Sebestyén Balázs: Családra vágyom, ahol boldogságot teremthetek

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Kevés első kötetes írónak adatik meg, hogy azonnal az eladási listák élén debütáljon. A televíziós műsorvezetőként eddig is roppant népszerű Sebestyén Balázs ezt a bravúrt is könnyedén mutatta be.
Írta: | 2008. 08. 25. |

Kövess minket!

f Ajánlom

A sikerei csúcsán lévő fiatalember mindent elért, ami harmincegy évesen elérhető, s jelenleg csupán egyetlen vágya van: azt szeretné, ha előbb vagy utóbb apaként is megállná a helyét.

– Elképesztően sikeres nemrégiben megjelent könyved, a Szigorúan bizalmas. Gondoltad volna, hogy első munkád rögtön bestseller lesz?

– Erre egyáltalán nem számítottam, annyit sejtettem csupán, hogy van egy olyan szűk tábor, akik szeretnek engem, és talán meghallgatják azt, amit mondok. Ezzel szemben a hetedik hét után negyvenötezer eladott példánynál tartunk, ami elképesztő szám. A legtöbb eladási listán első vagy második helyen van a könyv.

– Miért érezted szükségét annak, hogy megírd a könyvet?

– Számomra ez egy kísérlet volt. Azt gondoltam, teszek egy próbát, és megnézem, hogyan fogadják azt, hogy egy srác, aki humorizál a könnyed műsoraiban, egyszer csak jelentkezik egy ilyen spirituális tartalmú könyvvel. Sokan gondolják azt, hogy ez a kettő nem összeegyeztethető. A dedikálásokon egyébként számtalan olyan visszajelzést kaptam, amely engem igazol. Sokan elkezdtek foglalkozni hasonló dolgokkal, s nem egy olvasó mesélte, hogy a párkapcsolatában választ talált bizonyos kérdésekre, vagy éppen elgondolkodott azon, miért kapta meg a betegségét. Persze az, hogy megírtam ezt a könyvet, már önmagában is óriási érzés. Mondják: ha ültetsz egy fát vagy írsz egy könyvet, akkor már valami értelmes dolgot tettél az életedben. Én nem vagyok egy megalomániás pali, de jó érzés volt látni, hogy olyan írók, mint Kepes András és Müller Péter művei mellett ott van az enyém is.



– Valóban igen illusztris névsorba kerültél a könyvednek köszönhetően. Kaptál visszajelzéseket ezektől az íróktól?

– Nem találkozom velük, s nem is gondolom, hogy Kepes vagy Müller olvasná a könyvemet. Az meglehet, hogy úgy vélik, egy harminc körüli pali ne osztogasson tanácsokat, de mondom, nincs kapcsolatom velük, így azt sem tudom, miként vélekednek a könyvről.


– A sikeren felbuzdulva tervezed már a folytatást?

– Egyelőre nem. Én nem tudok úgy írni, mint Müller Péter, akit nagyon irigylek azért, mert évente kiad egy könyvet, amely mindig másról szól, ráadásul még nagyon tartalmas is. Bennem nincs ennyi minden. Ha majd úgy érzem, hogy megint vannak olyan emberek, akik érdekelnek, ha megint összegyűlik bennem a mondanivaló, akkor természetesen újra belevágok az írásba. Ez lehet, hogy egy, kettő vagy éppen öt év múlva lesz, egyelőre nem tudom. Tehát még a siker ellenére sem gondolkodom azon, hogy folytassam. Egyébként sem üzleti vállalkozásnak szántam a könyvet.

 

– Nem annak szántad, mégis igencsak jól jövedelmező könyv lett belőle. Ilyen kiugróan magas eladás mellett nem lehet elhanyagolható a honoráriumod sem.

– Nyilván keresek rajta, de ahhoz képest, hogy az írók általában mennyit „fognak” a saját könyveiken, nekem banálisan kevés hasznom van ebből. Egyrészt nem is úgy tárgyaltam a kiadómmal, hogy ez egy üzleti befektetés lesz, másrészt pedig ez nem anyagilag fog visszajönni, sokkal inkább az image-em építésében. A nézők szemében nemcsak az az ember leszek, aki azt mondja, „nyissuk ki a hatos széfet”, hanem az, aki tartalmasabb témákon is gondolkodik.

– Ha már az image-építésnél tartunk, milyen típusú műsorokban szeretnéd kipróbálni magad a jövőben?

– Én mindig a jelenben éltem, s sosem gondolkozom azon, mit csinálok majd öt év múlva. Ahogy jönnek a lehetőségek, élek velük, és közben alakul az életem. Nem gondolom, hogy előre el kellene ezeket rendezni, mert ha ezt tenném, kizárnék egy csomó mindent, ami közben bejön, hiszen csak arra az egyre fókuszálnék. Persze vannak olyan kihívások, amelyek érdekelnek. Ilyen egy late night-show vagy egy nagy élő műsor, és persze szeretnék még sok kvízműsort is készíteni. Komoly műfajban egyelőre nem akarom kipróbálni magamat, azt hiszem, még nem lennék hiteles ebben. Esetleg pár év múlva a könyv kapcsán készítek egy mélyebb hangvételű beszélgetős műsort. Addigra talán elfogadják tőlem ezt is, attól függetlenül, hogy a többi műsorban poénkodom.

– Van benned még izgalom műsorok előtt?

– Nincs. Ha esküvőn kell beszédet mondani, akkor igen. Bármilyen furcsa, nem szeretek szerepelni. Kettős energiák vannak bennem: csöndes ember vagyok a magánéletben, mert minden exhibicionizmusomat kiélem a forgatások alatt.


– Nem arról van szó, hogy könnyebb a műsorvezető figurája mögé bújni, mint magánemberként megmutatni magadat?

– De, ebben van valami. Ez a szerepjátszás azonban nem azt jelenti, hogy felveszek egy másik arcot, hanem azt, hogy abban a közegben könnyebben kiadom magam. A civil életben valahogy nincs erre szükségem. Egy esküvőn is csöndben álldogálok a sarokban, és tök jól elvagyok. Sokan még mondják is: azt hittem, humorosabb ember vagy. Gyakran megkapom ezt. Persze ez azért érthető valahol. A néző ugyanis mindig azt az embert látja, aki nagyon pörög, nagyon mondja, majd ezek után megérkezik egy kicsit sótlan, halálosan csöndes, elmélkedő srác, aki csak várja, hogy – mondjuk – kiadják a párizsit a pultnál, és még véletlenül sem szórja a poénokat, amelyeken a közért röhöghetne.


– Mit gondolsz, mennyi a sors keze és mennyi a te részed a sikereidben?

– Mindenki olyan világban él, amilyet megteremt magának. Én valószínűleg tudat alatt minden akadályt eltakarítok, amely meggátolna abban, hogy azzal foglalkozzam, amit szeretnék. Nem hiszek a szerencsében. Én ezt az életet választottam magamnak, és ez hála istennek működik is. Ebben talán annyi sorsszerűség van, hogy én ezt előre elterveztem. S azt is ki merem mondani, hogy mindezt azelőtt tettem, hogy megszülettem volna. Azt akartam megtapasztalni, hogy egy olyan ember, aki a médiában dolgozik, mit tud kezdeni azzal a sok figyelemmel, energiával, utálattal és szeretettel, amelyet nap mint nap kap, s hogyan tudja ezeket visszafordítani az emberek felé.


– Mennyire próbálod tudatosan alakítani a személyiségedet?

– Tudom a hibáimat, és arra törekszem, hogy ezeket ki tudjam javítani. Úgy érzem például, sokszor kicsit felszínes vagyok. Megpróbálom ezért még jobban elmélyíteni az emberi kapcsolataimat, próbálok többet törődni a szüleimmel és a barátaimmal. Figyelek rá, hogy adott esetben ki tudjam mondani azt, hogy szeretlek, hogy fontos vagy nekem.



– Változott a baráti köröd, mióta népszerű televíziós lettél?

– Semmit. Nekem ugyanazok a barátaim, akikkel annak idején a gimnáziumban megismerkedtem. A szakmán belül is szövődtek haverságok, barátságok, de az igazán fontos emberek ők maradtak számomra. Tizenhat éve ugyanazok vannak körülöttem. Ugyanúgy találkozunk, mint régen, a mai napig elmegyünk együtt nyaralni, hetente háromszor beszélünk. Inkább velük vagyok, mint hogy elmenjek valamilyen felszínes társasági eseményre, ahol el kellene játszanom, mennyire szeretek mindenkit. Egyébként is hazugnak tartom ezeket a partikat.

– Van olyan felismerésed, gondolatod, amely meghatározza az életedet?

– Szerintem az élet egyetlen értelme a fejlődés. Az a dolgod, hogy a saját nyomorúságos hibáidon, tapasztalásaidon, fájdalmaidon keresztül megpróbálj nemesedni. S ha így gondolkozol, akkor talán könnyebb elviselni mindent, hiszen látni fogod, hogy nem céltalanul történnek a dolgok, hanem azért, hogy fejlődj.

– Kifejezetten sikerorientált ember vagy. A keleti filozófiák – amelyek közül többet magad is tanulmányozol – ugyanakkor valamiféle vágytalan állapot elérését tartják ideálisnak. Nincs ellentmondás a sikeréhség és e tanok között?

– A mi nyugati világunkban nem lehet lemondani a vágyakról, s nem is kell. Lehetnek vágyaid, mert azzal teremteni tudsz. A vággyal akkor van baj, ha boldogtalanságot szül benned. És itt a nagy különbség. Ha azt mondod, én vágyom valamire, de nélküle is boldog vagyok, akkor az rendben van. A lényeg az, hogy tudd megélni a boldogságot, s ne a vágy beteljesüléséhez kösd. Sokan itt hibáznak, és az egyre növekvő vágyaik csak még jobban táplálják a boldogtalanságukat. Azok a vágyak, amelyekben sóvárgás, irigység, félelmek és gátak vannak, egyébként sem elérhetők. Az univerzum elvileg csak azokat teljesíti, amiket jelen pillanatban is boldogan sugárzol ki magadból, mert a fejlődésedhez van rá szükséged.

– Melyek a te vágyaid?

– Ezek magánéleti dolgok. Szeretném, ha egyszer, amikor itt lesz az ideje, helyt tudnék állni apaként. Nagy vágyam, hogy létrehozzak egy stabil alapot, egy családot, ahol boldogságot tudok teremteni.

Sebestyén Balázs.lap.hu »
Tv.lap.hu »
Celeb.lap.hu »

Címkék: Sebestyén Balázs
Olvass tovább

Hozzászólások