Sztárok

“Nem vagyok csodadoktor”

– Megyek a Csernushoz! – lelkendeztem az értekezleten. – Megyek a Csernushoz…? – rémültem meg egy perccel késõbb. Széjjel fog szedni. Úgy történt. Ám becsülettel küzdöttem. Íme az eredmény.





– Írt kérdéseket?

– Igen.

– Dobja el. A spontaneitás a lényeg.

– Sosem kérdéseket írok, csak vázlatot.

– Jó. Akkor azt tudja fejből. Én meg villámgyorsan tudok majd nemet mondani.

– Ha kényelmetlen a kérdés?

– Egyértelmű. A magánszférám nem tartozik senkire. Bulvárszereplőnek hisznek, de nem vagyok az. Orvos vagyok.

– Milyen kedvében van?

– Leginkább a fáradtság dominál. Alig várom, hogy eltűnjek egy időre.

– Munkamániásnak tartják.

– Egy ideig nem tudtam nemet mondani, de most annál inkább, amióta rájöttem, hogy én is ember vagyok. És hiába gondolják, hogy én fogom megváltani mások világát. Mindenki váltsa meg a sajátját. Egy időre felfüggesztem a kórházi működésemet.

– Mi a fontosabb, ami átveszi a helyét?

– Én.

– Megviseli érzelmileg, hogy folyamatosan emberi drámák részese?

– Inkább segít az önismeretben. Én megmutatom, mit érdemes tenni egy adott konfliktushelyzetben, ő megtanítja nekem mindazt, amit már valahol tudok, de megerősítésre vár.

– Mit a legnehezebb megtanulni?

– A megtartást. Azt nagyon kevesen tudják. Fiatalon könnyű elérni akármit, az igazi feladat annak megtartása.

– Mi az, amiről tudja, meg kell tartania?

– Méltóság, tisztelet, őszinteség. Inkább úgy fogalmaznék: amire törekszem, hogy megtartsam. Nem szeretem a kell szót, abban mindig benne van az erőszak.

– Úgy érti, hogy erőszakellenes?

– Csak azokkal szemben alkalmazok agresszív kommunikációs technikát, akik manipulálnak.

– Akkor a tévéműsor vendégeinek mindegyike manipulátor. Mi okuk lenne rá?

– Menekülnek. Általában önkéntelenül, néha tudatosan. Kifogásokat keresnek, átverik magukat. Aki nem tudja belső ábécéjét, nem képes megoldani a konfliktusait.

– Vajon miért kívánják oly sokan átélni a „lelki terrort” a tévészerepléssel?

– Az egyik csoport az exhibicionistáké. Be szeretnének kerülni a tévébe. Mások
le akarnak győzni. Majd megmutatják a Csernusnak. Mások bosszút akarnak állni valakin, erre használnák fel a médiát. Na, ezeket villámgyorsan leállítom. Megint mások önvallomást tesznek, mert úgy érzik, nem figyelnek rájuk. Érdekes réteg.

– Olykor úgy tűnik, mintha szeretnék a saját pszichés problémáikat.

– Nem, csak orrvérzésig szeretik sajnáltatni magukat. A felelősséget áthárítani.

– Nem unja még őket?

– Miért unnám? Szeretem csinálni. A hippokratészi esküben ígéretet tettem arra, hogy a bajba jutott embereket a legjobb tudásom szerint segítem. (A doktor telefonja megcsörren, a beszélgetés hangjai kiszűrődnek: láttam önt a televízióban, szeretnék kezelésre jelentkezni…)

– Kinyomozzák a számát?

– A fenét. Fenn van a neten. Az hív fel, aki akar. Aki mer! Az utcán is rengetegen felismernek, visszaköszönök, egy mosoly…

– Mosolyog rájuk?

– Ők mosolyognak.

– Ja.

– Visszamosolygok, na mit szól? Tudok mosolyogni is. De az intim zónám egy része eltűnt a tévézés miatt, ez kétségtelen.

– Megbánta?

”Nem vagyok csodadoktor” – II. rész >>

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top