Te szeretsz, vagy birtokolsz?

Ha valóban szeretsz, valóban úgy bánj velem, mintha vizet tartanál a tenyeredben. Hajolj fölém, és nézd kedvteléssel, ahogy megmaradok neked. Veled maradok, mert nem szorítasz agyon, nem fojtogatsz, hanem női egyéniségemnek szabad folyást engedsz. Abba az irányba haladok, amerre én akarok. De mindvégig a tenyeredben, veled, melletted maradva. Ha görcsösen ökölbe rándul a kezed, ha birtoklási vágyad előtör belőled, én másodpercek alatt kifolyok az ujjaid közül, és haladok tovább a saját utamon, elvegyülve a világmindenségben. Csak tarts és gyönyörködj, örülj a szerelem váratlan ajándékának, és amellett, hogy részese vagy, maradj óvatos külső szemlélője is a csodának.

A párok egy idő elteltével csak és kizárólag többes számban képesek egymásról beszélni, mintha örökre elválaszthatatlan sziámi ikrek lennének. Mintha létfontosságú szerveik forrtak volna össze végérvényesen, az agy és a szív duplikálódott volna, és lennének örökre egy test, egy lélek. Mintha a hűségesküvel magukra húzták volna a másik ember lelkét, belebújtak volna, és szerződésként aláírták volna az örökké tartó többesszám-használatot. A barátaink, a hobbink, az úti céljaink, a szabadidőnk eltöltési módjai mindig ugyanazok, és szép dolog, hogy egymásba költöztünk, és hologramként rám vetítetted magad, de már sajnos nem tudom, hol kezdődsz te, és hol végződök én. Nem használom azt a vadító sminket, mert neked nem tetszik, vagy nem merem viselni azt a hajszínt vagy stílust, akkor üvegbura alatt, gombostűvel megszégyenített pillangó vagyok. Ilyenkor nem szeretsz, hanem birtokolsz…

Folytatás az Eszter élete blogon!