Fotó: Sanoma-archívum/Rozmanitz Gábor

Három év telt el azóta, hogy a Megasztár harmadik szériájának versenyzőjeként berobbant a könnyűzenei életbe. Magdi azóta két szólólemezt készített, dalai jó néhányszor megjárták a slágerlistákat, ő maga pedig megszámlálhatatlanul sok koncertet adott. A Sziget Fesztivál nulladik napján, a rasszizmus elleni monstre koncert hangpróbája után beszélgettünk az énekesnővel, aki maga is fanatikus fesztiválrajongónak számít. Olyannyira, hogy kijelentette: siker és népszerűség ide vagy oda, ha úgy adódna, bizony még ma is vállalkozna arra, hogy végigsátrazzon egy fesztivált.

– A zenészek általában szeretik a fesztiválokat, nézőként azonban már kevésbé lelkesednek értük. Te hogy viszonyulsz ezekhez a bulikhoz?
– Imádom a fesztiválokat! Egyrészt, mert mindig jó a zene, másrészt, mert általában a társaság is fantasztikus. Az ember tényleg jól tudja magát érezni egy ilyen fesztiválon: lazulhat, akár egész napra is elengedheti magát. Én annak idején még sátoroztam is. Előfordult, hogy két hétig!

– Gondolom, sátrazásra azért már nem vállalkoznál!
– Még mindig imádom az ilyen bulikat, és ha külföldön lenne olyan fesztivál, amelyet nem lehet kihagyni, akár még a sátrazást is vállalnám. Tény, hogy kényelmetlen, és sokkal jobban esik az embernek, ha buli után hazamehet, és „elrendezheti” magát, de ha jó zenét kapok, még ezzel sem törődnék. Simán megcsinálnám!

– A Sziget-koncert mottója a rasszizmusellenesség. Mennyire fontos számodra, hogy részt vegyél ilyen és ehhez hasonló nemes célú megmozdulásokon?
– Nagyon örülök a felkérésnek. Én is úgy gondolom: nem vagyunk istenek, hogy ítélkezzünk egymás fölött. Ez nagyon jó kezdeményezés, és hatalmas öröm olyan emberekkel fellépni, mint akik meghívást kaptak erre a napra. Nagyon neves előadók lesznek, és én mindig borzasztóan hálás vagyok, ha felléphetek velük. Azt hiszem, ezt azt jelenti, hogy én is közéjük tartozom.

– Nem izgulsz egy-egy ilyen több tízezer nézős koncert előtt?
– Egészséges drukk természetesen van bennem, de ezt nem nevezném félelemnek. Egyébként sem vagyok túlzottan izgulós típus.

– Sokat jársz a határon túlra is koncertezni. Hol fogadnak nagyobb ovációval?
– Nem szeretek különbséget tenni a két közönség között. Lekopogom, engem többnyire mindenhol hatalmas szeretettel várnak. Nyilván, ha az ember a szülőföldjén lép fel, mindig van egy plusz, ami miatt különlegesebbnek érzi az emberek reakcióját. Az is igaz, hogy olyan részeken, ahová ritkán jut el ismert zenész, a közönség annyira ki van éhezve a rendes, jó zenére, hogy szinte szétszedik az embert.

Fotó: Sanoma-archívum/Rozmanitz Gábor

– 2008-ban jött ki az Iránytű című lemezed. Jónak bizonyult az irány, amelyet jelzett? Mennyire zárta a közönség a szívébe a lemezt?
– Az Iránytű aranylemez lett, és azt hiszem, hogy ez elég jól jelzi a siker mértékét. Pláne, ha figyelembe vesszük, milyen gondokkal küzd a lemezpiac. De nem csupán a közönségnek tetszik, én is nagyon szeretem. Ez a korong még jobban kinyitotta a szememet, hogy milyen irányba kell elmozdulnom, a következő anyagnál pedig már pontosan tisztában leszek azzal, hogy milyen muzsikát akarok játszani. Szeretném, ha temperamentumos lenne, megmaradna az a rám jellemző rock and rollos íz, amellyel megszerettettem magam a közönséggel.

– Már az Iránytű lemezborító-fotóján is jelentősen eltért az öltözködési stílusod a rockerimage-től, az egyik női magazin legfrissebb számának címlapján azonban még ezen is túlteszel, és csodaszép dívaként nézel az olvasókra. Csak a fotózás kedvéért váltottál stílust, vagy az életben is hasonló változáson mentél át?
– Mindenkit megnyugtatok, nem ez az igazi stílusom, csak a magazin kedvéért készült ilyen fotó. Előfordul persze, hogy elegánsan öltözködöm, éppen ezért éreztem úgy, hogy nyugodtan bevállalhatom ezt. Az azonban biztos, hogy az én stílusom ennél jóval vadabb. Továbbra is maradok a rockerstílusnál.

– A nyár egy zenész számára egyenlő a pörgős fesztiválszezonnal. Jut azért időd nyaralásra?
– Hála az égnek, valóban rengeteg munkám van, de szeptemberben lesz egy hetem, amikor elutazom. Abszolút pihis, igazi lazulós hétre készülök: napozás, úszkálás, egy kis városnézés. No meg persze este bulizás, egészen hajnalig! Ott sem fog nyugodni a rockervérem!