Sztárok

Már le volt szervezve a nagy Gálvölgyi–Benny Hill találkozás, amikor az angol komikus meghalt…

Az elismert magyar színészt sokáig hívták "a Kelet Benny Hilljé"-nek. Dolgozószobájának falán ma is bekeretezve lógnak azok a dedikált fotók, melyeket 1990-ben Benny Hilltől kapott.

Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. Gálvölgyi Jánost kérdeztük abból az alkalomból, hogy 85 éve, 1925. január 21-én született meg az angol komikus, színész, humorista, énekes, Benny Hill, akinek Gálvölgyi volt a magyar hangja…

Fotó: Sanoma Archív/Sárközy Marianna
„A fotók most is bekeretezve lógnak a
szobám falán.”

Fotó: Sanoma Archív / Sárközy Marianna

1989-ig volt a Benny Hill Show címszereplőjének állandó szinkronhangja. Hogy esett önre a választás?
Magyarországon úgy 1974–75 körül tudtuk meg, hogy él egy Benny Hill nevű pali a világon. Ez idő tájt indultak a Magyar Televízióban a Gálvölgyi-show-k, melynek egyik szerkesztője adott nekem néhány néma, vagyis szöveg nélküli burleszkjelenetet. Később kiderült, hogy ő Angliából, különböző tévétársaságoktól kapott anyagokat, többek között Benny Hillről. Nem árulta el, hogy a Gálvölgyi-show-nak leforgatott gagek valójában Benny Hill gagjei. Egy akkor népszerű hetilap aztán a „Kelet Benny Hillje” főcímmel jelent meg. A cikk egy Angliában élő, magyar származású újságíró kezébe került, aki három házzal lakott odébb a művésztől. Az újságíró felvette velem a kapcsolatot, és megkért, küldjek neki magamról videokazettát.  A küldött kazettákkal aztán átsétált Benny Hillhez. Nagyon kedves, hosszú levél érkezett válaszul rengeteg dedikált fényképpel, magától, a mestertől 1990. január 14-én. A fotók most is bekeretezve lógnak a szobám falán a következő mókás aláírással: „Sok szeretettel Tanítómesteremnek, Gálvölgyi Jánosnak”. Örömömben madarat lehetett velem fogatni.

Önt számos kritika is érte – sokan fanyalogtak amiatt, hogy Benny Hilltől lopja az ötleteit.
Ez annak a bizonyos tévés szerkesztőnek köszönhető. Én hol a fenében láttam volna Benny Hillt?! De volt még egy hasonló esetem. Egy másik televíziós kivitte egy másik kazettámat a TS Televízióhoz, akiknél Benny Hill szerződésben volt, ott azt mondták, ez a Gálvölgyi egy nagyon tehetséges pasas, de örüljön, hogy nem pereljük be! Merthogy rengeteg gag volt ellopva, noha nem egy az egyben, de különböző variációi. Amint kiderült számomra, hogy ezek a poénok mind őhozzá kötődnek, le is álltam velük.

Huncut kék szeme, angyali mosolya, derűs személyisége mindig is vonzó volt a számomra.
„Huncut kék szeme, angyali mosolya,
derűs személyisége mindig is vonzó
volt a számomra.”

Találkoztak valaha szemtől-szemben?
Sorra készültek a Gálvölgyi-show-k, az emberek imádták. Valóban fölmerült, hogy Benny eljönne Magyarországra, és csinálnánk valamit közösen. A Magyar Televízió föl is vette a kapcsolatot a menedzserével. Szeptemberre jelezték, hogy összejöhetne a nagy találkozás. Röpködtem a boldogságtól. Aztán ha jól emlékszem, húsvéthétfőn kaptam a telefont, hogy Benny Hill meghalt. Ennyi a mi közös történetünk, a „Hogyan nem találkoztam Benny Hill-lel”… Úgy is mondhatnám, hogy eléhalt a dolognak.

Valami személyes élménye mégiscsak van…
Életünkben először turistáskodtunk a feleségemmel Londonban. Megérkeztünk a szállodába, leraktuk a bőröndöket, és egy gyors cicamosdást követően elindultunk felfedezni a várost. A szálloda kapuján kilépve fogalmunk sem volt, jobbra induljunk el vagy balra. Induljunk el itt bal kéz felé – vágtam rá. És hogy milyen az élet? – léptünk hármat és ott volt egy emléktábla a következő felirattal: „Ebben a házban lakott Benny Hill.”

Önt hogyan, miben inspirálta Benny Hill?
Huncut kék szeme, angyali mosolya, derűs személyisége mindig is vonzó volt a számomra. Sokan összehasonlították a fizimiskánkat, de azért ő nálam jóval pufókabb. Van az életéről egy könyvem, ebből nagyon sok mindent megtudtam róla, többek között azt, hogy egész életében egy pár barna félcipőben járt, amit soha nem volt hajlandó levenni. Velem a Gálvölgyi-show felvételein az öltöztetőim a mai napig megőrülnek, mert nem vagyok hajlandó cipőt váltani, ragaszkodom a kényelmes cipőmhöz. Másban azért nem hasonlítottunk, főleg gázsiban nem. Meg remélhetőleg abban sem, hogy ő nagyon magányosan élt, a művészete volt a mindene. Három-négy televíziókészüléket és ugyanennyi videolejátszót tartott a szobájában, hogy ha bármelyikkel valami gond van, át tudja kapcsolni, és soha ne maradjon háttérzaj nélkül. A halála is szomorú volt, csak két nap múlva találtak rá.

Filmjei hemzsegtek az erotikus huncutságoktól, amelyek sokak szerint túllőttek a célon. Azzal támadták, hogy utálja, alázza a nőket.
Ez marhaság! Különben meg férfisoviniszta humor mindig is létezett, és egyre jobban e felé is halad a világ. 

Már le volt szervezve a nagy Gálvölgyi-Benny Hill találkozás, amikor az angol komikus meghalt…

Benny Hillt végül Mr. Beannek sikerült letaszítania a trónról. Róla mit gondol?
Rowan Atkinsont tisztelem, becsülöm, leborulok a színészi képességei előtt, mégis engem egy kissé taszít. Amíg a saját szememmel nem láttam meg ezeket a figurákat Londonban, akik kijönnek a munkahelyükről, lerúgják a cipőiket, a zoknijukat, ebédidőben a parkban, a fűben kempingeznek, lövésem sem volt, mi ez a Mr. Bean-őrület. Ha valaki nem a ködös Albionban él, nem tudhatja, mitől ilyen ez a karakter.

Rowan Atkinsont tisztelem,...mégis engem kissé taszít.
„Rowan Atkinsont tisztelem…
mégis engem kissé taszít.”

A mai fiatal humoristák közül ki az, akit kedvel, és kit tart új reménységnek?
Szeretem a L’art pour l’art társulatot, különösen Dolák-Saly Róbertet. Ha tehetem, megnézem az előadásaikat. De én a legfiatalabb humoristának továbbra is Hofi Gézát tartom, jó lenne, ha majd egyszer, száz év múlva valaki a közelébe tudna érni.  

Mi a véleménye a legfiatalabb generációról, a standuposokról?
Őket nem nagyon ismerem.

Ön szerint nincs már kit parodizálni, azért virágzik ma a stand-up műfaj?
Én az RTL-en havonta próbálok megújulni, ami borzasztóan nehéz, mert régebben egyéniségeink voltak, most celebek. Régebben volt egy Rózsa György, egy Vágó – Valakik voltak a képernyőn. Azért az ember nem mindenkit vesz a szájára. Ma inkább jelenségeket lehet parodizálni. Régen a királyi televíziót nézték az emberek, mert nem volt más. Tehát mindenki látta azt, amiről beszéltem. Most elveszünk a csatornák dömpingjében.

Parodizálna mondjuk egy „VV Alekoszt”?
A VV-jelenséget tudnám parodizálni. Az X-Faktorról – arról, hogy naponta születik egy újabb táncdalénekes – már csináltam paródiát. Egyes műsorok már maguk paródiák, tehát nem lehet nekik „alámenni”. Taigetoszt – vagy hogy is hívják? – „nem vinném haza” magammal.

Volt olyan a pályafutása során, akire vagy amire azt mondta, hogy ez nem humoros, ez sértő, kikérem magamnak, nem játszom el?
Haragból, bántásból én sose nem parodizáltam senkit. Nem mondom, hogy mindenkit imádtam, akit valaha utánoztam, de rosszindulattal soha nem nyúltam senkihez. Immár negyven-egynéhány éve vagyok a pályán, de a parodizáltak közül ketten-hárman ha megsértődtek rám. Ennyi év alatt azért ez nem egy rossz arány!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top