Konzervatív rockzenész

Fotó: Emmer László

– A zenéden nőttem fel, sőt a Bonanza Banzai 1984 című albuma miatt olvastam el Orwell 1984 című regényét. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

– Örülök, ha valakire nagy hatással van, amit írok, de nem érzem magam felhőtlenül boldognak, ha valaki ezen nőtt fel: felnőni inkább bizonyos regényeken kell. Jó szándékkal írtam, amit írtam, és a dalok túlnyomó többségét sok év távlatából is érvényesnek érzem, de tévutak is megjelennek a dalaimban. Az 1984 kapcsán azt is mondhatnám, hogy jómagam már tizennégy esztendővel ezelőtt kezdtem a Nagy Könyv-akciót: sok visszajelzésből tudom, hogy a dalszövegek miatt rengetegen olvasták el a könyvet, és ez nagyon jó érzés.






– Szeretsz törzsvendégként visszajárni kedvenc helyeidre?

– Hát persze. Az évek során „Szindbád legjobb magyar tanítványaként” rendszeres vendége voltam több helynek is. Szeretek bemenni a konyhára, sok pincért és szakácsot ismerek név szerint, ott ízlik legjobban a falat, ahol ismerik az ember gusztusát. A személyesség a titka mindennek. A most megnyílt vendéglátóhelyünket is ennek szellemében hoztuk létre.

Névjegy:

Név: Kovács Ákos Születési idő: 1968. április 6. Foglalkozása: énekes, dalszerző Tanulmányok: Fazekas Gimnázium, Közgazdaságtudományi Egyetem Műfaja: az egyes szám, első személyű, örök jelen idejű, személyes hangú líra Pályája: 1989-1994 Bonanza Banzai, 1993-tól szólóban is zenél, kísérőzenekarát mindig kiváló zenészek alkotják. Több verseskötete jelent meg, színházi kísérőzenét írt, játszott színpadon és tévéfilmben. Felesége: Krisztina Gyermekei: Márton, Anna, Kata Kedvenc könyve: Krúdy Gyula, Gabriel Garcia Marquez művei Ákos honlapja » Az Andante Borpatika honlapja »

– Melyik tradíció hiányzik a legjobban?

– Mindegyik. A tradicionális szerepek, a hagyományos közösségi terek hiányoznak. Pedig a szomorú szinglikkel és széttört házasságokkal pettyezett magyar tájon szétnézve könnyű belátni, hogy az életnek, a létnek vannak alapértékei, amelyeket jó lett volna megőrizni. A laza szerkezetű, liberális világnézet kisajátítja a közbeszédet, szétzilálja a természetes viszonyt a szavak és eredeti jelentésük között. Az ember verbális lény, a szavakon keresztül gondolkodik az eszményeiről. Minden negatív erő tudja, hogy az eszmények elpusztíthatatlanok, ezért inkább a hozzájuk vezető hidakat, a szavakat rombolja. Elkeserítő a helyzet, de visszafordítható, nem is túl bonyolult a feladat: a szavak eredeti értelmét kell visszaadni, hogy lehessen például hazáról beszélni a nacionalizmus rémképe nélkül; hogy férfiról és nőről, mint két jól megkülönböztethető entitásról gondolkodhassunk újra. Ez olyan magától értetődő emberi dimenzió, amelyet nem is kéne igazán magyarázni, de ma sokan megriadnak az egyszerű, erős eszmei töltéssel bíró fogalmaktól, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy lágy és körvonaltalan dumákkal fedjék le az életüket.

Fotó: Emmer László

– Feminizmus?

– A feminizmus legfontosabb eredménye, hogy nők is lehetnek súlyemelők. Szívből gratulálunk! Olyan ez, mint a haladás örökké hangoztatott jelszava: haladtunk tőle akár egyetlen centit is előre? Emberebbek lettünk? Tisztességesebbek lettünk? Jobbak lettünk?

– Régen lázadtál, most viszont konzervatív vagy.

– A fiatalság dolga a korlátokat feszegetni, minden értéket megkérdőjelezni, semmilyen tekintélyt nem tisztelni önmagáért. Ez így természetes. De néhány évtized élet során mindenki megtanulhatná: az életnek vannak sarokkövei, vannak mozdíthatatlan, örök értékek és van isteni, megkérdőjelezhetetlen autoritás a világban. A konzervatív szó annyit jelent: megőrző. A fiatal konzervatív azért nevetséges – én ilyen voltam egyébként –, mert nem tudja, mit kell megőrizni, hiszen nem élt még eleget. Az ilyen fiatal vicces jelenség. Nála már csak egy szánalmasabb lény van a világon: az öreg liberális. Harminchét éves vagyok, három gyerekem van. Tudom, hogy mit akarok megőrizni, és mit akarok a gyerekeimnek elmondani, átadni.

Fotó: Tyukodi László

– A családodban milyen tradíciókat tartasz meg?

– Borzasztó egyszerű, nálunk egy férfi az apuka és egy nő az anyuka, szeretetben élünk, a konfliktusokat – ezekből van ám bőven! – a családon belül igyekszünk megoldani. A hétköznapok és az ünnepek jól elhatárolhatók. Nem szeretjük a hazugságot, próbálunk békében élni egymással. Nem tévézünk. A gyerekek örökké feszegetik a határokat, a testvérek közötti erőpozíciót módosítani akarják. Ez is a dolguk. De meg kell tanulniuk, melyek a legitim módszerek a határfeszegetésre, és melyek nem.

– Mit tanultál a gyerekeidtől?

– Az aranyköpéseikből azt tanultam meg, hogy minden ember sajátos készültségi állapotban jön a világra. Lelki karaktere, hajlamai készek, a szülőktől függetlenek. Finoman lehet terelgetni egy gyereket,

Fotó: Juhász Viktor

de lényegében senki sem a szüleié, hanem az Istené. A világnézeteket az különbözteti meg egymástól, hogy létezik-e szerintük isteni autoritás, amelynek elszámolni vagyunk kötelesek. Ha nincs a világban ilyen hatalom, akkor azt csinál az ember, amit akar, úgy rombolja önmagát és a környezetét, ahogyan neki tetszik, hiszen nem kell elszámolni vele. Aki hisz az autoritásban, az kevésbé fél és nem gondolja, hogy minden hatalom rossz. Az égi hatalom biztosan nem rossz, hiszen idepottyantott minket.

– Mi késztet újabb dalok írására?

– Egyre nehezebben írok újabb dalokat, egyszerűen túl boldog vagyok, három fantasztikus gyerekem és csodálatos feleségem van. Az ihlethez, amelyből versek és dalszövegek születnek, lelki egyensúlytalanság kell. Ha verset írok, akkor a feleségem rögtön gyanakodni kezd, nem minden alap nélkül.

„Azért hoztuk létre az Andante Borpatikát Tiffán Zsolt nemzetközi hírű borosgazda barátommal, hogy afféle boros zarándokhely legyen, közösségi tér, ahol beszélgethetünk egymással, ahol átszólhatunk egymás asztalához, ahová szívesen járnak vissza az emberek. Nézetünk szerint a jó bor művészet, személyességében csak a zenéhez, irodalomhoz hasonlítható, ezért is látunk vendégül rendszeres fellépőket a pódiumon. Lesznek itt verses estek, kisebb koncertek, borkóstolók…

– Nyugalom és magabiztosság sugárzik belőled, mégis megvan benned a megfelelni vágyás…

– Mint mindenkiben. De nem mindegy, hogy milyen elvárásnak próbál megfelelni az ember…

– Milyen kritikát hallgatsz meg?

– Sok szépet és sok gyalázatot kaptam kritikaként az elmúlt másfél évtizedben. Sokáig bántott, hogy van igazságtalan és aljas bírálat is, de megtanultam, hogy ezzel nem kell foglalkozni, egyszerűen a jól végzett munkával jár az ilyesmi. Csak az úton előttem járó emberektől kapott, szeretettel megfogalmazott kritikára, dorgálásra figyelek. Nem a közönség véleménye alapján alakítom ki az önképemet, hiszen egy részük emberfeletti, egy részük ember alatti dolgokkal azonosít. Se angyal, se krampusz nem vagyok. A munkám értékét éppen az adhatja, hogy másokra is érvényes: ember vagyok, és éppen olyan emberi dimenziókban élek, mint az, akire hatást teszek.

Fotók: akos.hu
• Tyukodi László
• Emmer László
• Juhász Viktor