Bereczki Zoltán: “Tudom, sokaknak volt előítélete velem szemben”

„A legnagyobb sikerünk a kislányunk”

Egy játszóházban találkoztunk Bereczki Zoltánnal. Az Operettszínház művésze, interjú ide vagy oda, óvó-védelmező tekintettel nézi vígan játszó kislányát. Úgy érzi, most minden helyén van az életében.  

Nagyon boldognak tűnsz…
Nem véletlenül. Hosszú idő óta most jött először olyan időszak az életemben, amikor nem próbálok színdarabot, és ez azt jelenti, hogy végre sokkal több időm jut a családomra. Próbálom behozni a lemaradást. Például a mai nap a következőképpen néz ki: Dóri elment vásárolni, kicsit kényeztetni magát, mi pedig Zorkával csavargunk. Voltunk a táncóráján, most pedig itt leszünk a játszóházban kifulladásig. Kell ennél jobb program?

„Tisztában vagyok vele, hogy voltak előítéletek velem kapcsolatban…” Fotó: Sanoma Archív / Gálos Samu Mihály

Meggyőződésem, hogy sok apuka „jobbat” is el tudna képzelni.
Akkor én renitens vagyok. Persze átlátom, hogy azért egy játszóházban sokkal több az anyuka, mint az apuka, de ez engem egyáltalán nem zavar. Imádok Zorkával bolondozni. Két perc alatt képes vagyok lemenni az ő szintjére, és ha arra kér, én bizony utánamászom mindenhová, ahová csak beférek. Persze abból adódóan, hogy kenyérre vagyok kenve általa, bizony nem könnyű a következetes nevelés, de azért próbálkozom. Nagyon jó vele… Különösen olyan hosszú, feszített tempóban zajló időszak után, amin túl vagyok.

De megvan a gyümölcse. Iszonyú sikeres lettél. És nem csak Dórival együtt. Tudod, hogy értem.
Mondd csak ki nyugodtan! Tisztában vagyok vele, hogy voltak előítéletek velem kapcsolatban annak idején, amikor megismertem a feleségem. Szinetár Dóri már akkor is nagy sztárnak számított, engem pedig még senki sem ismert. De hogy az ő hátán akarnék felmászni… Ez a feltételezés akkor nagyon fájt.

Hogy léptél túl rajta?
Nem törődtem vele és megmakacsoltam magam: igenis bizonyítani fogok. Tudod, talán innen fakad az a kényszer, miszerint számomra mindennél fontosabb, hogy képes legyek eltartani a családom. Ehhez ragaszkodtam a kapcsolatunk kezdetétől. Szerencsére az idő engem igazolt. Dórim mindig mondta: várom azt a pillanatot, amikor már csak Bereczki Zoli feleségeként fognak emlegetni, őszintén élvezném. Hát, ha ez nem is jött el, annyi biztos, hogy ma már engem is legalább annyi helyre hívnak, mint őt. Kölcsönösen büszkék vagyunk egymás sikereire.

„…sok pozitív visszajelzést kapok, ami erőt ad a folytatáshoz” Fotó: Sanoma Archív / press.TV2.hu

Úgy tudom, a színház mellett a popkarrier mindig nagy álmod volt. De ennek a beteljesülését sem adta túl könnyen a sors…
Annyira nem, hogy bevallom, volt, hogy feladtam. Fiatal voltam, amikor felénekeltem az első lemezem anyagát, és meg is jelent. Csakhogy akkor nem ismertek elegen ahhoz, hogy ez szélesebb körben is elterjedhessen. Noha a szakma a vállamat veregette, hogy jó, amit csinálok, a közönséget nem találta meg a dolog. Ezt akkor kudarcként éltem meg, és jó időre el is temettem a popkarrierrel kapcsolatos álmokat. Jóval később, amikor már „ismert” színész voltam a Budapesti Operettszínház jóvoltából, először az önálló estek, majd a Dórival közös duettlemezek erőt adtak ahhoz, hogy ismét leakasszam a szögről a popzenész énemet. Végül az Ajándék sikere lett az a katalizátor, ami elegendő ihletet adott a Szállj velem! anyagához.

Amit gyakorlatilag nyakra-főre játszanak a rádiók és a MAHASZ-lista elején trónol. Milyen érzés?
Egészen fantasztikus. Ráadásul sok pozitív visszajelzést kapok, ami erőt ad a folytatáshoz. Úgy érzem, hosszú évek kitartó munkája most érett be.

A családoddal sok éve harmonikusan éltek. Annak ellenére, hogy a pároddal mindketten elfoglalt színészek vagytok, két gyereket is neveltek, akik szemmel láthatóan kiegyensúlyozottak, vidámak. Mi a titkotok?
Bármilyen nehéz időszakot élünk is, mindig odafigyelünk egymás lelkére, nem hagyjuk, hogy az adott probléma átlépje azt a határt, amitől kezdve a dolgok már helyrehozhatatlanok. A gyerekek pedig… Kis tükrök. Olyanok, amilyenek mi vagyunk – a kifinomult kis receptoraikkal mindent megéreznek és átveszik a hangulatunkat. Marci már nagyfiú, neki egészen másra van szüksége, mint Zorkának. Noha ő Dóri első házasságából született, saját gyermekemként szeretem, és igyekszem mindenben mellette lenni, amiben csak szüksége van rám. A pici tündérünk pedig… Mindannyiunkat elvarázsol. Az kétségtelen, hogy Zorkával lett teljes az életünk.

Fotó: Sanoma Archív / Falus Kriszta