Sztárok

Bálint Ádám: Színpad, sütik és család!

Több mint egy esztendeje kávéztunk Bálint Ádámmal, aki megjelentette bemutatkozó albumát, már Rómeóként törte a szíveket a Budapesti Operettszínházban, és éppen akkor debütált A Szépség és a Szörnyeteg címû musicalben.

Akkoriban még idegennek érezte magát a színház világában. Egy év alatt Ádám karrierje szépen ívelt felfelé, s a mostani beszélgetésünkön már egy céltudatos, egyre magabiztosabb fiatalember jelent meg.

Sokat jelentett ez az év az ifjú színész-énekes számára. A tanulás és a bizonyítás időszaka volt. Meg kellett mutatnia, hogy sokkal több mint egy kedves arcú fiú, akiért a Megasztár alatt sikítoztak a kislányok. Egy nagy csésze tejeskávé, sok-sok tapasztalat és egy halványan körvonalazódó esküvő volt az étlapon ezen a decemberi délutánon…

– El tudod már fogadni, hogy nem a Megasztár miatt kapsz szerepeket?

– Úgy gondolom, hogy a Rómeót valóban a Megasztárnak köszönhettem, de azt is tudom, hogy ha akkor nem élek azzal a lehetőséggel, akkor nincs több. Visszagondolva, az első fél évben borzasztóan játszottam a szerepet. A direktor úr biztosan látta ezt, de észrevette azt is, hogy mennyire meg akartam felelni. Teljes erővel dolgoztam. Megkaptam a West Side Storyban Riff szerepét, és hát abban is nagyon rossz voltam…

– Nem rossz voltál, csak bátortalan. Nem voltál még hiteles a szerepeidben.

– Igen. Rettentően féltem, nem voltam koncentrált, és rengeteget szenvedtem. Szúrtam a kollégák szemét is, és a közönségtől is sok negatív kritikát kaptam. Mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy jól érezzem magam a színpadon. Minden este félve álltam színpadra, így pedig nem lehet játszani. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy nem akarok ezzel foglalkozni, és nem tudom, hogy mi történt, de akkor valami megtört bennem, és nem foglalkoztam a felesleges dolgokkal. Jött az Oltári srácok főszerepe, ahol újra Dolhai Attilával játszottam ugyanazt a szerepet. Be kellett bizonyítanom, hogy legalább olyan jól tudom játszani Matthew-t, mint ő. Az a darab fizikailag is nagyon megterhelő, hiszen végig színen vagyunk, énekelünk és táncolunk. Most a Mozartban is kaptam egy feladatot, így már hat darabban állhatok a közönség elé.

– Kerényi Miklós Gábor úr hogy áll most hozzád?

– Néhány napja annyit mondott nekem, hogy azt szereti bennem, hogy minden este győzni akarok. Nagyon nagy elismerés volt ez számomra. Rengeteget kell még tanulnom, de egyre jobban érzem magam.

– Emlékszem, akkoriban az volt az érzésem, hogy nem Rómeó vagy, hanem Rómeó akarsz lenni, ehhez képest néhány hónapja az Elisabethben elképesztően jó voltál Ferenc Józsefként.

– Érzem, hogy sínen vagyok, és mindent megteszek azért, hogy egyre jobb legyek. Folyamatosan gyakorolok, tanulok.

– Mi a helyzet a könnyűzenei karrierrel? Lassan aktuális lenne egy új lemez.

– Mivel olyan lábakon áll a magyar könnyűzene, amilyeneken, ezért most várok. Vannak ötleteim, nem adom fel, de nincs most itt az ideje egy új albumnak. Nekem nincs arra pénzem, hogy zsebből kifizessek egy lemezt. Vannak fellépéseim, de igazából ez a piac halott. Örülök, ha havonta két-három helyre hívnak. Nem sírok, mert a kollégáimnak sincs több fellépésük, nekem pedig ott van a színház is.

– Egykori versenyzőtársaiddal tartod a kapcsolatot?

– Palcsó Tomival szoktam beszélgetni, de főleg telefonon. A többiekkel nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Harminchat Megasztár-döntős emberből harmincon azt látom, hogy nem vették elég komolyan ezt az egészet, és nem használták ki a lehetőségeiket.

– Térjünk vissza az Operettszínházhoz. Még mindig nem fér a fejembe, hogy micsoda hatalmas rajongótáborotok van. Minden este valósággal szétszednek titeket a lányok…


Névjegy


• Név: Bálint Ádám
• Születési idő: 1981. október 1.
• Iskolái: Hajós Alfréd Általános Iskola, Óbudai Gimnázium, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar
• Lemeze: Közelebb
• Főbb szerepei:
Valahol Európában (Hosszú)
Rómeó és Júlia (Rómeó)
West Side Story (Riff)
A Szépség és a Szörnyeteg (Lángőr)
Elisabeth (Ferenc József)
Oltári fiúk (Matthew)
• Elérhetősége: www.balintadam.hu

– Aranyosak nagyon. A Megasztár alatt volt szerencsém ebbe beleszokni, de tényleg kicsit fura, amikor tizenkét éves kislányok ácsorognak a művészbejárónál este tizenegykor.

– Megmaradtak a régi rajongóid is?

– Van egy nagyon kemény mag, akik azóta is kitartanak mellettem. Ha havonta tizenötször játszom, akkor ők legalább tízszer eljönnek megnézni.

– Hihetetlen népszerű a színházatok, és ti, fiúk vagytok az ország legnagyobb sztárjai. Bereczki, Dolhai, Mészáros Árpi, Szabó Dávid vagy Szabó P. Szilveszter. A fene gondolná, hogy operettes-musicales fiúkat divat imádni.

– Ez kizárólag Ferenczi Orsolya érdeme, aki a Budapesti Operettszínház sajtóját intézi. Neki köszönhető, hogy az operetteken is fiatalok ülnek, a musicaleknél pedig még a csillárokon is lógnak az emberek. Nagyon nagy ajándék, hogy ennek részese lehetek, és úgy fogok dolgozni, hogy érdemes is legyek erre.

– Tudod már, hogy mi vár rád a közeljövőben?

– Lesz két bemutató, az Abigél és a Szentivánéji álom, de egyelőre csak folyosói pletykákat hallottam, nincs még konkrét szereposztás. Örülnék nagyon, ha kapnék bennük valami szerepet.

Mondd meg őszintén, van-e rivalizálás közted és a kollégáid között! Megy az öltözői furkálódás?

– Van egy generációs rétegeződés a színházban. Úgy tűnik, hogy én Bereczki Zoli nyomdokain haladok. Három szerepet vettem át tőle, vagy játszunk felváltva. Öt-hat évvel előttem jár, csak tanulni tudok tőle. Ott van Szabó Dávid, aki az egyik, ha nem a legjobb barátom a színházban. Ő is ugyanez a karakter. Köztünk lehetne feszültség, de annyira jóban vagyunk, hogy tudjuk ezt kezelni. Nincs feszültség odabent.

– Dolhai Attila?

– Nem hiszem, hogy konkurálnánk. Ő tenor, én bariton vagyok, bár vannak szerepek, amelyeket felváltva éneklünk. A szerelmes figurákat általában tenorokra írják. A Rómeó is magas nekem, két év kellett hozzá, hogy beüljön a torkomba.

– A színház mellett jársz iskolába is…

– Igen, újra elkezdtem az iskolát.

– Mi leszel, ha még nagyobb leszel?

– Művészettörténész-franciatanár. Azért fejezem be, mert négy év már mögöttem van, ezt nem szeretném elveszíteni, lesz még két diplomám. Valamit biztosan lehet majd ezzel is kezdeni. Érdekel a művészettörténet, de kevésbé, mint a színház. Az is nagy álmom, hogy kimenjek Franciaországba, és cukrásznak vagy péknek tanuljak. Jó lenne egy pékséghálózatot nyitni egyszer! Tök jól főzök, sütök, csinálom annyira jól, hogy ebből majd lesz még valami.

– Anyanyelvi szinten beszélsz franciául, mégsem hallottalak még sanzont énekelni.

– Pedig volt már erre példa. Nyertem is már franciasanzon-versenyt. Voltak ilyen fellépéseim. Ebben is lenne ráció, ott van a tarsolyomban, biztosan veszem majd hasznát ennek is.

– Példás kapcsolatban élsz a barátnőddel már évek óta. Mit tudhatunk róla?

– Két éve vagyunk együtt Melindával. Ő volt a Megasztár turnémenedzsere. Az első pillanatban beleszerettem, ahogy megláttam. Valahogy nem lettünk jóban, így nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Aztán valamelyik lány elszólta magát, hogy tetszem Melinek, így erőt vettem magamon, és megkörnyékeztem. Így indult…

– Most is ő a menedzsered. Nem okozott ez problémát?

– Mostanában nem túl sok munkát adok neki, hiszen a könnyűzenei énem most pihen. Eleinte furcsa volt, hogy a barátnőm mondta meg, mit vegyek fel, hova menjek, de ez magától helyreállt bennem.

– Nem gondolkodtok még a folytatáson? Esküvő, bébi…

– Sűrűn beszélünk erről. Mindketten szeretnénk esküvőt és gyermeket is. Egyértelmű folytatása ez annak, ahol most tartunk. Úgy érzem, hogy ez nagyon rövid időn belül megvalósul, de most mindkettőnknek nagyon sok munkánk van. Azt már most tudom, hogy ha fiunk lesz, Benjáminnak szeretném nevezni, de Melinek nagyon nem tetszik ez a név. Egyelőre van időm, hogy meggyőzzem…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top