Átvertek az online társkeresőn

2001-et írtunk, amikor életemben először és utoljára regisztráltam egy online párkereső oldalon. Már a második napon kiszúrtuk egymást egy nagyon szimpatikus, 30-as férfival, akivel aztán hosszú napokon át leveleztünk. A fotók egy laza, vagány, ápolt férfit mutattak, aki nagyon megtetszett, és persze kezdtem nagyon beleélni magam. Aztán eljött a találkozás napja. A Petőfi híd budai hídfőjét beszéltük meg, azt mondta, ő lesz az egyetlen férfi a hídon, akinél lesz egy szál sárga virág.

Izgatottan vártam a találkozást, a hídon már majdnem kiugrott a szívem a helyéről, amikor kiszúrtam a távolban egy alakot, aki sárga rózsát tartott a kezében. Azonnal lefagytam, és az először az jutott eszembe, hogy Dunának megyek, vagy megdöntöm az általános iskolai sprintrekordomat, az alak külsőre ugyanis köszönő viszonyban sem volt azzal a férfival, akit a neten megismertem. Egy kövér, ápolatlan, szutykos férfi közeledett felém, aki arra sem vette a fáradságot, hogy az ebédtől maszatos pólóját lecserélje. Már csak pár lépés volt hátra, amikor gondolatban összeraktam, hogy mit fogok tenni.

Kezet fogtunk, ő átadta a virágot, én pedig rákérdeztem, hogy biztosan ő-e az István, mert a profilja alapján egy másik férfinak kellett volna megérkeznie. Erre ő nevetgélve bevallotta, hogy jó régiek a képek, amiket felrakott, megvannak azok tízévesek is. Aztán megint nevetgélt egy sort. Mondtam neki, hogy már az elején szeretném jelezni, csalódott vagyok, és úgy érzem, hogy a fotóival átvágott. Hebegett-habogott, vicceskedve a kellemes levelezéseinkre hivatkozott, meg arra, hogy a külső nem minden…

Csalódottságomat nem bírtam leplezni, mondtam neki, hogy igyunk meg egy kávét és magyarázza el, mire jó egy tíz évvel korábbi kiadásával párt keresni. A presszókávé fölött egy szomorú történet rajzolódott ki, volt benne depresszió, válás, anyagi gondok, újrakezdés és keserves párkeresés – és egy őszinte mondat: tudja, hogy jelen kiadásban senki nem kezdene vele. Nem volt igaza, lehet, hogy kapott volna egy esélyt, ha nem hazugsággal indít, és nem néz hülyének. Amint hazaértem, töröltem magam az oldalról.

Ez a történet jutott eszembe arról a két videóról, amiben egy kövér lány és fiú próbál úgy társat találni, hogy profiloldalukra vékony képeiket töltötték fel. Bár a videó megrendezett, a két főszereplőt maszkmester hizlalta fel, mégis nagyon érdekes látni, hogy a csalódásuk ellenére hogyan reagálnak a nők és hogyan a férfiak. Míg előbbiek maradnak, illedelmesen elbeszélgetnek, a fiúk jóval őszintébbek – van, aki kimegy vécére, de soha nem jön vissza.

Forrás: elitedaily