Sztárok

Torres Dani: „Nem vagyok egy latin macsó”

Torres Dániel még a Megasztár verseny idõtartama alatt nyilatkozta azt, hogy a jövõben kizárólag saját stílusú és egyedi lemezt készít. A versenynek már rég vége, és Dani megtartotta ígéretét, másodszorra is.

Dani visszahívott! Muszáj megjegyeznem, mert ez ritka a befutott sztárok világában. Miután megbeszéltük az interjú időpontját, hiába hívtam, nem vette fel. Dani másnap keresett, és elnézést kért, gondok voltak a mobiltelefonjával, de nagyon örül a beszélgetésnek. A TV2 Megasztár műsorának második szériájában talán a legnépszerűbb énekes Torres Dániel volt. Népszerűségének oka kétségbevonhatatlan tehetsége, különleges hangszíne mellett színes, impulzív egyénisége és persze tinilányokat megőrjítő megjelenése. És mint beszélgetésünk alatt tapasztaltam, kedvessége és udvariassága is meglepő. Új lemezéről, stílusáról és egyáltalán a sztárságról beszélgettünk Torres Dániellel.












Figyelem! Te is kérdezhetsz Torres Danitól, hiszen csütörtökön 13 órától ő lesz Sztárfórumunk vendége!

• Kérdéseidet itt már most is felteheted! »




– Új CD, fellépések, megint sok helyen hallani felőled. Hogy vagy mostanság? 

– Köszönöm szépen, úgy érzem, egyre jobban. A fiúk nevében is köszönöm, nagyon jól. Gyakorlás megy ezerrel. Remélem, a külvilág felé is lejön. Rengeteget dolgoztunk az elmúlt hónapokban, és az eredménnyel igazán elégedett vagyok.





Névjegy

Név: Torres Dániel
Született: 1982. 02. 18.
Csillagjegy: Vízöntő
Párkapcsolatban él
Együttes: Veni Styx
CD-k: Versus (2005), Revolutio (2007)
Hobbi: capoeira, kirándulás, zene

– Sikerült megvalósítani a céljaidat a lemezzel? 


– Megmondom őszintén, hogy nem voltak nagy céljaim, nincsenek világmegváltó terveim. Azzal a zenével, amit a Veni Styx együttesben képviselünk és játszunk, ma nehezebb megjelenni. A piac szabja meg, mikor mire van kereslet, a rockzene jelenleg nincs a ranglista élén. Már gyerekkorom óta célom az, hogy újra a köztudatba kerüljön a rock, illetve ízelítőt adjak egyéb olyan underground stílusokról, mint a reggae vagy a drum’n’bass. Mindezt hangszerekkel, természetesen, és nem gépi vagy bármilyen egyéb alapokkal, mint a mostani zenék nagy része. Szeretnék minél szélesebb közönséget elérni és minél több embert megfogni.






– Mennyiben más az új CD-d?


– A felfogásban más. Sokrétű és sokszínű ez a lemez. A Revolutio érezhetően összerakottabb, több dolgot tudtunk belesűríteni, mind zeneileg, mind tartalmilag. Rengeteget tanultam az elmúlt időszakban a szakmáról, és ez megjelenik a dalokban is. Szeretném mindenkinek megmutatni, milyen a világ, amiben élünk – ez eddig nem annyira volt jellemző a zenémre.

– Milyen céljaid vannak, miit tartasz fontosnak az életben? 

– A zenekarral elsődleges célunk az volt, hogy az emberek picit kitágítsák látókörüket, és tegyék félre azokat az igen erős előítéleteiket, amellyel bírnak akár a Megasztár műsorról, akár annak szerepéről. Én nem vagyok egy latin macsó, együtt csak pár srác vagyunk, akik zenélnek, és a zenénkkel szeretnénk megmutatni, hogy mit érzünk. A dalaimban szeretem megragadni az élet sötétebbik oldalát, sok bennük a düh, keserűség és fájdalom, amely akár a szerelemhez, akár a háborúhoz kapcsolódik. Az előbbi hálás téma ebben a tekintetben. Színtiszta rock’n’roll!


– Népnevelő szerepet szeretnél?

– Azt azért nem. De Vízöntő gyerek vagyok, ami azt is jelenti, hogy minden érdekel, foglalkoztat, ami körülvesz, amiről nap mint nap hallok a híradókban, amit látok az utcákon. Nagyon zavar, hogy a világ rosszul működik. Lehetőséget kaptam arra, hogy több emberhez is szólhatok, hát megteszem. Szükségét érzem, hogy kiadjam és átadjam magamból ezeket a gondolatokat. Hátha megmozgatom a zenémet hallgatókat, és ők is elgondolkodnak, esetleg megpróbálnak másképp beszélni, tenni.


– És vevők erre az emberek?

– Úgy veszem észre, igen. Na jó, abszolút pozitívak a visszajelzések. Azt gondolom, hogy szükség van arra, amit a csapatommal csinálok.



– De nem foglalkozhatsz egyfolytában a világ sorsával. Hogy telik egy napod?


– Teljesen változó, de tulajdonképpen nagyon egyszerűen élek. Tíz körül kelek fel, elintézem az adminisztratív feladatokat, posta, bank stb., majd szellemi foglalkozást végzek – így hívom a sajtóval való kapcsolattartást. Fellépések előtt beskálázok, átveszem a műsort a srácokkal, gyakorolunk. És persze nincs olyan nap, hogy ne gitároznék pár órát. Sajnos mostanában nincsenek nagy koncertek, főként klubokban lépünk fel.


– Nyilván nagyon különbözik a két helyszín hangulata. Melyiket szereted jobban?

– Nem tudok különbséget tenni köztük. Mindkettőt szeretem. A két fellépéstípusnak annyira más a hangulata. A klubokban sokkal személyesebb, közelibb élményt kapok és adok. A nagy csarnokokban való koncertek euforikus örömmel párosulnak. Látni a rengeteg embert, akik miattad tapsolnak, énekelnek, valami fantasztikus érzés! Mindkettőre szükség van.


– Meg lehet a zenélésből élni?

– Én bízom benne, hogy igen. Ha jól használod ki a lehetőségeidet, az ajánlatokat, de nem adod el magad, akkor igen.








– Úgy tűnik, jól kezeled a gyorsan jött népszerűséget. 

– Tulajdonképpen én vagyok a legszubjektívebb ember ebben a kérdéskörben, és mint ilyen, nem is tudok erre válaszolni. Talán hogyha mások szavait tolmácsolom, azt szokták mondani, hogy igen, jól kezelem mindazt, ami velem történik. Mindenesetre rengeteg segítséget kaptam azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzám, és büszkén a barátaimnak nevezhetem őket. 


– A barátnőd hogy viszonyul az életformádhoz?


– Nagyon jól. Szerencsém van! Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. Rengeteget bolondozom, mindennek meglátom a vicces, nevetséges oldalát, de amúgy egy békés természetű gyerek vagyok. 





Torres Dani önmagáról:

„Édesapám Ecuadorból származik, itt tanult a Műegyetemen, és itt ismerkedett meg édesanyámmal. Az, hogy félig Ecuadorból származom, nagyon sok segítséget nyújtott abban, hogy a zenéhez közeledjem. Kisgyermekkorom óta teljesen más zenéken nőttem föl, azonkívül természetesen, hogy hallgattam európai, illetve az USA-ból származó zenéket is. Annak örülnék, ha az emberek ismernék azt, amit játszom, ismernék azt a stílust. Nagyon szeretek zenélni, és szeretném ezzel keresni a kenyeremet!”


Itt olvashatod Dani hivatalos blogját»


 





 


 


 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top