Sztárok

Sztárváltó – Kozso: Egyedül maradtam!

A hetente jelentkező beszélgetéssorozatot a Nők Lapja Cafe olvasói szerkesztik, ők döntik el, kivel készüljön interjú a következő héten. Ezúttal Kozsón a sor, aki élete párját keresi, és közben a visszatérésre készül.
Fotó: Sanoma Archív/Gálos Mihály Samu
Fotó: Sanoma archív/Gálos Samu Mihály

– Napok óta tele a média azzal, hogy a neten keresel magadnak párt. Mi vezetett idáig?

– Tavaly véget ért egy több éven át tartó kapcsolatom. Nem csak szerelem volt: összetartoztunk, együtt léptünk fel, minden összekötött minket. Sosem gondoltam arra, hogy majd külön folytatjuk az utunkat, nem is tudtam hova tenni az érzést. Nagyon jó kapcsolatban maradtunk, hiszek abban, hogy lehet méltósággal is szakítani. Ezzel szemben megdöbbentően egyedül maradtam, pedig én mindig nagyon társas lény voltam. Belevetettem magam a csajozásba, kerestem azt, aki egyszer majd úgy megérint, hogy meg akarjak állni. Volt ebben fájdalom, szomorúság, férfiúi hiúság is. Aztán valaki mesélte, hogy egy internetes társkeresőn talált magának feleséget. Decemberben regisztráltam, írtam egy bemutatkozó szöveget, de igazán őszintén. Nem tettem ki a fotómat, mégis sokan megkerestek.

– Amikor fotót küldtél magadról, elhitték, hogy valóban te vagy a profil mögött?

– Mindenki kétkedett. Azonnal ügyvédekkel fenyegettek, hogy ne éljek vissza Kozso fotóival. Aztán olyan is volt, aki azt írta, hogy ha már egy ismert ember is a neten ismerkedik, akkor nagy gáz van. Aztán hamar találkoztam azokkal, akik igazán érdekeltek, most van az ismerkedési folyamat. Szeretem a vadabb, odaadó nőket, akiket istennőként lehet imádni.

– De miért kell neked ehhez biszexuális nő?

– Nyitottabbak, merészebbek. Igazi szerelmet akarok, nem álmokat.

Mindent az Oscarról!

Oscar 10 legmerészebb döntése »
A 10 legnagyobb csalódásunk Oscarban »

– Éveken át nem voltál jelen a hazai popéletben, mi történt veled időközben?

– Négy évet töltöttem Amerikában, de annak a munkának még nincs vége, megyek még ki. Most itt van dolgom. Megcsináltam a 11. Ámokfutók-albumot, amely speciális lesz, hiszen két CD-t tartalmaz majd. Az egyiken a régi slágerek remixei szerepelnek, a másikon vadonatúj dalok. Hiányoznak most a nagy slágerek a rádiókból. Sok olyan stílust erőltetnek az előadók, amely nem a miénk. Az R’n’B, a hiphop és a gospel sosem lesz a magyar közönség kedvence. Az amerikai Lady Gaga eurodiszkót csinál román szerzőkkel, és tarol! A Black Eyed Peas is olyan zenéket csinál, amelyek nekünk már cikik voltak. Most ez kell, nem a művészkedés.

– De mit csinálsz Amerikában? Ott nem ismerik sem a neved, sem az arcod.

– Kimentem, vittem magammal az itteni lemezeket, rengeteg cikket, slágerlistákat. Tetszett nekik, de félretették, és arra voltak kíváncsiak, hogy ott mit tudok csinálni. Véresre kellett kaparnom a körmöm a falon, hogy kapjak egy koloncot tőlük. Végig kell másznom a ranglétrákat. Ha egy kis munkát kapok egy stúdióban, azt is megcsinálom. Bevállaltam. Itt nem volt már kihívás, amely motiválna, mert tizenöt év alatt mindent elértem. Nagyot kell álmodni, és ez legyen az, hogy meghódítom a világot. New Yorkban, Atlantában, Miamiban, Los Angelesben dolgoztam, mert ott vannak azok, akik meghatározzák a zenei életet. Lehetőséget kaptam arra, hogy megcsináljak egy dalt. Abban a stúdióban vehettem fel az első nótámat, ahol a Csillagok háborúja zenéi készültek. Elméletileg nem sokat kell már várni, hogy megjelenjen, aztán majd meglátjuk a folytatást.

Fotó: Sanoma Archív/Gálos Samu Mihály
Fotó: Sanoma archív/Gálos Samu Mihály

– A visszatérésed azt is hozza magával, hogy újabb sztárcsapatokat vezetsz majd be a szakmába?

– Igen, de megpróbálom ezt kordában tartani. A háttérben maradok, nem teszem ki magam a pellengérre. Sokszor magyarázkodnom kellett azért, hogy miért csinálok valakiből sztárt. Ebből már nem kérek. Éveket szántam arra, hogy külföldi szerződéseket tanulmányoztam, és figyeltem, hogy mitől tud odakint működni ez az ipar. Nem tetszik ez a hozzáállás, amelyet tapasztalok a szakmában. Közben felgyorsult a világ, ma már nem biztos, hogy úgy működnek a dolgok, mint a Bestiák vagy a ShyGys idejében. Előtérbe kerültek a producerek, akik komplett produkciókat tesznek le az asztalra. Én ezt 1995-ben kezdtem, akkor sokan megijedtek ettől az egésztől. A fény felé fordítottam a fiatalokat, de nem mindegyikük tudta értékelni.

– Nem jutott még a kereskedelmi tévék vezetőinek eszébe, hogy téged ültessenek be egy tehetségkutató zsűrijébe? Evidens lenne az ötlet.

– Megdöbbentő, hogy nem számít a munkásságom. 1 795 000 eladott lemez van mögöttem, 15 platina, 49 aranylemez, 22 produkcióm volt, akiknek dalokat írtam, vagy akiket menedzseltem. Ez, úgy látszik, nem dominál. Vagy szeretnek, vagy utálnak, de rólam mindenkinek van véleménye. Nem kell, hogy mindenki imádjon, de érthetetlen, hogy ezek a számok nem számítanak szempontnak a műsorok készítőinél.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top