Dukai Regina: “Gondoljanak, amit akarnak, engem már nem zavar!”

Őszintén, milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy a bátyád bevonult a luxusbörtönbe?
Ez egy nehéz kérdés. Most már kezdem elfogadni, és azt gondolom, ha már bement, akkor nyerje is meg, és igen, úgy érzem, van esélye a végső győzelemre. Azonban egyáltalán nem kérte ki a véleményem ebben az ügyben, amikor jelentkezett. Inkább kész tények elé állított. Azért viselem rosszul, mert számomra valahogy érthetetlen, hogy valaki, aki négy és fél évet távol töltött a családjától, az hogyan képes hat hónapra ismét „hermetikusan” elzárva lenni tőlük. Amúgy nagyon jó testvérek vagyunk. Persze vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, de ettől még szeretem őt, és ezen a Való Világ semmit nem változtathat.

Mit gondolsz Gergőnek a villában alakuló kapcsolatairól?
Nézd, én ameddig csak lehet, nem akarok belefolyni ebbe a dologba. Ez róla kell hogy szóljon, és nem rólam. Ő magát akarja megmutatni, és nem Dukai Regina bátyját. Szóval ha pletyisebb cikket szeretnétek írni, akkor ahhoz nem én vagyok a megfelelő interjúalany.

Gergőtől függetlenül mint gondolsz a valóságshow-ról, mint műfajról? Ciki ezáltal ismertté válni, vagy sem?
Néha én is nézem őket, mert kikapcsol, de nem vagyok függő, és sosem voltam. Persze nagyjából tudom, mik történtek a villában. Egyetlen valóságshow-kedvencem volt eddig, az pedig Jessica Simpson Newlyweds show-ja volt.

A napokban jöttél haza Olaszországból, ahol a szerelmed focizik. Lassan két éve vagytok együtt, most mégis távkapcsolatra kényszerültetek. Hogy bírjátok?
Szerintem mi ebből a távkapcsolatból kihozzuk a legtöbbet, amit lehet. Különleges varázsa van, mert számomra minden egyes utazás hozzá olyan, mintha az első randinkra mennék. Úgy készülök rá! Köztünk is vannak kisebb viták természetesen, de ez leginkább annak tudható be, hogy nem vagyunk egymás mellett, ezért törekszem arra, hogy minél többet kint legyek vele, és nagyon örülnék annak, ha a karrieremet abban az országban is el tudnám indítani.

A „futballistafeleségek” kapcsán létezik egy általános előítélet az emberekben. Tudod, a Victoria Beckham-szindróma. Sok helyen olvastam már, hogy te és Zimány Linda rá akartok hasonlítani, mint amikor például egyikőtök méregdrága kiskutyát vásárolt. Mi a véleményed erről a nem túlhízelgő előítéletről?
Az emberek gondoljanak, amit csak akarnak. Legyen véleményük, és mondják ki nyugodtan. Engem már nem zavar! Én, és azok az emberek, akik fontosak nekem, pontosan tudjuk, milyen vagyok, mennyit dolgozom, és mennyit teszek az életemért és a szeretteimért. A többiek gonoszkodása pedig nem érdekel. Ugyanilyen boldog életet kívánok nekik is, mint az enyém.

Az elmúlt években szépen haladtál előre karrierben és magánéletben egyaránt. Hogy élte ezt meg legbelül Dukai Regina?
Előfordul, hogy magányosnak érzem magam, van, hogy szomorú vagyok és sírok itthon, hiszen velem is történtek rossz dolgok. De hogy mik, az hadd maradjon az én titkom. Alapvetően vidám, erős és önálló nő vagyok! Körülbelül 19 éves korom óta egyedül tartom el magam, fizetem a számláimat, és emellett a szüleimet is elég jól tudom támogatni. Büszke vagyok arra, hogy így berendeztem a kis életemet, és valamennyire vissza tudom adni a szüleimnek azt a segítséget, amit én tőlük kaptam, anyagilag és lelkileg egyaránt. Úgy érzem, engem nem őrölt fel ez a világ, és meg tudtam maradni annak az embernek, aki mindig is voltam.

Néhány éve, amikor először láttalak énekelni egy rendezvényen, Havas Henrik úgy nyilatkozott rólad, ha nyugaton születsz, már nagy sztár lennél. Mit gondolsz erről a kijelentésről?
Emlékszem én is arra a napra! Nagyon-nagyon jól esett, hogy akkor a Tanár úr így nyilatkozott rólam. Mint tudjuk, nem egy ajnározós típus. Azt gondolom, hogy szerencsés ember vagyok, és valaki nagyon vigyázhat rám fentről, mert az életem mindig a legjobb fordulatokat vette, és sok vágyam teljesült. Tehát úgy érzem, hogy van igazság abban, amit Havas úr mondott, de úgy érzem, még  sok jó vár rám, és hiszek benne, hogy külföldön is sikeres leszek… Mondjuk Olaszországban!