Peugeot 208: megcirógattuk a kisoroszlánt

Bebizonyosodott: a nők biztonságosabban vezetnek a férfiaknál

Tény, hogy az előző Peugeot 208 – bár minden kötelező elemet hozott – távolról sem bizonyult olyan népszerűnek, mint az 1998-ban bemutatott, és egészen 2010-ig gyártott 206-os, amelyből a mai napig rengeteg szaladgál Magyarország útjain. Nem is csoda, hiszen annak idején hihetetlenül jól eltalálták a kisautó formatervét, így nem volt nehéz beleszeretni. A Peugeot októberben leplezte le a 208-as megújult változatát, amelyet éppen a 206-os utódjaként mutattak be először, még 2011-ben.

Az akkori, az elődhöz képest kissé fantáziátlan külsőt mostanra a kor igényeihez igazítva álmodták újra, és a portugál teszten jelen lévő magyar kollégák többségével egyetértés mutatkozott arra nézvést, hogy bár az új 208-as formaterve nem lett annyira tökéletes, mint anno a 206 volt, a kisautó valószínűleg így is számíthat a nagy előd sikerére, mivel rendkívül látványosra és szerethetőre sikerült a külseje. De lássuk a részleteket. 

21 év különbség egy képen: balra a Peugeot 206, jobbra a 208 (Fotó: Andersen Dávid)

Kisoroszlán, nagy fogakkal

Ami első ránézésre feltűnik az autón, az a két helyzetjelző, amelyek az indexkar lenyomására átváltoznak irányjelzővé. Ez a márka felsőkategóriás prémium limuzinjáról, a Peugeot 508-ról már ismerős lehet, de a szabványosítás jegyében a városi kisautóra is rákerült, kifejezetten vagány ábrázatot kölcsönözve a 208-asnak is. Ehhez azért szükség van a három „oroszlánkarmot” formázó első fényszóró kialakítására is, illetve a különleges szerkezetű hűtőrácsra, ami ugyan nagyon jól néz ki, de nem szeretnék belegondolni, hogy a tisztítása mennyire macerás lehet.

Négy méternél hosszabb, de ez elsőre nem tűnik fel (Fotó: Andersen Dávid)

Érdekes jószág egyébként a 208, mert bizonyos szögekből itt-ott más márkák modelljeit is fel lehet benne fedezni, az összkép ugyanakkor tagadhatatlanul pözsós, sőt még arra is alkalmas, hogy a nagyítóval itt-ott kiszúrható apró dizájnbakikról elterelje a figyelmet. Egységében hibátlan, dinamikus, fiatalos formák jellemzik, jó ránézni a bő négyméteres karosszériára. Második blikkre már feltűnik a hátsó ajtó kissé furcsa aránya az elsőhöz képest, de ezt tényleg csak az fogja észrevenni, aki mikroszkóppal nézegeti az autót, mert van rajta éppen elég érdekes, látványos részlet ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzunk. Mint például a GT Line felszereltséget optikailag „izmosító” extra kerékívidom, amitől olyan, mintha egy számmal (vagy kettővel) nagyobb abroncs került volna rá

3D-műszerfal alacsony embereknek

Odabent látványosan formatervezett műszerfal fogadja az utast, a GT-Line felszereltségnél a karbonmintás műanyag mellé színes „cérnával” varrott kiemelés is tartozik – igaz, ez pici csalás, mert valójában szintén műanyagból van, de az illúzió működik, az öltéseket meg úgysem fogja kaparászni senki, aki nem sajtóbemutatón van éppen. Álló helyzetben nem látszik, de a Peugeot 208 műszerfala, az úgynevezett 3D i-Cockpit olyasmit nyújt, amit korábban még nem lehetett közútra szánt, nagy szériában gyártott autóban látni. A gyújtás ráadása után ugyanis életre kel a műszeregység, amelynek alapdizájnját az 508-as limuzinban már meg lehetett csodálni. A teljesen digitális kijelzőt kedvünk szerint kapcsolhatjuk más-más üzemmódba, attól függően, hogy például a navigációt szeretnénk a szemünk előtt látni, a fordulatszámra vagyunk kíváncsiak, vagy csak a legalapvetőbb információkra vagyunk kíváncsiak. Persze nem ez az igazi trükk, hanem a felső, rejtett kijelzővel megoldott térbeli hatás, amely valóban rendkívül látványos, és például a navigációs mód esetén még meg is könnyíti az utasítások gyors értelmezését. A hasonló dizájnzsonglőrködésektől általában óvakodni szokás, a Peugeot extraként megrendelhető – vagyis az Allure felszereltségi csomagtól felfelé kínált – 3D i-Cockpitje előtt azonban egy emberként emelt kalapot a magyar és a nemzetközi újságíró-különítmény. 

A középkonzol tetejére helyezett érintőképernyőnél láttam már szebbet, bár a legnagyobb bajom az volt vele, hogy az alapvetően szép ívű műszerfalból eléggé kilóg. Ennél azonban lényegesen zavaróbb, hogy a TomTom navigációja került bele, amelyről már több ízben bebizonyosodott, hogy legalábbis megbízhatatlan – nem is értem, minek erőltetik az autógyártók az efféle külső megoldásokat, akkor már rakják bele a Google Térképet, és felejtsük el a többi fejlesztőcég erőltetett próbálkozásait. A képernyő alá két légbefúvó nyílás került, azok tövébe pedig egy különleges gombsor, pszeudo-billenőkapcsolókkal és digitális gombokkal, ami jól néz ki, de azért szokni kell egy picit a használatukat. Legkevésbé az egyébként automata váltó karját értem, főleg, hogy az automata parkolóasszisztens gombját a tövébe rakták, viszont parkolásnál ezt végig nyomni kell, ha azt szeretnénk, hogy az elektronika dolgozzon helyettünk. Fura, de megszokható. 

Ízig-vérig modern beltér fogad a 208-as utasterében (Fotó: YouTube)

A kormány alul-felül csapott, sportos, kiváló fogása van. A rajta elhelyezett gombokkal a zenelejátszást és a telefont vezérelhetjük, illetve a hangerőt állíthatjuk, a bal oldali görgő segítségével pedig a fent említett műszerfal tartalmát variálhatjuk. Ide került még a hangvezérlést beindító gomb is, ami nem a legjobb megoldás, nekem legalábbis többször is sikerült véletlenül megnyomnom. Ami viszont ennél lényegesen jobban fájt, hogy a kormányt nem tudtam kellően magasra állítani, így a csodaszép térbeli műszerfal-megoldásokat is csak részben láttam – a tempomat kapcsolókarját pedig már csak az első próbakör után fedeztem fel, mivel az számomra egyáltalán nem volt látható.

A Peugeot 208 formája minden szögből látványosra sikerült (Fotó: Andersen Dávid)

Végül kompromisszumos megoldással az ideálisnál hátrébb tolt üléssel sikerült nagyjából 90 százalékos látóteret biztosítani magamnak, de ez egyben azt is jelenti, hogy a 208-asban nem biztos, hogy kényelmesen érzi majd magát az ember, ha bizonyos testmagasságnál – esetemben ez 191 centit jelent, ha kihúzom magam – hosszabbra sikerült nyúlnia. A hátsó üléssornál ez fokozottan igaz, olyannyira, hogy az első beszállásnál sikerült is irgalmatlanul beverni a térdemet, majd beülve konstatáltam, hogy az ajtó teteje a szemmagasságom alatt van, tehát nagyjából nem látok ki az ablakon, csak a kárpitot nézegethetem. De egy ilyen kategóriájú autóba eleve nem ül hátra, akinek elöl se nagyon fér el a lába.

A helytakarékosság a csomagtartónál is folytatódik, a 265 literbe sok minden nem fér bele: két „kabinbőrönd”, egy hátizsák, egy ridikül, nagyjából itt már meg is telt a hátulja – persze ez nem haszongépjármű, hogy raklapnyi cuccot hurcolásszunk vele, így ezen a téren azért akkora elvárásaim nem voltak. Az viszont a francia mérnököket dicséri, hogy a csomagtartó ugyanakkora a Peugeot 208 elektromos motorral szerelt változatánál is, az akkucsomagot ugyanis ügyesen elrejtették a hátsó ülés, illetve a padlólemez alá, így az nem az utas-, vagy csomagtérből veszi el a helyet. 

Elektromos Peugeot?!?

Bizony, most már Pegeuot-val is közlekedhetünk környezetkímélő módon, a 208-ból ugyanis a márkánál először a teljesen elektromos változatot is bemutatták, amit egyből ki is próbálhattunk a száz lóerős 1,5-ös BlueHDI-dízel, illetve az 1,2-es PureTech-erőforrás mellett, amely 130 lóerőre képes. Utóbbi kettő magasabb fordulaton kissé már elkezd hangoskodni, a robbanómotoros változatok közül meglepő módon a legkisebb, 1,2-es, 75 lóerős szívó benzines változat bizonyult a leghasználhatóbbnak, különösen, hogy ez egy vérbeli városi kisautó, feltehetőleg nem ezzel tervez senki elindulni a következő negyedmérföldes gyorsulásin. Utóbbi egyébként bő hat és fél litert fogyasztott, ami a kategóriájában elfogadhatónak tűnik. 

A 208-asból 2020 januárjában érkezik az elektromos változat (Fotó: Andersen Dávid)

De visszatérve az elektromos motorral szerelt 208-asra: már kívülről látszik a különbség, a márkajelzés ugyanis jellegzetes „e-autós” kékeszöld árnyalatot kapott, illetve a C-oszlopra is került egy hasonló színű, a műszerfal hatszögletű keretére hajazó e-betű. A WLTP-szabvány szerint 340 kilométeres hatótávjával a jelenlegi paletta élmezőnyébe kerül majd, különösen a hasonló kategóriájú városi autók között. A majd szócska pedig azért került be az előző mondatba, mert a többi 208-assal ellentétben az elektromos változat csak 2020 januárjában érkezik. 

Ami pedig az árakat illeti, egyelőre még pontos összeget nem tudott elárulni a Peugeot hazai PR-vezetője, de a 75 lóerős változat várhatóan nem éri majd el a négymillió forintos induló árat az úgynevezett Like felszereltségi fokozattal, míg az egy kategóriával magasabb Active felszereltségért várhatóan valahol 4-4,5 millió forint körüli összeget kell majd fizetni. Az elektromos változat árára leszünk még kíváncsiak, mivel akkor fog eldőlni, hogy az elektromos Peugeot 208 mennyire tudja majd felvenni a versenyt a már a piacon lévő versenytársaival.

Összességében azonban kijelenthető, hogy a francia gyártó nem véletlenül csapott ekkora felhajtást az új modell körül, a második generációs 208-nak ugyanis minden esélye megvan rá, hogy a rendkívül sikeres 206-os méltó utódjává váljon.