Náray Tamás: A nők kasztrálták a pasikat!

A nők tették híressé, és ő roppant hálás is ezért a gyengébbik nemnek. Hazánk legkedveltebb divattervezője, Náray Tamás szerint ugyanakkor a mai hölgyek sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lehetnének, ha lenne módjuk kiélvezni és megélni a nőiességüket.
Náray Tamás tibeti terrier kutyái segítenek a mindennapok szépnek látásában. Fotó: Gyenes István
Náray Tamás tibeti terrier kutyái segí-
tenek a mindennapok szépnek látásá-
ban. Fotó: Gyenes István
Neve mára egybeforrt az ízléses luxussal. Ruhái finomságot, klasszikus eleganciát, harmóniát árasztanak. Náray Tamás mesevilágot teremtett a nőknek az Opera melletti üzletében. Amikor belépek, pillanatok alatt magával ragad a gyönyörű kelmék színes forgataga, ahogyan az a nyugodt, szelíd céltudatosság és stílusérzék is, amely Náray legbelső lényéből fakad.
Eleinte a karrierjéről kérdezem, de ő azt kéri: ne legyen sablonos beszélgetés. Arról kérdezzem, ami engem igazán érdekel. Igazság szerint mindennél jobban szeretném megtudni, hogy egy olyan ember, aki abból él, hogy gyönyörű ruhákat ad a nőkre, hogyan látja őket lemeztelenítve: vagyis milyennek látja a lelkünket.

– Itt a szalonban is azt tapasztalom, hogy általában a nők énképével van egy kis baj. Meg akarnak felelni annak a  a társadalmi elvárásnak, hogy egy nő legyen önálló – akár családfenntartó is –, és tudjon egyedül boldogulni. Csakhogy ez a női lélekkel teljes ambivalenciában van. Egy nő szerintem úgy van kitalálva, hogy miközben ő az, aki önállóan tud gondoskodni a gyermekéről, az életben azért támaszra is szorul. Azt látom, hogy aki egyedül marad, lélekben egy picit megférfiasodik. Egy nő arra van kitalálva, hogy olyan dolgot csináljon, amelyhez melegség, lélek meg szeretet kell. Úgy érzem, a vezérigazgatói szék nem a nőknek való.

– Hogy mit fog ezért kapni a feminista olvasóktól...

– Tisztázzunk valamit. Nem azért mondom ezt, mert azt gondolom, hogy nincs hozzá képességük. Épp ellenkezőleg. Egy nő szerintem sok esetben sokkal okosabb, mint egy férfi. Olyan húrokat is meg tud pendíteni, amelyeket egy férfi nem képes. Ilyen szempontból egy nő könnyebben építhet karriert, mert kifinomultabbak és ügyesebbek a módszerei. A szexus mint lehetőség ebben az aspektusban eszembe sem jutott. Felső vezetőnek lenni azonban többnyire sok teherrel járó, sok időt követelő, kemény dolog. Ezért gondolom, hogy nem egészen nőknek való foglalkozás, ők ugyanis figyelmességre, gyengédségre és védelemre vágynak. Higgye el, aki ezt nem vallja be, vagy nem ismeri önmagát, vagy nem mond teljesen igazat.
A női-férfi szerepek felcserélődni látszanak, ezért sem a nők, sem a férfiak nem találják a helyüket a világban. A férfiakat kasztrálta a társadalom, kevesen vannak közöttük, akik még tudnak családfenntartók lenni, ami borzasztó nagy hiba… Na, ha valaki úgy gondolja, hogy ezekért a nézetekért megharagszik rám, hát csak tegye.

– Tudja, az a legnagyobb baj, hogy manapság egyre kevesebb az úgynevezett klasszikus férfi, akinek még számítanak bizonyos értékek, és nem lusta, megfáradt valaki, hanem vannak céljai, törekvései...

Fotó: Máté Szabolcs
Fotó: Máté Szabolcs
– Hát minek köszönhető, hogy kiveszőben van az ilyen férfi? Annak, hogy  a nők egy része elférfiatlanította a férfiakat. Voltak olyanok, akik be akarták bizonyítani, hogy őrajtuk is lehet nadrág, és most bajba kerültek, mert kiderült: nem ilyen lovat szerettek volna. Két tűz között vannak, mert a karrier mellett van a gyerek és a család. Nézzük például a közelgő karácsonyt.

– Ön szerint milyennek kellene lennie az ideális ünnepnek?

– Az az ideális történet, hogy délelőtt az apuka befaragja a karácsonyfát a tartóba, elviszi a gyereket sétálni, képtárba, moziba, az anya pedig feldíszíti a fát, és mire a család hazaér, addigra csinos frizurával, kis délutáni ruhában, illatosan várja őket. Ez egy feleségnek a dolga. Itt jegyezném meg: az ilyen nőktől nem hiszem, hogy elmennének a férfiak.

– Nem azért, mert kényelmesek? 

– Meglehet, de most ez baj? Ha megvan a kis ágyacskájuk, a megszokott izécskéjük, a takaros, értük rajongó kis feleségük, a tiszta ingecskéjük, nem kockáztatnak. A férfiak zöme így gondolkodik.

– Mégis rengeteg válás van...

– Alapvetően a férfiak nem szeretnek nősülni, a nők viszont szeretnek férjhez menni. A nőnek arra van szüksége, hogy valahova tartozzon, a férfinak pedig szabadságra van szüksége. Minél több szabadságot kap egy férfi, annál jobban ragaszkodik a nőhöz. Ilyen egyszerű. Az akarat törvénye szerint amit akarok, nem fog összejönni. Amit nem akarok, vagy – mondjuk – szeretném, de nem pusztulok bele az akarásba, arra lesz esélyem. A házasság önmagában véve csak papír, azt tartalommal kell megtölteni, és akkor tud megtöltődni tartalommal, ha egy házasságban mindegyik fél a maga szerepkörét játssza.

– Döbbenetes hallgatni, hogy mennyit tud a nőkről. Egy pszichológus veszett el Önben.

– Végtelenül tisztelem a nőket, az egész pályámat nekik köszönhetem. Ha a nők nem kezdenek el sztárolni, nem kezdenek el szeretni, nem kezdenek el reklámozni, akkor sehol nem tartok ma. Nem vagyok sem pszichológus, sem látnok, csak vannak tapasztalataim, megérzéseim. Az embereknek egyébként kortól, nemtől függetlenül gyengédségre, kedvességre, megértésre lenne szükségük, és arra semmi szükségük nincs, hogy valaki szekálja őket. Nagyon sokan depressziósak, ennyi beteg ember, mint amennyi most van, soha nem volt. Mert a lélek betegíti meg a testet. Aki kiegyensúlyozott és boldog, az nem lesz beteg. Azt még a nátha is elkerüli.

– Hogyan éli meg a negatív kritikákat?

– Különbséget kell tenni az ízlésbeli eltérésekből és a leszólásokból eredő negatív kritikák között. Ízlésről nem lehet vitatkozni. A baj az öncélú odaszólásokkal van. Nagyon nehéz létezni olyan közegben, amely csak kérdőjeleket vet föl. Nehéz élni egy olyan társadalomban, ahol mindenki úgy gondolja, hogy a másikról negatív ítéletet mondhat, akár becsmérlően vagy lekicsinylően nyilatkozhat, miközben ő maga még semmit sem bizonyított. Nehéz olyan körülmények között tenni a dolgomat, ahol a tisztelet és a megbecsülés nem tartozik az alapértékek közé.
Special New Year Edition 2010. Fotó: Lovász Sándor
Special New Year Edition 2010. Fotó: Lovász Sándor

– Mintha fájdalmat éreznék a hangjában...

– Korábban igen nehéz napokat okozott az olyan kritika, amely a szakmaiságomban kérdőjelezett meg. Kötélidegzet és önmagamba vetett szilárd hit kellett az elviseléséhez, no meg elszántság, akarat, szívósság, és az a képesség, hogy képes legyek semmibe venni a rosszindulatot, a többnyire irigységből fakadó negatív kisugárzásokat. A túlélésem – vagy inkább a fejlődésem – érdekében fejlesztettem ki ezt a képességet. Úgy gondolom, Magyarország lakóinak jelentős része abból merít energiát, hogy negatív energiát bocsát ki, nem a fejlődésre és a tettekre, hanem a véleményezésre koncentrál. Márpedig szavakból nehéz lesz házakat építeni…

– Fejleszthető az a képesség, hogy az ember pozitívan gondolkodjon?

– Fejleszthető. Tudatosan törekedni kell arra, hogy ha az embert rossz dolgok veszik körül, akkor menjen el onnan. Nyugodtan mondja azt, ha valaki bántja, hogy én ezt nem hallgatom tovább. El kell fordulni… És ne hagyjuk, hogy a környezetünkből, a médiából kiáramló negatív cunami elsodorjon bennünket. Csak a pánikkeltés és a magánéletekben való gusztustalan kurkászás megy. Ez ma a divat! S mivel védekeznek? Hogy erre van igény! Hát röhögnöm kell! Én például ezért nem szeretek interjút adni, bár ha néha megjelent egy-egy rólam szóló írás, olvasói levelek százait kapta a szerkesztőség, hogy köszönik, mert erőt merítettek a szavaimból. Nem tudom, hogy maga mennyit küzdött ezzel az interjúval.

Special New Year Edition 2010. Fotó: Lovász Sándor
Special New Year Edition 2010. Fotó: Lovász Sándor
Special New Year Edition 2010. Fotó: Lovász Sándor
Special New Year Edition 2010. Fotó: Lovász Sándor

– Őszintén? Sokat!

– Látja, rám is hat az előítélet. Pedig maga gyönyörűen felöltözött, felkészült belőlem, és nem faggat a titkaimról. Ez tetszik nekem. Uncsi a sok botcsinálta megélhetési „újságíró” slampos, helyesírási hibáktól hemzsegő irománya. Meggyilkolta, szeretőt tart, meghalt, elcsalta, meglopta… De az, hogy valaki sikeres, hogy valaki Kossuth-díjat kap, vagy valaki Bécsben játszik mint színész, vagy kap egy Pulitzer-díjat, vagy mit tudom én – na, erről azt gondolják, hogy senkit sem érdekel. Pedig ez nem igaz! Ugyanis ezek nem pusztán személyes sikerek, hanem pozitív példák lehetnének. Az emberek mondhatnák, hogy lám-lám, ez a srác vagy ez a lány milyen sokra vitte. Próbáljuk már meg az ő módszerét követni, és lássuk, hogy mi mire visszük.

– Erre sokan azt mondanák, hogy az élet kegyetlen, és meg kell mutatni ezt az oldalát is...

– Olyan, mint a ruhatervezés vagy a főzés: minden az arányokon múlik. Itthon mindenből csak úgy úszik ki a negatív hírek árja: baleset, drog, influenza, vérző kismama, elhaló magzat. Ezt hallgatva csak ül az ember, és azt gondolja: atyavilág, hát hol vagyok, ez mind velem történik? Ez a rettenet, ez a borzalom? Persze megesik, hogy csúnya dolgok történnek velünk, de nekünk nem az adja az erőt, hogy az élet eme oldalát látjuk folyamatosan, hanem az, ha pozitív példák, előremutató, reményt, lehetőséget kínáló dolgok vannak. Tényleg az lenne a jó hozzáállás, hogy ülünk egy sarokban rettegve, hogy megússzuk az életünket, mert csak a rossz oldal van? Ez az igazi hazugság! A lélekben megnyomorított embert ugyanis tovább lehet manipulálni. Ne hagyják! Tegyék azt, amit én: hiszem, hogy az életemben a nehézségeim ellenére jó élményekben lesz részem, és nem engedem, hogy a dolgaim rosszul menjenek, mert én vagyok a felelős azért, ami történik velem!

Napi sztárok hírlevél

Minden nap, kora reggel a postaládádban a legfrissebb sztárhírek itthonról és külföldről. Iratkozz fel!


Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

drrd 2013-10-11 21:25

Már megint egy oltári baromság,
ugyan miféle "nemek felcserélődéséről" beszél,
Ezt majd akkor hiszem, ha évente 70 nő öli meg a férjét és nem fordítva !!!
Addig viszont oltári nőelnyomás van, és az ilyen cikkek is csak azt célozzák, hogy így is maradjon,
lehetőleg minél tovább.

Torolt_felhasznalo_770932 2009-12-21 22:23

Pontosan erre akartam én is kilukadni.

Torolt_felhasznalo_544962 2009-12-21 22:17

ok, így értelek

 

náray pedig eleve a saját vevőköréből indult ki. amire pediglőn totál igaz lehet a meglátása.

 

 

vérmatska 2009-12-21 17:27

Azt hiszem, félreértesz. Én sem tagadom a különbségeket - vagyis pl. azt, hogy a inkább a férfiakra jellemző a műszaki érzék és érdeklődés -, de a megkülönböztetést, értsd: előítéletet jogtalannak tartom.

 

Például az olyan ex cathedra kijelentés és a belőle következő hozzáállás előítélet, hogy "a nők egyáltalán nem értenek a műszaki dolgokhoz". A kijelentés ebben a formában nem igaz.

Az viszont igaz, hogy "a nők általában/jellemzően kevésbé értenek a műszaki dolgokhoz". Ez utóbbi ugyanis megengedi olyan nők létezését, akiknek van műszaki érzékük (és olyan férfiakét, akiknek nincs) - amellett, hogy tartalmazza azt az állítást is, miszerint a férfiakra inkább jellemző a jó műszaki érzék.


Miért fontos ez? Mert a második állítás nem feketének vagy fehérnek láttatja a színes világot, és benne az embereket, azaz tudomást vesz az egyes nők és egyes férfiak közti különbségekről.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. egy informatikai cég nem utasítja el az álláshirdetésére jelentkező nőneműt pusztán azért, mert nő, és akkor "biztos tökhülye a számítógépekhez", hanem lehetőséget ad számára alkalmassága bizonyítására, azonos feltételekkel.

 

Ezt le lehet vezetni az óvóbácsira is. 

 

Ahogy írtam, az egyenjogúság az "ez tutira hülye ehhez" típusú prekoncepciók hiányát jelenti, vagyis az egyén képességeinek megítélését - nem az számít, hogy "a" nők (férfiak) általában értenek-e hozzá, csak az számít, hogy konkrétan Kiss Rózsika (Kovács Béla) ért-e hozzá. 

 

Egyébként Amerikában egész sok női informatikus van, nem akarok hülyeséget írni, de asszem, 40% felett van az arányuk. 

Összetett dolog ez, mert a fenti tény ("a nők általában/jellemzően kevésbé értenek a műszaki dolgokhoz") mellett a nevelésnek is nagy szerepe van,és meggyőződésem, hogy a nőket lenevelik a természettudományos érdeklődésről.

 

Persze ha ez nem így volna, a nők akkor is inkább családra, gyerekre vágynának, mint tudományos karrierre, és nem ugrana meg drasztikusan a női programozók/mérnökök/fizikusok stb. száma, de azért több lenne belőlük, mint most. 

 

Torolt_felhasznalo_544962 2009-12-21 14:50

vérmatska: pedig de!!! jogos a megkülönböztetés. pedig én reál területen mozogtam/dolgoztam mindig is. többet nem kell tudnom mint egy pasinak. de ha nőkkel vagyok együtt mindig megértem miért csodálkoznak rá a pasik, hogy kivétel vagyok. de a kivétel az ritka! nem véletlen nem özönlik el a mérnöki pályákat a nők, vagy az ovodákat a pasik. nem az előítéletk miatt.... hanem alkalmassági problémák vannak, ha tetszik ha nem.

 

egy oviban pl alapkövetelmény, hogy egyszerre tobb dologra tudjon vki figyelni. na pl ez egy pasinak eleve nehezebb. és ez totál normális. és nincs vele baj.  csak avval játr, hogy ritka kivételektől eltekintve igazából nem alkalmasak a pasik ovódai személyzetnek.

 

vérmatska 2009-12-21 14:34

Többek között erről beszélek:

"Ezért gondolom, hogy nem egészen nőknek való foglalkozás, ők ugyanis figyelmességre, gyengédségre és védelemre vágynak. Higgye el, aki ezt nem vallja be, vagy nem ismeri önmagát, vagy nem mond teljesen igazat."

 

Vagyis, "a" nő gyengédségre, védelemre stb. vágyik.

Aki nem, azzal valami "baj" van. 

 

Mér' nem lehet egyszerűen elfogadni, hogy sokfélék vagyunk?

Én is szeretem pl. a figyelmességet, bizonyos szituációban a gyengédséget, de irtózom annak lehetőségétől is, hogy védelemre szorulnék.

Ez nem holmi belémnevelt feminizmus, hanem személyiségjegy. Kisgyerekként is irtóztam tőle, ha védelmezni akartak - nem magától a védelemtől, hanem attól, hogy gyengének látszom. Semmilyen konkrét oka nem volt, egyszerűen a személyiségem része. 

Namármost ne akarja egy kívülálló megmondani, hogy én biztosan csak szerepet játszom, és ne ítélje meg a női(es)ségemet.

 

Na, befejezem, mielőtt mé túlságosan rágyógyulok a témára, és mást is kellene csinálnom :)

vérmatska 2009-12-21 14:14

"ha egy nőt megkülönböztetnek mint favágó pl (direkt sarkítok) az totál jogos!!! vagy ha egy pasit a gyereknevelés szoptatós időszakában. az is."

 

Ezek szélsőségek. (Mármint nem maga a gyereknevelés-szoptatás... Úgy értem, egyszerűek. Csak a nő tud szoptatni, tehát ebben nincs vita. :))

A probléma sosem ezekkel van. 

 

Hanem például azzal, hogy jogos-e hátrányosan megkülönböztetni egy mérnöknőt - vagyis feltételezni, hogy nem tudhat annyit, nem lehet olyan hozzáértő, mint egy férfi (=előítélet).

Vagy hogy abnormálisnak tekintsük-e az óvóbácsikat.

Szerintem a válasz mindkét esetben nem. 

 

Megjegyzem, szoptatni valóban csak a nő tud, de pl. pelenkázni a férfi is.

Van néhány háztartási, ill. gyerekkel kapcsolatos feladat, amihez férfinak is, nőnek is értenie kell(ene), hogy ha a másik (akár csak ideiglenesen, betegség miatt) kidől a sorból, ne omoljon össze minden. 

 

 

"és mi a baj avval, hogy nekem felsöprés jut nem a cipekedés? hát nekem semmi. 

nálunk pont ezért munkamegosztás van."

 

Hádde pont ezt mondom. Ha nektek így jó, az rendben van.

De másnak lehet másképp megfelelő. Nem abnormális, nem antinő/antiférfi, csak (egy picit) másképp működik.

 

"csak ha annyira jó, akkor miért a nyüszögés?"

 

Azzal, ahogyan szervezem az életemet e téren, elégedett vagyok (ehhez persze kellett egy hasonló gondolkodású társ). De azért még szóvátehetem, hogy nem szeretem, ha bírálnak (még ha csak általánosságban is) és jobban akarják tudni, mi a jó nekem, mint én magam. Nem?

 

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk>>>