D. Tóth Kriszta: Fogadkozásaim

Van a felnőtteknek az az idegesítő szokásuk, hogy rám néznek, és azt mondják: „Hogy rohan az idő! Mintha tegnap lett volna, hogy megszülettél!” Nekem mondják?! Hiszen tényleg, mintha tegnap lett volna. Ma meg már mindenféle elvárásokat fogalmaznak meg velem szemben. Bezzeg, amikor kicsi baba voltam, annak is örültek, ha elmosolyodtam. Vagy ha egyedül megfogtam az egyik zenélős játékomat. Most meg szinte semmi sem elég. Anyám és apám addig piszkálnak, míg tényleg kénytelen leszek megtanulni rendesen enni. Pedig kézzel ugyanolyan jól be lehet tömni a borsót a számba, mint kanállal. Sőt! És nálam a pelenka is kitűnően működik. Én szeretem a pelenkát. A szobámban uralkodó káoszon pedig remekül kiigazodom. Nincs itt szükség semmiféle változtatásokra.

Mostanában ugyanis mindenki változtatni akar. Meg fogadkozik. Én komolyan mondom, nem tudom, mi ütött a felnőttekbe. A mama valami edzőteremről mesélt a papának, ahová mostantól rendszeresen el akar járni. Kétszer vagy háromszor egy héten! Mintha annyi ideje lenne! Nagyon remélem, hogy ez nem azt jelenti, hogy nekem több időt kell töltenem a bölcsiben. A papa meg… meg akar tanulni magyarul. Na, ezt aztán végképp nem tudom mire vélni. Miért kell tanulni, amikor jön az magától? Nekem is egészen jól megy már. És különben is, most is teljesen jól megértik egymást a mamával, na meg velem. Sőt, a nagypapával is, egyre inkább. Még, hogy nyelvleckék… Egyáltalán, mit jelent az, hogy nyelvlecke? És nekem ugye nem kell nyelvleckékre járnom?

Nem fogják elhinni, de a minap azt vettem észre, hogy én is elkaptam ezt a nagy fogadkozási lázat. Azon gondolkodtam, hogyan tehetném az életemet kényelmesebbé. Min változtathatnék, hogy a mama meg a papa boldogok legyenek. Az mindenkinek jobb, ha ők boldogok… Noha én még nem internetezhetek, láttam, amikor a mama arról olvasott, hogy Magyarországon nagyjából minden ötödik ember tesz újévi fogadalmat. De ezeknek csak a fele teljesül. Na, mondom, akkor majd mi javítunk az átlagon. Káros szenvedélyem nincs. Nem dohányzom, nem iszom, nem kábítószerezek és nem kávézom. Néha ugyan jól bezabálok, amitől aztán fáj a hasam, de az nem számít. Vagy igen? Na jó, akkor kezdjük ezzel.







1. Odafigyelek arra, hogy mit eszem. Nem rakom tele a hasam keksszel vacsora előtt, és a nagypapánál sem eszem számolatlanul a Túrórudikat.

2. Kevesebbet hisztizek. Úgysem érek el vele semmit. Sajnos.

3. Dolgozom ezen a bili dolgon. Nekem ugyan megfelel a pelenka, de ha a mamáéknak ez olyan fontos…

4. Megengedem a mamának, hogy reggel is megmossa a fogamat.

5. Sőt, mire hároméves leszek, megtanulok egyedül fogat mosni. Állítólag az óvodában ez a divat.

6. Nem cipeltetem magam a mamával, mert van saját lábam. Neki viszont gerincferdülése lett, amióta megszülettem.

7. Hagyom a papáékat aludni legalább reggel nyolcig. Hétvégén kilencig. (Na persze… gondolhatják, hogy ezt a fogadalmat nem én találtam ki.)

És még van néhány apróság. Úgy is, mint:

8. Nem taposok gyurmát a parkettába, és nem tömök nyers tésztát a lefolyóba.

9. Felhagyok azzal a nagyon furcsa szokásommal, hogy a sötét spájzban ücsörgök, és magamban dalolászok.

És végül: 10. Kedvesebb leszek a házfelügyelő bácsival.


Hát így állunk most, kedves Olvasók. Noha a magam részéről tökéletesen meg vagyok elégedve az életemmel úgy, ahogy van, így aztán azt sem érezném tragédiának, ha a föntiekből egy sem teljesülne, azért megpróbálok megtartani egyet-kettőt. A mama nagyon szerette volna, ha azt is fölveszem a listára, hogy a jövőben nem veszem el Jang Xi játékát a bölcsődében, mert ő 1. kisebb nálam, 2. még nem ért magyarul, és 3. csak most kezdett bölcsibe járni, és nem érti a rendszert. De ezt sajnos, nem tudom vállalni. A mama ugyanis ugyanúgy nem érti a bölcsődés rendszert, mint Jang Xi. Vannak dolgok, amelyek csak rám tartoznak. Úgyhogy, kedves mama, az lesz a legjobb, ha a bölcsi-bizniszbe nem ütöd bele az orrod. 2008-ban sem.

Az eheti Nők Lapjában az alábbi témákról is olvashatsz: • Dombovári Vanda és Csonka András Évek óta együtt ébresztenek minket, a Reggeli műsorvezetőiként. Ám ami köztük van, az jóval több, mint egy kollegiális kapcsolat: barátok. Méghozzá olyanok, akik akkor is ott állnak a másik mellett, ha az bajba kerül, ha tragédia éri. Sőt, akkor állnak ott igazán, árulták el címlapinterjúnk szerzőjének, Albert Györgyinek. • A heti szerkesztő, Szekeres P. Mónika ajánlásával: Csillagok 2008-ról Teljes holdfogyatkozás, közelgő meteorraj, napéjegyenlőség Megannyi kifejezés, amelyet mindig is csodáltam, de igazán sohasem tudtam, mit jelentenek, ahogyan azt sem, mikor láthatók ezek az égi tünemények. Ám ebben az esztendőben minden másképpen lesz! Izing Klára asztrológusunk számbavette a 2008-as év minden jelentősebb csillagászati eseményét, s nem csupán elmagyarázza, mit, mikor láthatunk az égbolton, hanem azt is elárulja, ezek milyen hatással lesznek életünk egyes területeire: mikor remélhetjük a szerelem fellángolását, vagy mikor ajánlatos jobban vigyáznunk egészségünkre . S mindehhez éves naptárt ajándékozunk minden olvasónknak! • Összegyűjtöttük a 10 ruhát, ami megrengette a világot – Jennifer Lopez estélyije ezek közül is az egyik legmerészebb darab. • Csókolom, bejöhetek? Schaffer Erzsébet kopogott így be lánykorában őrzőangyalához. Azóta már őhozzá kopognak be történeteikkel olvasóink – ezúttal Angéla és kislánya, Dorka, Kolozsvárról. • Nők a változó világban Új rovatunkban nőket mutatunk be, akik a világ különböző pontjain élnek – és állnak helyt. Képünkön egy bagdadi asszony hagyományos iraki kenyeret süt – a fotó a nem is olyan távoli fegyverropogást nem mutathatja meg • Zűrök az ágyban Betegség? Lelki okok? Mi vezethet a merevedési zavarhoz? Utánajártunk, ahogyan annak is, hogy a potencianövelőktől várhatunk-e megoldást. Továbbá: Koltai Lajos csillagai (második rész); Valaki Valahol – Judith Miller; Útitárs – Berlin; Sorozataink sorsa; Kert – az orchidea; Irodalom, Heti horoszkóp és még sok minden más… Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

D