A hazugságot nem bírom elviselni!

Csörög Stohl András telefonja. „Nem válaszolok, szia” – mondja a színész, és már meg is szakítja a hívást. „Na, most egy interjút hallottál” – magyarázza András, meglepett arcomat látva. Stohl mára távolságtartó és kimért lett az újságírókkal. Úgy gondolja, a sajtó magának köszönheti, hogy elveszett a bizalma.

Nincs titok

– Nem szabadna általánosítanod, nem minden újságíró ellenség.
 
– Biztosan így van, de most nagyon dühös vagyok. Sőt, talán nem is jó erre a dühös kifejezés, inkább belefáradtam az egészbe. Mindig segítettem az újságíróknak, de sokan arcon csaptak.

– Az viselt meg ennyire, hogy az egyik bulvárlap címlapon közölt képeket rólad és a barátnődről?

– Inkább az egész tálalása háborított fel. Mi az, hogy leleplezték Stohl titkát? Soha nem titkoltam Anikót, az más kérdés, hogy nem hívtam fel egy újságot sem, hogy címlapon szerepeljek vele, de szó sincs titokról.

– Észrevetted, hogy fotóznak?

– Nem. Ráadásul, másnap, Anikót a próbaterem előtt várta egy fotós, és miután a párom megkérte, hogy ne készítsen róla képet, már villant is a vaku. Úgy tűnik, senki és semmi sem szent.

– A lányaidat meg tudod védeni?

– Sajnos, nem. Tudnak olvasni, látják a címlapokat. Az összes újságot pedig nem tudom megvenni előlük. Előrángatják a volt feleségem és a lányaimat olyan cikkekhez, amihez semmi közük, és ezt nagyon rosszul viselem.


Szélsőségek között

– Beszéljük kellemesebb témáról. Szeptemberben láthatunk új darabban?

– Igen. Egy nagy, romantikus történetet viszünk színre, Valló Péterrel. Calderon: Az élet álom című darabját, amely egy hercegről szól, aki harminc éves koráig sziklabörtönbe zárva él, majd amikor egy napra kiengedik onnan, állatként viselkedik, öldököl, és ezért visszazárják őt börtönébe.

– Te is hajlamos vagy a szélsőségekre?

– Az egész eddigi életem szélsőségek között zajlott, és mindig sikerült belegyalogolnom valamilyen őrültségbe. Hozzáteszem, soha nem tudnám magam elképzelni egy sötét szobában, keresztrejtvényfejtés közben.

– Több időt tudsz a színházban tölteni, hogy a tévé már kisebb szerepet kap az életedben?

– A Reggeliben hetente egyszer vagyok képernyőn, és szinte száz százalékig biztos, hogy rövidesen indul a Való Világ negyedik szériája, amely sokkal izgalmasabb lesz, mint az eddigiek. Nem árulhatok el még sokat, csupán annyit, hogy ez a sorozat egészen más lesz, mint az eddigiek. A színházban pedig ugyanannyi időt töltök akkor is, amikor műsort vezetek, vagy amikor kevesebbet vagyok képernyőn. Általában tíztől kettőig próbálok, négyig biztosan bent beszélgetek a kollégákkal, majd elindulok a stúdióba.

– Ha színpadon vagy, elfelejted minden bánatod?

– Vígjátékban kellett játszanom, amikor váltam a feleségemtől, vagy amikor meghalt az édesapám. A nézőre nem tartozik, hogyan érzem magam, ahogyan már a magánéletem sem tartozik az újságírókra.

– Vadászatra, barátokra most van időd?

– Amit az ember szeret, arra talál időt. Járok vadászni, és arra a két-három emberre, akit a barátomnak tartok, mindig van időm.

– Két-három barát? Nem sok…

– Nálam a barátság rangot jelent.

– Mi jelenti a barátság halálát?

– A hazugság. Azt nem bírom elviselni.

– Te soha nem hazudsz?

– Inkább füllentettem. A kegyes hazugságokat is csak szélsőséges élethelyzetekben tudom elképzelni, és akkor sem hosszú távon, mert az nem kifizetődő.

Névjegy:

Név: Stohl András Született: 1967. február 23. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1990.) Pályája: 1989-től a Katona József Színház, majd alapításától a új Nemzeti Színház társulatának tagja. Látható többek között a Holdbéli csónakos, a Sárga rózsa és a Buborékok című darabban. Néhány film, amelyben láthattuk: Meseautó, Rosszfiúk, Rap, revű, Rómeó Tévé: Korábban a Reggeli, a Való Világ, az Iker-show és a Survivor házigazdája volt. Jelenleg ismét a Reggeli csapatát erősíti, és várja a Való Világ negyedik szériájának indulását. Család: két lánya van, Luca és Rebeka

Három kópé

– Nyárra vannak már terveid?

– Alföldi Róbert rendezésében, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, július végén mutatjuk be a Csárdáskirálynőt. Én leszek Bóni, aki a „Jaj, cicát!” énekli. A lányokkal pedig mindenképpen elmegyünk nyaralni a bemutató előtt is, és augusztusban is, bár az úticélt még találtuk ki. Ilyenkor minden percet együtt töltünk; úgy fogunk szórakozni, mint három kópé.

– Hogy vannak a lányaid?

– Szerencsére jól. Gyönyörűek, aranyosak, nőnek, mint a gomba. Nagyon jó a kapcsolatunk.

– Morcos hangulatod ellenére úgy tűnik, jól érzed magad a bőrödben.

– Köszönöm, tényleg jól vagyok, és szeretném is magam jól érezni abban a rövid időben, amit itt tölthetek. Éppen ezért vagyok dühös mindenkire, aki próbálja megkeseríteni az életem. Szeretem, ha történnek velem a dolgok, a színházat, a tévét, és azt hiszem, kijelenthetem, hogy boldog vagyok.


A teljes cikket a Meglepetés 25. számában olvashatod el!