Sztárok

Presser Gábor: “Távol vagyok attól a normától, ahogy a mai, úgynevezett sztárok élnek”

Ritkán beszél a magánéletéről, a lakásába egyáltalán nem enged be újságírót, fotóst, tévéstábot. Viszont a zenéről, színházról és könyvekről szívesen cseveg. Illetve a tehetségkutatókról. Presser Gábor a decemberben megjelent, Túl a Maszat-hegyen című CD kapcsán nyilatkozott a Nők Lapja Cafénak. A találkozón természetesen szóba került a Megasztár is.

Nem igazán szokott a magánéletéről nyilatkozni, a közelmúltban azonban a munkássága mellett néhány, a privát szféráját érintő cikk is megjelent…
Kétségkívül nagy ritkán én is szerepelek a társasági rovatokban, de a magánéletemet illetően semmi különlegessel nem tudok szolgálni. Könyvekről, színházról, filmekről viszonylag kevesen érdeklődnek. Többször kérték különböző lapok, stábok, hogy hadd mutassák be a lakásomat, a dolgozószobámat. Ezzel a lehetőséggel én azonban nem élnék.
 
Túl intimnek tartja?

Nem. Egy zeneszerző azt szereti, ha a dalaival foglalkoznak. Én sokat vagyok a nyilvánosság előtt, viszont attól, hogy bejön a lakásomba egy fényképezőgép vagy egy kamera, nem tudnak meg sokkal többet rólam az emberek. Most mi történne? Lefényképezik a könyvespolcot? Nem áll a lakásom közepén egy szökőkút, nincs biliárdasztalom. Távol vagyok attól a normától, ahogy a mai, úgynevezett sztárok élnek. Kit érdekelnek a könyveim vagy a zongorám?

„Egy zeneszerző azt szereti, ha a dalaival foglalkoznak”
Fotó: Sanoma Archív/press.TV2.hu


Milyen könyvek?

Nagyon izgat a kortárs magyar irodalom. Számos szerzőt rajongásszerűen szeretek, sajnos azonban sosincs elég időm az olvasásra. Závada, Bodor Ádám, Esterházy, Parti Nagy, Darvasi és még sokan mások rengeteget jelentenek nekem. De egyszer majd csak lelassulok, és akkor többet tudok olvasni.
 
Ha már magyar írók: Varró Dani Túl a Maszat-hegyen című verses regényéből először a bábszínházban készítettek színpadi adaptációt, decemberben pedig egy idősebbeknek szóló változatot a Pesti Színházban is bemutattak. Mennyivel lett több a Pesti Színház-beli előadás, mint a bábszínházi?
Röviden nagyon nehéz elmagyarázni a különbséget a két előadás között. Mondhatni ég és föld. Terjedelmében a pesti színházas sokkal nagyobbat merít az eredeti versregényből. A bábszínházban tényleg kisgyerekeknek szóló darabot akartak csinálni, éppen ezért sokat ki kellett venni belőle. A Pesti Színházban több kalandot kell átélnie Muhi Andrásnak ahhoz, hogy eljusson Maszat Johannához. A mű mélysége is változott, hiszen ez már felnőtt és felnövő gyerekeknek szól. Az új előadáshoz új dalokat is kellett írnunk: ez a bővített dal anyag jelent meg CD-n. A Pestiben futó produkció egy családi darab, amely valahol abszurd road movie is.

Presser Gábor és Varró Dániel
Presser Gábor és Varró Dániel
Fotó: Sanoma Archív/Rákosi Péter

Mennyire kellett a gyermeki énjéhez visszanyúlnia ahhoz, hogy ezen a darabon tudjon dolgozni?
Semennyire. Más dolgom nem volt, mint hogy olvassak: az olvasás inspirációt adott. Dani remekül megírta a történetet. Jó a stílusjáték, az abszurd figurák is motiváltak engem. Varázslatos a mű kettőssége: gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt szól. De azért ez a munka is számos kihívással járt: például életemben először kellett magyar nótát írnom.
 
Az előbb azt említette, abszurd road movie is. Filmen is el tudja képzelni?
Nem hiszem, hogy megvalósul, de elképzelésem van arról, hogy volna olyan rendező, aki szerintem ki tudná hozni belőle az abszurdot.
 
Ki ő?
Gothár Péter.
 
A CD és a színházi premier mellett mással is foglalkozott: a Megasztár 5-ben újra zsűritag volt. Többen úgy vélték, ez már nem olyan minőségű, mint kezdetben volt, és éppen ezért nem értették, hogy Presser Gábor, akit művészként nagyra tartanak, mit keres újra a zsűriben…
Tehetségeket. Elfogadom, ha valakinek az első három jobban tetszett. De továbbra is mániám, hogy egy ilyen zenei tehetségekkel megáldott országban nekünk, idősebbeknek dolgunk az, hogy megteremtsük a lehetőséget a fiataloknak a bemutatkozásra. Mindenkinek más az álláspontja. Nekem az, hogy lehetőséget kell teremteni a tehetségeknek. Ezt azonban nem csak ezen a fronton kellene megtenni.

Eszenyi Enikővel a Megasztár zsűritagjaiként
Eszenyi Enikővel a Megasztár zsűrijében
Fotó: Sanoma Archív/press.TV2.hu

Milyen egyéb téren lenne szükség rá?
Például a dalszerzés terén. Először öt évig feküdt a királyi televízióban egy dalíró versenyről szóló tervem válasz nélkül, most egy éve van bent egy hasonló forgatókönyvem. Szerintem ez szintén izgalmas verseny lehetne, amely vonzaná a közönséget a képernyők elé. Fontos lenne, hogy jó dalok szülessenek Magyarországon. Ehhez viszont nemcsak jó énekeseket kellene találnunk, hanem a tehetséges dalszerzőket is érdemes felkutatni.

Figyeli úgy az új tehetségeket, hogy kivel szeretne majd a későbbiekben dolgozni?
Ilyen szempontból nem figyeltem az énekeseket. Dalszerző vagyok, ha valaki felkér arra, hogy írjak neki, akkor azon elgondolkodom. Többek között azért sem foglalkozom ezzel, mert a műsor után még számos dolog vár az énekesekre. A fontos dolgok közé tartozik a szerződés, a PR, a marketing, és sokszor a művészeti oldal a legutolsó. Amikor minden terv megvan, akkor eldől az is, hogy kiket kérnek fel a művészeti munkára.

 
Presser Gábor: „Távol vagyok attól a normától, ahogy a mai, úgynevezett sztárok élnek”
Ha szeretnéd megrendelni a CD-t , kattints IDE!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top