Vastag Csaba 25-ször népszerűbb, mint Csonka András?

Tisztelettel köszönjük a lehetőséget, nálunk játszik Fehérváron, nagyon kedvelem Őt! (miskukta)

Egyelőre ezek inkább emlékek, imádom Fehérvárt, de az új vezetés alatt már nem játszottam ott. Remélem, ez most változhat…

Hány éves korodban játszottál először színpadon, és milyen szerepben? Van példaképed? Zavar, hogy ha szimpatizánsaid egyedi becenevekkel gazdagítanak? (Komedia8)

Én nem gyerekszínészkedtem, először a Petőfi Gimnázium irodalmi színpadán kezdtem szerepelgetni. Aztán Nemzeti Stúdió, majd az egyetem.

Példakép: kedvenceim vannak, akiket csodálok, és remélem, ragad rám valami az életről alkotott gondolataikból. Ilyen volt például Janikovszky Éva, Ranschburg Jenő. Színészként például Haumann Péter, Bodrogi Gyula, és sorolhatnám. Rajongóalkat vagyok.

Nem volt sok becenevem, azok viszont kitartanak, úgy látszik, a sírig. Gyerekkorom óta még mindig sokan Bandikának hívnak, ami elég vicces. A főiskolán kezdtek Brandynek szólítani, ez is sokakban él még, a Família Kft. óta pedig rengetegen hívnak Picinek. Nekem tök mindegy, mindegyiket imádom.

Szia! Bandi, melyik a legkedvesebb szereped, előadásod? És miért? (pirikep)

pirikep, édes vagy, köszönöm! Hidd el, tényleg nehéz választani, ám legyen: a legnagyobb kihívás, amikor egy kétszereplős musicalt játszottunk 1995-ben Xantus Barbarával az akkori Madách Kamara Színházban Kapj el! címen.

Úgy volt, hogy csak a nyári szünetben kapunk húsz estét, de olyan siker volt, hogy egész évadban játszottuk ötvenszer. Ez az én ötletem volt, én hajtottam ki, hogy legyen, ezért vagyok nagyon büszke rá. De nem volt olyan szerepem, amire ne emlékeznék jó szívvel, és amiért ne szakadt volna meg a szívem, amikor be kellett fejezni.

Bandi, elgondolkoztál már azon, hogy miért kedvelnek, szeretnek ennyire az emberek, miért is van ennyi szimpatizánsod, ismerősöd, barátod???? Miért van ekkora sikered, bárhova is mész és bármit is csinálsz???? Mi a varázsod, különlegességed????? (pirikep)

Az a fura, hogy én ezt nem is így látom.
Pontosabban érzékelem a szeretet különböző megnyilvánulásait, de néha azt gondolom, már orvosi eset vagyok a bizonytalanságaimmal, a sokszor előtörő kishitűségemmel, önbizalomhiányommal.
Soha nem vagyok elégedett magammal igazán. A taps mámorító és pótolhatatlan, de csak az adott estére szól, másnap minden kezdődik elölről.

A népszerűség? Már nem tartozom abba a korosztályba, akikért lépten-nyomon sikoltoznak. A Facebook rajongói oldalamon 4000 tag van, Vastagh Csabának 100 000 – akkor ő 25-ször népszerűbb, mint én? 😉 Lehet.

A viccet félretéve: fura kimondani, de húsz éve vagyok a placcon, és még mindig ott vagyok. És ez a fontos.

Hogy vagy a porckorongsérveddel, javult-e már, jársz-e még gyógytornára és úszni?? (felhő)

A porckorong-sérvem szerencsére két éve tünetmentes, de én is beleestem abba a hibába, hogy amikor jól voltam, nem csináltam szinte semmit. Aztán frászt kaptam, amikor megint elkezdett fájni a hátam, úgyhogy most megint úszom és hetente egyszer járok gyógytornára és gyógymasszázsra.

Tisztelt Csonka úr! Szeretne valaha apává válni? (sol)

Ha a családi hagyományokat nézem, még mindig van egypár évem, hiszen apám ötvenéves volt, amikor születtem. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, nem kell mindenkinek ugyanazt az utat járnia, és úgy érzem, a klasszikus családmodell nem egyenlő az én boldogságommal.  

Ha most huszonéves fejjel pályaválasztás előtt állnál, milyen szakma mellett döntenél? Tegyük fel, hogy nem a Színművészetin gondolkodsz. Arra vagyok igazából kíváncsi, hogy a színház-zene-média trión kívül mi érdekelne? (picilany13)

Elárulom neked, hogy ha ma kéne döntenem, egy picit módosítanék. Annyiban, hogy nem mindent egy lapra tennék fel. Egészen biztos, hogy gimnázium után kimennék külföldre tanulni, leginkább nyelvet, de az is lehet, hogy a Színművészeti előtt egy másik szakmát is, hogy ezzel is csökkentsem a kiszolgáltatottság érzését. 
Leginkább a nyitott világ lehetőségeit irigylem a mai fiataloktól. 

Szoktál-e nézőként az Operetten kívül más színházakba járni? Ha igen, melyik előadás(ok) volt mostanában nagy hatással rád? (picilany013)

Színházba nem olyan gyakran jutok el, mint szeretnék, de azért igyekszem. Különleges élmény volt a Nemzetiben a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban.

Ön ismert ember, visszaolvasva a topikot, ismét az a megdöbbenés ül az arcomra, mint annyiszor, amikor egy ember „vadidegenről” ódákat tud zengeni! Pl.: imádom, szerelmes lettem beléd stb. Nem gondolja, hogy elég furcsa ez a rajongás dolog? Gondolok arra, hogy nem is az embert szeretik, hanem azt a dolgot, amit képvisel, hiszen az esetek nagy részében nem csinál mást, mint valakinek a szerepét játssza, és akit látunk, az nem Csonka András, az „EMBER”, hanem csak egy színész! Ugyanezt gondolom azokra az esetekre is, amikor műsort vezet. Ott is tartani kell magukat egy szabályzathoz.

A másik kérdésem, hogy Ön rajong valakiért? Nem példaképre gondolok, hanem úgy, mint önért rajonganak, hogy nem ismeri, de képes lenne bármit azért tenni, hogy egy szobába ülhessen vele! Lehet hogy furcsa kérdések, de sosem értettem, hogy hogy lehet valakit szeretni, aki ismert, de személyesen én nem ismerem! (*Babocza*)

Szomorú lennék, ha húsz év sem lenne elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, milyen vagyok valójában. A színházban valóban szerepet játszom, de az életben ez már hosszú távon nem működne. A nyilatkozataim, a gondolatok, amiket rólam, tőlem olvas – én vagyok. A műsorvezetés, bár nyilván tartanunk kell magunkat bizonyos formai szabályokhoz, szintén az én saját arcomat mutatja.  

Ennyi év alatt több tízezer emberrel kommunikáltam, ők az én tükröm.

A rajongásról már beszéltem korábban itt, ugyanúgy tudok rajongani egy hétköznapi, egyszerű emberért, mint a legnagyobb művészekért. Teljesen mindegy, nálam az emberi érték a döntő.

Én is szeretem a hangját, a mozgását, mindent, de egy negatív észrevétel, ami nem a tehetségéhez kapcsolódik. Szörnyű. Ahogy a Reggeliben a szemüveggel „játszik”. Hol felveszi, hol le, vagy hadonászik vele. Szégyelli a szemüveget? Nem csak olvasáshoz használja, sőt sokszor olvasás közben nincs is rajta. Beszélgetés közben is leteszi/felveszi. Másodpercenként. (Emmerson)

Igazad van, engem is szörnyen idegesít ez a szemüveg-kérdés, mert ez olvasószemüveg, tehát a vendéget már nem ezzel kéne néznem, úgyhogy épp a héten próbálok ki egy olvasó-kontaktlencsét, amit csak az adásban viselnék. Nem szoktam hozzá, utálom ezt az egész szemüveg-mizériát.