Sztárok

Kandász Andrea: Imádom, amit csinálok!

Kandász Andreát, a TV2 szerkesztõ- mûsorvezetõjét már nem kell bemutatni a nézõknek. A szõke tévésrõl nekem mindig az jut eszembe, hogy tele van jókedvvel és életenergiával.





A legkomolyabb témákat, problémákat mutatja be műsoraiban, közben csodás tájakra invitálja a nézőket.
Andrea otthonában beszélt munkájáról és családjáról a Nők Lapja Cafe olvasóinak. Férjével a legnagyobb harmóniában nevelik a kamasz Lolitát, miközben tucatnyi kismacska szaladgál a kertben. A zuglói ház többfunkciós, hiszen egyik részében lakik a család, egy irodában dolgozik Andrea, sőt egy médiaiskola is működik az egyik szobában. A műsorvezetőnő telefonja percenként csörög, mégsem látom feszültnek. Keveseknél érzem, hogy valóban azt csinálják, amit szeretnek, amihez értenek, vagyis amire születtek. Kandász Andreáról ezt két perc alatt el tudom hinni…

– Az Ügy című műsor köti most le az időm nagy részét. A tévés munkálatok mellett a történetek lelki feldolgozása is nagy munka. Nem csupán annyiból áll a feladatom, hogy a dokumentumfilmeket megcsináljam, hanem a szereplők az életem részévé is válnak. Tartom a szereplőkkel a kapcsolatot, igyekszem később is részt venni az életükben.



– Melyik volt a legérdekesebb vagy legmegrázóbb történet?

– Nehéz választani. A drogos fiataloknál történt látogatásom szemléletváltást okozott nálam. A drogfüggők az a szegmense az életünknek, akikre az ember sokszor legyint. Sajnáljuk őket, de nem tudunk velük mit kezdeni. Előítéletek élnek bennünk. Olyan életutak vannak a gyerekek között, amelyek nagyon felkavaróak. Sokan közülük rettegésben élték az életük minden percét egészen addig, míg be nem kerültek egy intézetbe. Persze ott sem tudják elmondani a problémájukat, nem lehet mindig a kezüket fogni. Az első emberbe belekapaszkodnak, aki rájuk mosolyog… Az nagyon jó dolog, és abból látom, hogy van értelme a munkámnak, mikor a levelek érkeznek a műsorok után. Talán sikerül felrázni kicsit az embereket, hogy ez bárhol megtörténhet. Szegletkő tanyán forgattunk, ahol egy fiatal pap vigyáz ezekre a gyerekekre, valami fantasztikus energiával és lelkesedéssel.













Névjegy

Kandász Andrea
Születésnap: március 18.
Iskolái: – JPTE – Bölcsészkar
              – ELTE – szociológia szak 
              – Lomonoszov Egyetem – újságíró kar
Műsorai: Az Ügy, Kalandjárat, Szülőszoba, Big Brother, Napló, Tények, Ablak, 168 óra, Híradó, Objektív…
Könyvei: Csók: Kandi, Szülőszoba, Elmesélem Brother
Honlap: www.kandi.hu, www.kanditv.hu 

– Az Ügy mellett folyamatosan forgatsz a Kalandjárat című műsorban is…

– Amikor elindult a műsor, külföldi úti célokat mutattunk be. Az egésznek az volt a lényege, hogy magánemberként mutattuk be a különböző városokat. Mintha egy home video lenne, amit az ember megmutat a barátainak, elmeséli, hogy mit érdemes megnézni, milyen útvonalakon lehet megközelíteni a helyeket. Semmi sincs előre lebeszélve, mindent teljesen spontán rögzítünk. Ettől lett közvetlen a műsor. Közben rájöttem, hogy van egy rétege a nézőknek, akik megengedhetik maguknak ezeket az utazásokat, de sokan vannak, akik nem tudnak külföldre utazni. Vagy a pénztárcájuk nem engedi, hogy családilag elrepüljenek valahova, vagy idejük nincs erre. A mostani részek azoknak szólnak, akik egy hétvégét szeretnének viszonylag olcsón eltölteni egy szép helyen. Magyarország csodáit járjuk végig, és állíthatom, hogy itthon is fantasztikus helyek vannak. A Balatonnak és az Alföldnek is vannak olyan részei, amiket csak kevesen ismernek.



– A családod hogy viseli, hogy ilyen sokat dolgozol?

– Ez nekem nem munka. Imádom, amit csinálok. A szűk családomat a férjem és a gyerekem jelenti. A férjemmel együtt dolgozom. Emiatt nagyon jól működik. Sokan kérdezik, hogy hogyan bírjuk a napi huszonnégy órás együttlétet. Baromi jól! Mindent meg tudunk beszélni közben. Ha két ember tényleg szereti egymást, akkor evidens, hogy szeretnek együtt lenni. Amikor olyan műsorban dolgoztam, amiben nem a saját magam ura voltam, akkor sosem értem haza este nyolc előtt. Most magam osztom be az időmet, és így a gyerek sem érzi a hiányomat. Lolita tizenhárom éves nagylány már. Az irodánkat behoztuk a házba, ahova szabad bejárása van, bármikor bejöhet, kérdezhet. Mindig félre tudom tenni a laptopot arra a néhány percre, amíg megbeszéljük a problémáit. Fontos, hogy akkor tudjak válaszolni a kérdéseire, amikor azok felmerülnek benne. A pillanatok elmúlnak, és lehet, hogy órák múlva már nem tudjuk megbeszélni ezeket a dolgokat. Az utazásokra is jön velünk, imád forgatni, fotózni, már a vágást is tanulja.







– Nem jelent csapdát az, hogy itthon dolgozol?

– A munka az irodában folyik, a ház többi részében a családé a főszerep.









Lányával, Lolával
– Tényleg meg tudod állni, hogy csak az irodában dolgozz?

– Igen. Muszáj! Tudok magamnak megálljt parancsolni.



– Van-e időd kikapcsolódásra?

– Szerencsés vagyok, hiszen a munkám közben is ki tudok kapcsolódni. A Kalandjárat során sem forgatunk reggeltől estig. Vannak olyan hónapok, amikor nagyon sok dolgom van, de azért rendszeresen járok színházba is. Bölcsészként végeztem, imádom az irodalmat, a színházat, a művészeteket. A férjemmel kitaláltuk, hogy bérletet veszünk a színházba, így előre tudjuk, mikorra írjuk be a naptárba az előadásokat. Mióta itt a szomszédban megnyílt a mozi a bevásárlóközpontban, azóta emiatt sem kell hosszan utazgatni. Imádom a filmeket, és teljesen ki tudok kapcsolni közben. Eszembe sem jut olyankor a munkára gondolni. Teljesen bele tudom magam élni egy jó filmbe vagy színdarabba. Sokat sportolunk is. Az aktív pihenés híve vagyok. A vízi sportok is izgatnak, de síelni is nagyon szeretek. Ha van egy szabad hétvégénk, akkor biztos, hogy felpakol a család, és elutazunk valahova.  

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top