És a sebész megteremté a nőt – Miss Plastic

Szűkebb pátriánkban körbenézve a fenti adatot megerősíteni ugyan nem tudjuk, de tény, hogy az elmúlt tíz évben radikálisan megnőtt azon nők száma, akik egy sebész késében látják a boldogságuk megtalálásának kulcsát. Mivel az efféle beavatkozáson átesett személyek sok szépségversenyen kizárásra kerülnek a „tuning” miatt, így ellenpólusként létrehoztak egy szépségversenyt, ahol viszont az számít kizáró tényezőnek, ha az indulóról kiderül, hogy mégsem volt dolga a plasztikai sebész szikéjével.

A mostanában dokumentumfilmes fronton beindult (nemrég mutatták be a Pierre Woodman pornócézárról készült dolgozatukat is) magyar HBO a Família Kft.-ből ismerős Spáh Dávidot küldte a húsz induló nyakára, hogy kövesse minden megmozdulásukat a versenyig. Bizonyos szempontból rendkívül hálátlan feladat plasztikai műtéten átesett lányokról készült dokumentumfilmet forgatni, ugyanis a filmesek könnyen beleeshetnek bizonyos csapdákba. A Woodman-filmből kiindulva arra számítottunk, hogy az egész nem lesz több, mint egy – olcsó cicik, popsik és felfújt szájak bemutatásából álló – parádé, ami közben jókat röhöghetünk a rendkívüli mellbőséggel megáldott lányok buta beszólásain. Szerencsére Spáh nem a könnyebbik utat választotta.

A nagyon szép/szexi lányok egyik leggyakoribb panasza, hogy a férfiak csupán a testüket kívánják meg, de nem áll szándékukban megismerni, hogy milyenek is ők valójában. A rendező valószínűleg az ő emberük, mivel hajlandó volt nem leragadni a külsőségeknél, és megmutatni, hogy mi vesz rá Magyarországon csinos, fiatal lányokat, hogy kés alá feküdjenek, és megcsináltassák a többnyire amúgy sem csúnya testüket. Hiába van itt Ágica a Bár 2.0-ból vagy a férfimagazinok címlapján gyakran trónoló Pantinchin Edina, a film több egy egyszerű celebparádénál, amikor olyan képeket mutat meg, hogy a lányok a hotelszobába érve az ágyaikat összetolva alszanak, mivel az évek során olyan párkapcsolat-függőségük alakult ki, hogy képtelenek egyedül nyugovóra térni. Lehet, hogy kívülről nagy mellű, dögös, öntudatos bombázóknak tűnnek, de a film leleplezi őket: kiderül, hogy szinte mindegyikük rendkívül sebezhető, manipulálható és önbizalom-hiányos lány, és ezt pusztán azzal éri el, hogy beszélteti őket.

Mindeközben láthatunk néhány riasztó képsort plasztikai műtétekből, de a hangsúly mégis a lányok bemutatásán van. A rendező nem követendő példaként állítja be őket, nem akarja feltétlenül szimpatikussá tenni őket (némelyiküket nem is tudná), egyszerűen csak bemutatja, hogy a sok szilikon mögött ők is emberből vannak, és ezek a lányok bizony nagyon hasonló háttérrel rendelkeznek. Spáh közben dicséretes módon végig a háttérben marad, és nem próbál Michael Moore módjára fontosabbnak tűnni filmjei szereplőinél. A Miss Plastic – A szikék szépe meglepően jó és hiteles dokumentumfilm, amelynek ismétlését legközelebb január 16-án éjfél előtt lehet elcsípni a tévében.

Bővebben »