Charlton Heston 1924. október 24-én született az Illinois állambeli Evanstonban. A színészkedést gyerekként egy chicagói iskolában kezdte. A második világháborúban a légierőnél szolgált.
Fél évszázados színészi karrierje alatt 62 filmben játszott: pályafutása során volt bíboros és cowboy, király és hátvéd, elnök és festő, rendőr és szélhámos.

Az igazi hírnevet a Ben-Hur, a Tízparancsolat, illetve a Majmok bolygója főszerepe hozta meg számára. Emlékezetes alakítást nyújtott a ’70-es években készült katasztrófafilmekben is: a Földrengésben vagy az Airport 1975-ben.

Charlton Hestont ideális színésznek találta minden rendező a hős eljátszására. Tudott bánni a lovakkal, a karddal, a harci szekérrel, a dárdával. A mozitörténelem egyik legkiemelkedőbb sztárjaként tartják számon, 1960-ban Oscar-szobrot kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Ezért is meglepő, hogy a Ben-Huron kívül kívül az akadémia nem jelölte őt további díjakra.

Bár később konzervatív nézeteiről vált híressé, Heston az 1960-as években emberi jogi aktivista volt. 1963-ban Martin Luther King oldalán masírozott Washingtonban.
A színész lelkesedett a fegyverekért, négyszer is megválasztották a Nemzeti Fegyver Egyesület elnökévé. Kiállt az amerikaiak fegyverviselési joga mellett. „Pisztolyomat csak a kihűlt kezemből vehetik el” –  mondta 2000-ben. Michael Moore dokumentumfilmes rendező a Kóla, puska, sült krumpli című filmjében keményen bírálta a színész politikai és ideológiai nézeteit.

Heston mindössze egyszer házasodott, 1944-ben feleségül vette az egy évvel idősebb Lydia Clarke színésznőt, akivel egészen haláláig boldogan élt. Két gyereke és három unokája született.

Egészségi állapota az 1990-es évek végén megromlott, 2002-ben kiderült: Alzheimer-kórban szenved. Akkor ezt mondta: „Egy színész számára nincs nagyobb veszteség annál, mint amikor búcsút mond a közönségnek. A Vörös-tengert ketté tudom választani, de tőletek nem tudok elválni.” Hozzátette: „Ha úgy látjátok, hogy kevésbé ruganyosak a lépteim, tudjátok, miért. És ha véletlenül kétszer mondanék el egy viccet, azért nevessetek rajta!” (NLC, FH)