Nóra elárulta, hogy legnagyobb álma vált valóra, mégsem szédítette el a siker. Tudja, hogy csakis kemény munkával maradhat hosszú ideig a nézők kedvence, s amilyen maximalista önmagával szemben, biztosak lehetünk benne, hogy nem ez lesz az utolsó megmérettetése. 


– Sorra jelentkeznek a televíziós csatornákon a táncos tévéműsorok. Mit gondolsz, miért került hirtelen előtérbe  ez az évekig mellőzött műfaj?

– Talán sikerült végre kivívnia a versenytáncnak azt az elismerést, ami kijár neki. Egyre többen rájönnek, hogy ez egy komoly energiabefektetést igénylő sport, ami ötvözi a művészetet, a zenét és a szépséget. Hibrid műfaj, amiben sokan megtalálják az öröm forrását.

– Számodra nem újdonság ez a műfaj...

– Gyermekkoromban dzsesszbalettoztam, majd tíz évig versenytáncoltam. Jelenleg nincs időm komolyan foglalkozni ezzel, bár éppen azon gondolkodunk a stáb néhány tagjával, hogy beiratkozunk egy salsatanfolyamra. Aki egyszer ráérzett a tánc okozta élményre, annak ez a vérében marad. A mai napig, ha elmegyünk valahova bulizni, én vagyok az első, aki a táncparkettre pattan.

Névjegy

Neve: Ördög Nóra Született: 1981. szeptember 8. Iskolái: Móra Ferenc Általános Iskola, Mórahalom Radnóti Miklós Gimnázium, Szeged Budapesti Gazdasági Főiskola, KVIF Kar Hobbija: színjátszás, tánc, mozi, olvasás Korábbi munkái:  Reggeli (szerkesztőasszisztens)  Mónika-show (szerkesztő) Top of the Pops (műsorvezető) Kölyökklub (műsorvezető) Moziklub (szerkesztő) Havazin (szerkesztő)

– Mit gondoltál, amikor felkértek a Szombat esti láz műsorvezetői szerepére?

– Derült égből villámcsapásként ért a hír. Bevallom, hogy bár az első szériát is végigcsináltam szerkesztőként, eszembe sem jutott, hogy esetleg vezethetném is ezt a műsort. Nagyon meglepődtem, amikor felhívtak, és először azt hittem, talán a Kész átverés áldozata vagyok. Mikor kiderült, hogy komolyan gondolja a vezetőség ezt a feladatot, elbőgtem magam. Amellett, hogy ez egy nagyon nagy előrelépés a szakmai pályafutásomban, a legnagyobb álmom is valóra vált.

– Úgy ismerlek, mint aki képes önerején felül is teljesíteni, ha munkáról van szó. Családi örökség, hogy nem tudsz nyugodtan ülni a fenekeden?

– A szüleimtől örökölhettem ezt a hozzáállást az élethez. Mindketten nagyon lelkiismeretesek, és én ezt láttam magam előtt. Maximalista vagyok magammal szemben. Kifejezetten idegesít, ha valami nincs rendben körülöttem. Sosem voltam olyan ember, akinek egyszerűen kiesik a toll a kezéből a munkaidő végén. Ha kell, órákig bent maradok még az íróasztalomnál, és addig dolgozom, amíg nem vagyok elégedett a munkámmal. Tudom, hogy ez nem mindig szerencsés, és néha talán túl is hajtom magam, de ilyen vagyok.

– Mit szól ehhez a kedvesed? Nem panaszkodik, hogy kevés időt töltötök együtt?

– Közel hat éve élek kapcsolatban, ez az idő összekovácsolt már minket. Sosem szerettem a magánéletemet kitenni az ablakba, így erről most sem beszélek szívesen. Legyen annyi elég, hogy nagyon jól érezzük magunkat ebben a szerelemben.

– Szerkesztő-műsorvezetőként mennyire lehetsz elfogult egy-egy táncospárral szemben?

– Velük együtt élem át a kudarcokat, élményeket, hozzám fordulnak, ha valami problémájuk van. Látom mindenki fejlődését, ezért nem tudnék elfogult lenni egyetlen sztárral vagy táncossal szemben sem.

– Még szokatlan nálunk, hogy egy táncosból hirtelen címlapsztár legyen...

– Ez is azt jelzi, hogy a tánc kicsit más megítélés alá esik, mint a színészet vagy az éneklés. Úgy gondolom, hogy ez a műsor rengeteget segít a versenytáncosoknak. Talán mostantól más szemmel néznek majd rájuk az emberek, és belátják, hogy micsoda meló van egy-egy koreográfia mögött, és mennyi lemondással jár az, ha valaki profi versenytáncos.

– Volt már arra példa, hogy egy értékelésnél nem értettél egyet a zsűrivel?

– A zsűri nagyon objektíven értékel. Szakmai szemmel nézi a sztárjainkat is. Ez a dolguk, eszembe sem jutna, hogy vitázzam velük. Nem az a műsor feladata, hogy tökéletes versenytáncosokat faragjunk a sztárokból, és sztárokká tegyük a táncosokat. Az igyekezet nagyon látszik minden páron. Az, hogy egy színész vagy sportoló alázattal lép ki a parkettre, és rengeteg időt, energiát képes belefektetni a produkciójába, mindenképpen tiszteletre méltó. A nézők otthon a legritkább esetben szavaznak az alapján, hogy ki mennyire volt profi, hanem a szimpátia és az igyekezet dönt.

– A televíziózás mellett színésznőként is rendszeresen láthat a közönség...

– Ó, az tényleg csak egy hobbi nálam! A mórahalmi amatőr színtársulatban játszom, ahol anyukám, apukám, sőt a nagymamám is színpadra lép. Nagyon élvezem, de nem nevezném magam színésznőnek. December elején lesz egy bemutatónk, most arra készül a kis csoport. Molnár Ferenc Ibolya című darabjának női főszerepét fogom játszani, bár most a műsor miatt kevés időm van a próbákra. Szombaton lemegy az adás, vasárnap pedig utazom haza, hogy próbáljunk. Maximalistaként nem szeretném, hogy aki eljön, és megnézi az előadást, az utána azt mondja, hogy összecsaptam a szerepemet.

– Visszanézed a műsoraidat, előadásaidat?

– Kötelező megnéznem az adásokat, de nagyon nem szeretem. Annyira kritikus szemmel nézem magam, hogy mindig mindenbe belekötök.

– Szombat esténként Náray Tamás elképesztő ruhakölteményeiben állsz a kamerák előtt. Gondolom, ez sem lehet rossz érzés...

– Ez a második része az álmomnak. Amellett, hogy egy milliók által nézett élő műsorban bizonyíthatok, még ezek a ruhák is! Valósággal királynőnek érzem magam. Náray Tamás mindig kikéri a véleményemet, de én maximálisan megbízom benne, és ha valaki, akkor ő el tudja dönteni, hogy mi áll jól nekem. 

– Nem féltél attól, hogy Stohl Andrással együtt kell vezetned a műsort?

– Dehogy féltem! Nagyon régóta ismerjük egymást, és remekül kijövünk egymással. András profi műsorvezető, így nemcsak hogy nem félek, hanem örülök, hogy ő áll mellettem.