volna, nem tudni, de a lány halála miatt végül meghiúsult. Raffaello azonban némiképp szerencsésnek érezte magát a későbbiekben, hogy így vagy úgy, de elkerülte őt a házasság. Ettől kezdve e szerencsétlen esetre hivatkozott, és arra, hogy soha nem akar mást szeretni.

A művész azonban jóval praktikusabb okokból nem akart nősülni, ezt a nagybátyjának írt levelében ki is fejtette: “Igen boldog vagyok, s örökké hálás leszek Istennek, hogy sem azt nem fogadtam el, akit Ön először ajánlott, sem a többit, s e tekintetben bölcsebb voltam, mint Ön, aki e javaslatokat tette nekem. Biztos vagyok abban, hogy most már Ön is elismeri, soha sem tartottam volna ott, ahol most tartok, hogy e napig háromezer aranydukátot érő vagyonra tettem szert Rómában.”

Raffaello Sanzio – La Fornarina (a titokzatos nagy szerelem)

Nem akart nősülni, ez lett a veszte

Raffaello megállapodni ugyan soha nem akart, ennek ellenére Vasari szavaival élve “nagyon szerelmes természetű” volt. Bár a kutatók úgy vélik, élete vége felé volt egy titokzatos nagy Ő-je, akit haláláig szeretett, de az ő kilétét a mai napig csak találgatni tudják. Annyit tudni róla, hogy a rejtélyes hölgy Raffaello házában élt, és Vasari szerint végrendelkezésekor a festő jó keresztényként elküldte őt a háztól, módot adott neki, hogy tisztességesen éljen.”

Nagy igyekezetében ugyan a nősülést és a házasságot valóban elkerülte, végül azonban pont ez lett a veszte. A reneszánsz egyik legkiválóbb alakja éppen azért halt meg korán, 37 évesen, mert a feljegyzések alapján súlyos nemi betegséget kapott el számos szeretője egyikétől. Talán jobban járt volna, ha beadja a derekát.