Olivia Newton-John: “Bízni kell a gyógyulásban!”

– Amikor meghívták erre az eseményre, kérdéses volt egyáltalán egy percig is az ön számára, hogy elvállalja-e a felkérést, és részt vegyen a rendezvényen?

– Csak annyi volt kérdés számomra, hogy belefér-e az időmbe. Azt tudtam, hogy ha az időm engedi, mindenképpen jelen szeretnék lenni a sétán.

Olivia Newton-John Budapesten, az Egészség Hídja-rendezvényen

– Tizennyolc évvel ezelőtt küzdött a betegséggel. Mennyire volt nehéz harc ez az ön számára?
– Úgy vélem, mindenki számára nehéz helyzet, ha mellrákot diagnosztizálnak nála. Mindent megtettem azért, hogy legyőzzem a betegséget. Keresztülmentem műtéten, végigcsináltam a kemoterápiát, homeopátiás terápiát is bevetettem, meditáltam, és a betegség ellenére pozitív gondolkodásmódot vettem fel. Visszatekintve arra az időszakra, azt gondolom, hogy nem volt olyan rossz, mint amilyennek akkor elképzeltem, amikor megmondták, hogy a betegség fellépett a szervezetemben. Ijesztő azt hallani, hogy az embernek mellrákja van, és persze nehéz megküzdeni a betegséggel. Számomra körülbelül egy évet vett igénybe a gyógyulás.

Férjével, John Esterlinggel

– Mit tud javasolni azoknak a nőknek, akiknél – hasonlóan önhöz – diagnosztizálják a betegséget? Mi segít a legtöbbet, a pozitív gondolkodásmód?
– Nehéz bármilyen tanácsot is adni. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik pozitív gondolkodásmóddal álltak a kérdéshez, és kevésbé voltak szerencsések, mint én. Ennek ellenére mégis azt mondom: nagyon fontos, hogy ezt a gondolkodásmódot meg tudják tartani, hogy a gyógyulásra tudjanak fókuszálni. Nem szabad feladni a hitet, hinni kell benne, hogy meggyógyulhatunk, és egy nap ismét minden rendben lesz.

– Mit gondol, egy sztárnak nehezebb a küzdelme a betegséggel?
– Nem tudnám igazából megmondani. Szerintem ilyen szempontból nincs különbség. Mindenkinek nehéz, fiatalnak, idősnek, ismert és ismeretlen embernek egyaránt. Egy ismert személy számára talán az a nehezebb, hogy neki a közönség előtt kell megvívnia a küzdelmét, hiszen nagyon nehéz titokban tartani egy ilyen dolgot.

– Az emberek az ön nevét leginkább a Grease című filmből ismerik. Annak idején, amikor forgatták a filmet, gondolta volna, hogy ekkora siker, mondhatni, ikonikus film lesz?
– Szerintem közülünk senki nem mondta volna meg még azt sem, hogy a film akkor sikeres lesz, nemhogy azt, hogy még harminc évvel később is ismerni és szeretni fogják az emberek.

John Travoltával a Grease című filmben (1978)

– Milyen filmeket néz mostanában?
– Amilyen gyakran lehet, elmegyek moziba. A férjem imádja a filmeket. Bármilyen stílusú filmet megnézünk. Legutóbb az Ízek, imák, szerelmek című alkotást láttuk, és persze a Twilight sem maradhatott ki a sorból.

– Látott az elmúlt három évben olyan filmet, amely olyan sikeres lehet hosszú évek múlva is, mint a Grease?
– Nehéz kérdés. Talán az Evita, de azt sem az elmúlt három évben láttam.

– Angliában született, nem hiányzik önnek az ország?
– Nem igazán. Amerikában élek, a szívem Ausztráliáé. Látogatóként járok Angliába, de lakóhelyként nem hiányzik az ország. Nem arról van szó, hogy nem szeretem Angliát, csupán tinédzserkorom óta nem éltem ott.

– Mivel foglalkozik mostanában, és mik a tervei a jövőre nézve?
– Grace and Gratitude címmel idén jelent meg az új CD-m, szerepeltem a Glee – Sztárok leszünk című sorozat két epizódjában, illetve a közelmúltban forgattam egy filmet is, amelyet valamikor mostanában fognak bemutatni Kanadában. Jelenleg egy kórházat építek Ausztráliában, amely a rák kezelésével foglalkozik majd, emellett társtulajdonosa vagyok egy spannak is az országban. A férjemmel közösen pedig egy, az amazonasi esőerdőt érintő projekten is dolgozunk.