2017. 04. 25. Márk

Mondják, a pénz nem számít... Tévednek!

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Zalatnay Sarolta, az ország Cinije, élete talán legnehezebb idõszakát éli. A büntetés közelében, a halálos kór árnyékában foggal-körömmel küzd a talpon maradásért, önmagáért, kislányáért. Nincs más választása.
Írta: | 2004. 07. 08. |

Kövess minket!

f Ajánlom
A fenyegető büntetésnél a közvéleményt csak a gyilkos kór ténye döbbentette meg jobban. De Cini küzd magáért, a kislányáért. Életben tartja a színpad. Ahogy a nyugalomnak vége szakadt, úgy múlt el a szerelem is az ifjú színésszel, Márton Csabával. Cini életéből sosem hiányzott a szerelem. Most viszont nagyon.

- Hogy vagy?

- Nem vagyok rosszul, de lehetnék jobban is.

- Hogy tudsz évek óta ilyen őrült feszültségben élni?

- Valami miatt a sors ezt mérte rám, végig kell csinálnom. Hiszek abban, hogy az ember előző életéből hozhat dolgokat. Hiszek a karmában. Az biztos, ebben az életben senki ellen nem tettem semmit. Ma más a világ. Részemről ez nem tudatlanság volt, hanem jóhiszeműség. A gyerek miatt erősnek kell lennem.

– Van technikád a túlélésre?

- Próbálom magam fizikálisan elterelni, sportolni, olyasmit csinálni, ami elveszi az ember „agyát”, eltereli a figyelmet. A fizikai terhelés erre jó. És jó a gyerekkel való foglalkozás, álmodozás. Csak aztán vissza kell menni a való életbe.

- Pszichológustól kapsz segítséget?

- Nem járok. De Gábor S. Pál barátomat, aki pánikbetegségekkel foglalkozik, felhívom néha. Nekem a természet, az állatvilág segít, minden, ami nem ehhez a sűrű élethez tartozik.

– A barátaid megmaradtak? Támaszkodhatsz rájuk?

- Maradtak, jócskán. De azok, akik „show” szempontból voltak barátok, ők nem segítettek. Például volt egy komoly üzletember, akit gyermekkorom óta ismerek, akinek nem állt volna semmiből kihúznia engem a csávából - eltűnt. Nekem annak idején sosem esett nehezemre segíteni. Valakinek valamiért tartozom, amiért ezt végig kell csinálnom. Nehéz, mert egyedül vagyok. Én tartom a lelket a gyerekben is. Énekelni, színpadon lenni, az feldob. Ott tudom, amit tudok. De közben rengeteg olyan üresjárat van, aminek nincs értelme.

– Ha hiszel a reinkarnációban, biztosan voltál már regressziós hipnózison.

- Hasonlóra már elmentem. Egyiptomi fáraó lánya voltam, éltem az angliai polgárháború idején. Onnan gyökerezik az anglomániám. De ezt nem hipnózisban, hanem számadatok alapján mondták meg. Van egy kedves barátom, aki születés alapján mond meg dolgokat. Nem minden jön be, ez megingat. Van egy-két jós barátnőm is. Most teli vagyok jó ígéretekkel. Azt is megjósolták, hogy a pernek most nem lesz vége. Pedig azt szerettük volna. A másik hölgynek nem volt ügyvédje, arról nem tehetek. Erre mit mond a sajtó? Cini nem jelent meg! Az már csak kisbetűvel van ott, hogy nekem nem is kellett volna. Perelem azt a bulvárlapot, amelyik meghurcolt engem és a kiskorú lányomat, míg nem voltam itthon. Emelni akarják a példányszámot, az én bőrömre?! Egy tollvonással akarják áthúzni évtizedek munkáját?!
Mindig azt mondják, a pénz nem számít. Dehogynem! Nyugodt körülmények közt tudod a létezésed. A sajtó tudja befolyásolni a közvéleményt. Az olvasók többsége készpénznek veszi, ami le van írva. Megkérdőjelezik az ember hitelét, amiért annyit dolgozott. Az enyémet maximum megingatni lehet. Abban az időben sok kis tévéállomás eltűnt, nem csak mi. Ott álltunk, 40 milliós leforgatott műsorral. A televíziózás nem olcsó játék, de mi a legjobb tévés szakemberekkel dolgoztunk. A nézettségünk is jó volt. A pénzügyekhez nem értettünk, ezért azzal megbíztunk egy céget. Ez a cég csapott be, úgy, hogy felhasználták a nevem szinte az összes ügyletükhöz. Nem az a lényeg, hogy bebizonyítsam, én vagyok Szűz Mária. Nekem azt kell bebizonyítani, hogy nem csaltam, jóhiszeműen csináltam valamit. Tévét.

– Az emberek most is szeretnek.

- Szeretnek. A koncerteken elmondják. 50 évet becsülettel ledolgoztam. Nem is hozzám illő lenne, amivel vádolnak. Adtam mások szavára, azt mondták: segítünk. Aztán nem, hogy nem segítettek, de még át is vertek. A elmúlt időszakban 52 millióból 28 millió visszakerült.

– Hogyan?

- Úgy, hogy elvesztettem mindent. Lakást, kocsit. Most egy helyes kis bérházban élek, és lízingelt autóm van.

– Van férfi az életedben?

- Á! Erre ráment az érzelmi életem is. Szegény Csaba soha semmit nem kapott, sőt, még a 30 négyzetméteres lakása és a Suzukija is ráment. Mivel fiatalabb nálam, mindenki azt gondolta, biztos eltartom. Senki sem tudja, mi volt. Szerelem volt. Két ember nem keresett abban a tévében pénzt, ő és én. Ha korombéli lett volna, ezt senki sem kérdőjelezi meg. Szerintem erre ment rá az ő jövője is. Kiment Amerikába, de ott is nehéz.

– Megmaradt a szerelem?

Mondják, a pénz nem számít… - II. rész >>
Olvass tovább

Hozzászólások