Nehéz idõszak volt

– Hogyan élted túl a válságos időszakot?

– A józan ész segített. A szakítás utáni két hónapban nagyon el voltam keseredve. Lelkileg és egészségileg rossz állapotba kerültem, és azon gondolkodtam, hogy abbahagyom az egyetemet. Ekkor egy kicsit megijedtem. De aztán szerencsére előjött a másik, racionális énem. Azt mondtam magamnak, hogy ha a diplomát is elszalasztom a magánéleti válságok miatt, akkor nagy bajok lesznek. Úgyhogy összeszedtem magam, és a tanulásba, illetve munkába menekültem. Ezt nyugodtan tudom ajánlani mindenkinek, mint terápiát.

– Mit tanulsz?

– Jelenleg a második diplomámra készülök a Pécsi Tudományegyetem művelődésszervező szakán. Mostanában napi tíz órákat tanulok a szigorlatomra, illetve középfokú angol nyelvvizsga előkészítőre is járok. Az intenzív tanulás számomra azért is furcsa, mert nem igazán szerettem tanulni.

– A családod, barátaid mennyire tudtak hasznos tanácsokat adni, amikor kicsúszott a talaj a lábad alól?

– Bár tanácsot nem nagyon tudtak adni, hiszen az életben a nagy problémák végletesen személyesek, a puszta létük elegendő volt a túléléshez. Sokat beszélgettünk, főleg a szakítás után, ami részben átsegített bizonyos nehézségeken. Ám mindenkinek magának kell talpra állnia. Azt hozzá kell tennem, hogy én tizennégy éves korom óta magamat tartom el, a szüleim anyagilag nem támogatnak. Ebből a szempontból is önmagamra voltam utalva.

– Lejjebb kellett adni az életviteled?

Nem igazán, mert soha nem voltam pénzmániás. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha valamibe beleszerettem, és volt rá pénzem, azt megvettem. De soha sem voltam az a folyamatosan vásárolni járó típus.

– Mi történt a Lazaccal?

Semmi különös. Koncepcióváltás történt, és egy teljesen más típusú műsort állítottak fel, amihez nem én kellettem… De nem tőlem váltak meg, hanem a műsortól. Ez van, ilyen a média. Hol van műsora az embernek, hol nincs. Bár most éppen nem vagyok képernyőn, biztos vagyok benne, hogy majd leszek!

Névjegy:

Név: Bálint Antónia Született: 1969. május 30. Csillagjegy: Ikrek Szűz aszcendenssel Étel: húsleves csirkeaprólékkal Ital: whisky Illat: a tavasz és az ősz illatát szeretem a legjobban

– Milyen műsor illene hozzád?

Régebben a vidám, könnyedebb műfajokat szerettem. Most valahogy komolykodnék. És persze mindenképpen beszélgetős műsorokat szeretnék, mivel nagyon érdekelnek az emberek.

– Sok mindennel foglalkozol egyszerre. Nem hiányzik az életedből a biztonság, az egyetlen tevékenységre koncentrálás vágya?

– Nem igazán. Ikrek vagyok, ami egy levegős, könnyen kapcsolódó jegy. Én úgy érzem magam jól, ha legalább három dolgot csinálhatok egyszerre. Másrészt a mai világban nincs biztos állás. Elmúltak azok az idők, amikor életünk végéig egyetlen munkahelyen dolgozunk.

– A művelődésszervezés hogyan jött?

Azon a pályán, amin én mozgok, a művelődésszervezés kiváló háttértudást jelent. Ez egy elég széleskörű képzés: gyakorlati és elméleti tárgyaink vannak, és naprakész információkat kapunk például az Európai Unió kulturális rendszeréről. Másrészt a média világa – mint az én példám is mutatja – eléggé változékony világ. Ezért nem árt több lábon állni.

– Nemrégiben komoly orvosi vizsgálaton estél át egy női magazin felkérésére…

– Igen, ezen a vizsgálaton a sejtjeim biológiai életkorát elemezték. Vér-, vizelet- és nyálvizsgálatra kellett elmennem. Az így kapott értékeket egy doktornő elemezte ki, amiből az derült ki, hogy sejtszinten hatvanhét éves vagyok!. Ez akkor jónak számított, mert én nyolcvannak éreztem magam. Levert, fáradt és teljesen erőtlen voltam. Rákra való hajlamot szerencsére nem találtak, de az energiaháztartásommal komoly gondok adódtak. A doktornő egy speciális gyógynövénykúrát állított össze, energiatablettákkal, vitaminokkal és táplálék kiegészítőkkel. Mostanában megismételték a vizsgálatot, és az jött ki, hogy már „csak” harminckilenc éves vagyok.

– Hogy állsz a sportolással?

– Régebben belebetegedtem a tornázásba, mostanában inkább az egészségmegőrzés a cél. Edzőterembe szoktam járni, napi másfél órát taposógépen dolgozok, néha súlyokat emelgetek.

Toncsi színháztörténetből írja a szakdolgozatát. Géczy Dorottya színésznő életét dolgozza fel kultúrpolitikai szempontból, mélyinterjúk alapján. „Az érdekel, hogy miként lehet összevetni a tankönyveket a valósággal.”

– Gondolom, hogy egy szép és ismert nőnek, aki ráadásul független is, férfikérőkből sincs hiánya…

– Ez most nem foglalkoztat. Bár hosszú idő óta most először nincs az életemben szerelem, egyelőre nem akarok tartós kapcsolatot. Vannak viszont barátaim, és most végre odafigyelhetek magamra.

– A barátaid civilek vagy inkább szakmabeliek?

– Vannak, akikkel jóban vagyok a szakmában, de nem járok össze senkivel. Igazából egyetlen szakmabeli barátom van: Orbán Józsi, a 100 Folk Celsius énekese, akit 19 éves koromtól ismerek. A többiek mind civilek. Az egyik barátnőm egy ékszerüzletben dolgozik, a másik katona a Honvédségnél, a harmadik háztartásbeli.