Sztárok

Dolhai Attila: „Szerelmes dalokat énekelek neked!”

Beismerem, én is álmodoztam arról, hogy egy velencei gondolában ringatózom, és a kormányosom zengõ tenorján csak nekem énekel.





Aztán az ember komoly nő lesz, és azt hiszi, kinőtte már a romantikát.
Egészen addig, míg egy szokásosnak látszó munkamegbeszélésen a főszerkesztő azzal a kérdéssel nem fordul hozzá: „akarsz-e Velencébe utazni, és Dolhai Attilával gondolázni a szép alkonyati napsütésben, miközben ő csak neked énekel?” Mondják, van-e nő, aki erre nemmel felel? Ha van is, hát nem én.



– Engem egy kis romantikával mindig le lehet venni a lábamról. Hát téged?
– kérdeztem az operett- és musicalműfaj koronázatlan ifjú királyától az alkonyodó Velencében, egy kis pizzéria teraszán. – A férfiak szívesen tagadják, hogy ők is vágynak rá. De a te pályádon ez feltétel, nem?
– Bennem is élnek romantikus érzelmek, persze, mint mindenkiben. Bár a nők kicsit többet szeretnének ebből tőlünk, férfiaktól.

– Bizonyos pillanatokban mindenképpen. Igazából azt szeretnénk, ha a férfiak valahogyan képesek lennének kifejezni az érzelmeiket. Régebbi kultúrákban – egy éjszakai szerenáddal, cigánnyal elhúzatott nótával – mintha ez jobban működött volna. Veled előfordult már, hogy egy lánynak énekeltél?

– Igen, de az nem az én érzelmeimről szólt. Csak azért énekeltem egy szerenádon, hogy segítsek valakinek.

– Nocsak. Kinek?

– Az unokatestvérem megkérte egy lány kezét, és ő állt a lakótelepen az ablak alatt, én meg a háttérből énekeltem. Van ennek már tíz éve. Azóta is együtt vannak, úgyhogy jól énekelhettem. Akkoriban – tanítóképző főiskolás koromban – az éneklés még nem volt számomra ennyire egyértelmű. Mármint az, hogy hivatásszerűen űzzem. Mert az kezdettől nyilvánvaló volt, hogy imádok énekelni. Élvezem, hogy átadhatom másoknak is ezt a gyönyörűséget. Az éneklés: oda-vissza hömpölygő energia. Neked énekelek, és mivel neked ez tetszik, ettől én még jobban szárnyra kapok. De azért mindez számomra szakma, és nem az élet. A valós helyzeteket még sosem „váltottam ki” énekléssel.








– Úgy érted, hogy még sosem udvaroltál dalra fakadva? A feleségedet például nem a hangoddal hódítottad meg?

– Nem. Nagyon jó, hogy még azelőtt találkoztunk, hogy én erre a pályára keveredtem volna. Mert így tudjuk, ki, miért szereti a másikat, és nem keverednek össze a dolgok. Persze neki is imponál, hogy jól énekelek, hiszen sokáig ő is zenével foglalkozott. Büszke rám, de kicsit kívül marad ezen az életemen. Őt elsősorban az érdekli, hogy apa és férj legyek otthon.

– A „civil” élettársnak mindig kicsit furcsa lehet a színpadon nagy átéléssel előadott szerelmes jelenetet nézni, bármilyen intelligensen viszonyul is a párja szakmájához. Azért is, hogy miként vegyen benne részt, és azért is, hogy hol a határ a szerep és a valóság között.








A Rómeó és Júliában


– Visszakérdezhetnék: te hogyan viselkednél, ha azt kellene nézned, hogy akit szeretsz, az a színpadon másoknak vall szerelmet? Furcsa helyzet, valóban. Amikor a feleségem a Rómeó és Júliában látott, nagyon őszintén mondta: „apa, szuper voltál!” Másnap pedig azt: „nem baj, ha nem nézem meg többször?” Nyilván megérinti, hogy a színpadon teljesen más arcomat látja, ugyanakkor nagyon kulturáltan és okosan bánik a munkámmal. Szándékosan nem akar benne jobban részt venni. A sikerekben sem. De én igyekszem jobban bevonni őt, mert ha teljesen kihagyom, akkor esetleg joggal lesz féltékeny az otthonunkon kívüli életemre. Muszáj, hogy valahogyan érezze: mindez érte is van. Nagyon szerencsés helyzet volt, hogy éppen akkor született az első kislányunk, amikor a sikerek kezdtek jönni, így a legnagyobb öröm számomra akkoriban mégis elsősorban Luca érkezése volt. Én csak mostanában érzem, hogy tényleg eljutottam valahová. Az idevezető sok-sok lépcsőfok szinte föl sem tűnt.

– Rockbandában kezdted a zenei pályafutásodat. Hogyan lett ebből operett?

A választ (és még sok mindent Attiláról) a Nők Lapja október 24-én megjelenő, 43-as számában találod!

Hallgass sok-sok dalt Dolhai Attila előadásában itt!





Még több az e heti Nők Lapjából:





• Ég veled, kombidressz! »
• Szelíd és laktat: krémleves »
• „Miért jársz iskolába? Otthon a helyed!” »
• Gyógyító energiák hazánkban »
• Segítek világra hozni a kisbabádat! »
• Rokokó csoportszex »
• Segítség hiperaktív gyerekeknek  » 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top