Születésnapos sztár – Stahl Judit: Nem érdekelnek a celebek

– Mennyire fontosak az életedben a születésnapok?

– Gyerekkoromban nagyon vártam a születésnapom: előző este, mielőtt elaludtam volna, azon járt az eszem, miként lehet, hogy ha reggel felébredek, már egy évvel idősebb leszek. Amióta megszületett a lányom, nem érdekelnek a születésnapjaim, sokkal fontosabbak az övéi.

– Emlékszel, mi volt a legkedvesebb születésnapi ajándékod?

– Egy fagyiskanál, amelyet a nyolcadik születésnapomra kaptam. Nagyon vágytam rá, és utána mindenhova magammal hurcoltam, még az iskolába is.  

– Ha most kérhetnél magadnak ajándékot, mi lenne az?

– Nagyon szerencsés vagyok, nem vágyom semmire, hiszen egészséges és gyönyörű a lányom, fantasztikus a férjem, a munkámat pedig imádom. Mi mást kívánhat még valaki az életében?!  

– A nők nagy része kiborul a születésnapján. Te hogy állsz az idő múlásához?

– A születésnapok évfordulók. Bármely évfordulón hajlamos vagyok elgondolkodni azon, vajon közelebb jutottam-e a bennem motoszkáló kérdéshez, és tudom-e már, mi fontos tényleg az életben, és mi az, ami csak annak tűnik. Szerintem ez igazán lényeges, és nem az, hogy megint egy évvel idősebb lettem.  

– Mi az, amivel formában tudod tartani magad, hogy ilyen szenzációsan nézz
ki?

– Köszönöm a bókot – merthogy ez bók, hiszen mint minden nő, én is több részletet tudnék magamon mutatni, amely az idő múlásáról tanúskodik, és nem állítom, hogy ezeknek örülnék. Ugyanakkor tisztában vagyok vele: ilyen az élet rendje, és versenyt futni az idővel eleve vesztes meccs.  

– Mennyire érdekel az asztrológia? Tipikus Nyilasnak érzed magad?

– Állítólag dupla Nyilas vagyok, az aszcendensem is az. De kíváncsi lennék, ha valaki egyszer összehasonlítja majd, mennyi azonos vonás fedezhető fel a hét egyazon napján született emberek közt… akkor nem tizenkét jegy lesz, hanem csak hét, mert úgy is lesznek egyezések, amelyekben az emberek magukra ismernek. Azt hiszem, ezzel el is mondtam, mennyire nem érdekel az asztrológia. Pedig jó lenne komolyan hinni benne!

– Jut időd pihenésre a sok munka és az anyaság mellett?

– Nem sok. Idén tavasszal elindult a Stahl magazin. Olyan női újságot szerettünk volna csinálni a kollégáimmal, amely tele van hasznos receptekkel, praktikus információkkal. Ez rengeteg munkát jelent, és most vagyunk a december elején megjelenő karácsonyi különszám finisében. Ugyanakkor a munkám a szenvedélyem, ezért legalább nem robotként élem meg. És mivel a magam ura vagyok, úgy szervezem az életem, hogy minél több időt tölthessek a lányommal hét közben is, ne csak hétvégén. De nem állítom, hogy rájöttem, miképp lehet egyszerre jó anyának, energikus munkaerőnek és csinos, ápolt nőnek lenni. Ez a receptem még hiányzik.  

– Olvastál mostanában valamit, ami igazán megragadott?

– A munka frontján az elmúlt hetekben a Chili és Vanilia gasztroblog szerzőjének a szakácskönyvét. Nemzetközi színvonalú, és büszke vagyok rá, hogy a könyvkiadómnál jelenik meg. Esténként nemrégiben Csehovra kaptam rá, néhány napja pedig, közeledvén a születésnapomhoz, újra kezembe vettem Polcz Alaine lélektani munkáit az elmúlásról. Ezenkívül szenzációsnak találom Kántor Péter új verseskötetét is, naponta „nassolok” belőle két-három verset.  

– Figyeled a kereskedelmi tévék celebműsorait? Mi a véleményed erről a
jelenségről? 

– Sosem érdekeltek – se nézőként, se szereplőként. Most már odáig jutottam, hogy ha kezembe kerül egy pletykalap, jószerével azt se tudom, kikről van szó benne. Ez valószínűleg hiba, hiszen tájékozatlanság, de számomra annyi minden más érdekes van életben.  

– Mik a terveid a közeljövőre?

– Havonta egyszer elmenni a családommal egy-egy hosszú hétvégére Magyarország különböző vidékeire, és nézni, látni, enni, pihenni. Ami a munkát illeti, folytatni a Stahl magazint, felfrissíteni a tévéműsort, megújítani a honlapunkat.  

– Végül az örök kérdésem: miért nem jelenik meg akár a neten, akár DVD-n
a legendás Micuko?

– Nem tudom. A TV2-nél vannak a jogok. De az biztos, hogy jó kis móka volt, nagyon élveztem csinálni.  

Juditot Malek Andrea köszönti születésnapján: – Nagyon kedvelem Juditot, senkihez sem lehet hasonlítani. A maga útját járja, nekem ez nagyon szimpatikus, mert én magam is így teszek. Mindazok után, amin keresztülment, mindig talál új utat, hogy a gondolatait kifejezze. Ez nemcsak róla, hanem rólunk is szól. A stílusát eltanulva bejön a konyhánkba és a gyomrunkba. Nagyjából tíz éve vagyunk jóban, ha találkozunk, akkor nagyon tudjuk szeretni egymást, de annyira elfoglaljuk magunkat, hogy ritkán kerül erre sor. Micukóként keményen megmutatta, hogy milyen vagyok, ettől el is hallgattam egy időre. Hálás vagyok neki – ezért is. Sok-sok boldogságot kívánok Juditnak az összes születésnapjára!