A fejfájásmítosz és a valóság: miért utasítjuk vissza a szexet?

Az egész világot bejárta az az Excel-táblázat, amelyet egy férj készített arról, hogy a felesége mikor és milyen indokkal utasította vissza a szeretkezést. A nő olyan kifogásokat talált, mint a “fáradt vagyok”, a “nem zuhanyoztam” vagy a “most megy a kedvenc műsorom”, és hét hét alatt összesen háromszor bújt ágyba a férjével. Nem kell szexuálpszichológusnak lenni ahhoz, hogy a statisztikából és az erőltetett kifogásokból kiderüljön, valami nagyon nincs rendben ezzel a kapcsolattal. A férj egyébként a “tesztidőszak” végén átküldte a feleségének a táblázatot, később megszakította vele a kapcsolatot. Azóta se tudjuk, lett-e folytatás.

Míg a kapcsolatok elején legszívesebben ki se szállnánk az ágyból, eljön az az idő, amikor többre értékelünk a szexnél egy kiadós alvást, és az is előfordul, hogy kifejezetten nincs kedvünk az összebújáshoz. Megkérdeztük olvasóinkat, vissza szokták-e utasítani a szexet, s ha igen, miért? 

Szőrös vagyok!

A visszautasítás mögött sokszor egyszerűen az áll, hogy nem tartjuk magunkat elég szépnek, kívánatosnak, szexinek, és azt hisszük, számít, hogy nem volt idő eltüntetni a szőrt tökéletesen a lábunkról. Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy a magazinok tökéletes, szőr-, úszógumi- és narancsbőrmentes, retusált női nem léteznek, hiába tudjuk, hogy a lepedőakrobatika összes pózát egyszerűen képtelenség megcsinálni és élvezni, a megvalósíthatatlan szerepmodellek igenis okozhatnak kisebbségi komplexusokat akkor is, ha amúgy benne lennénk a hancúrozásban. Ancsa (32) is így van ezzel: “Állandó harcot vívok a szőrrel. Fehér a bőröm, a szőröm fekete, és úgy nő, hogy minden átkozott nap borotválnom kell. Ha ez valamiért nem fér bele, akkor nálam szóba se jöhet a szex – vagy elszaladok negyed órára a fürdőbe borotválkozni, ami ugye elég durva vágyölő.”

A menzesz hullámvasútján

A szőr a női ciklushoz képest gyaloggalopp, ez a folyamat akár naponta a hormonok hullámvasútjára ülteti a nőket: “A menstruáció előtti napokban egy bálnának érzem magam, és csak néha tud meggyőzni a partnerem az ellenkezőjéről. Egyáltalán nem kívánom az érintést, és legszívesebben ki se jönnék a lakásból. De nem mondhatom azt, hogy ma ne, mert ma nem vagyok szexi, ezért mindig kitalálok valami más kifogást” – (Berta, 26).

Ha már a menzesznél tartunk, a fogamzásgátló is elég rossz hatással van a libidóra: “Én akkor jöttem rá, hogy mennyire alacsony volt a libidóm, amikor tíz év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Például míg régen reggel használhatatlan voltam, a gyógyszer elhagyása után alig vártam, hogy felébredjen a barátom. Amikor szakítottunk, komolyan szenvedtem a szexhiánytól” – (Betti, 35)

Szexmegvonás a büntetés

“Bevallom, féltékeny típus vagyok, és elég hamar összetör, ha a párom más nőkkel is kokettál. Elég, ha bizalmasan beszélget vagy hosszasan chatel valakivel, én egyből gyanút fogok. Persze ezek után semmi kedvem szexelni.” – (Réka, 28)

Hogy Réka elmagyarázza-e otthon a rosszkedvét vagy sem, nem tudjuk, mindenesetre a “semmi” és a “csak” kifejezések mellett a nők legádázabb módszere a passzív ellenállásra a visszautasítás. A különféle kifogások hátterében gyakran az áll, hogy a nő valamiért neheztel a párjára, de ezt nem mondja meg nyíltan. Lehet ez egy elfelejtett évforduló, egy korábbi, lezáratlan vita, de az is lehet, hogy a nő szerint a partnere túl kedves volt egy másik nőhöz. A szexmegvonás mint szankció egyáltalán nem szerencsés megoldás, a férfiaknak ugyanis sokszor fogalmuk sincs arról, hogy megbántották valamivel a társukat. És honnan is tudnák, ha nem működik a kommunikáció? 

És ha már kommunikáció, a kevésbé jó szex is ezen múlhat:

“Összejöttem egy nagyon kedves pasival. Az első pár alkalommal még élveztem az együttléteket, de aztán hamar kiderült, hogy a szívtipró percek alatt elélvez, nem tud semmi újat mutatni az ágyban, és kezdtem unni a dolgot. Mindenféle kifogást találtam, például azt, hogy fektessünk nagyobb hangsúlyt az orális szexre (az sokkal jobban ment neki), de egy idő után inkább szakítottam. Soha nem mertem neki megmondani a valódi okot” – (Zsófi, 28)

Hulla vagyok!

Egyszerű, de reális ok. Vannak napok, amikor a fizikai fáradtság felülírja a libidót, és semmire nem vágyunk jobban, mint egy pihentető alvásra. “Bevállaltam a szexet hullafáradtan, csak azért, hogy ne sértődjön meg a barátom. Ebből az lett, hogy elaludtam az előjáték közben. Sokkal jobban megsértődött, mint ha visszautasítottam volna. Ezek után őszinte voltam, és megmondtam, ha éreztem, hogy nem bírom fizikailag.” – (Erika, 29)

“Én akkor utasítom vissza a szexet, ha az álmosságom szintje meghaladja a testi izgalomét. Ez van: ha fáradt vagyok, egyszerűen nem megy – éppen ezért csináljuk rendszeresen reggel. A cél érdekében korábban kelünk :)”  – (Timi, 32)

Nem vagyunk még készen

Ez az ok, amit a férfiak a legkevésbé értenek meg. Igen, van olyan, hogy tegnap készen vagyunk rá, ma pedig nem. És ez nem rajtuk múlik. “Ha elutasítok valakit, az azért van, mert érzelmileg vagy testileg nem vagyok még kész. És a “kifogásom” nem kifogás. Azt mondom, hogy nem vagyok olyan állapotban. Erre van, aki feladja minden próbálkozás nélkül. Eszébe sem jut, hogy az ember lányának folyamatosan változnak az érzelmi és fizikai állapotai, és hogy erre neki pozitív hatással lenni egy reális opció. Nincs 100%-os sikerráta, mert tényleg előfordulhat, hogy valami komoly ok miatt mondok nemet. Akiben viszont megvan a szükséges türelem, a céltudatosság, az nagyon jól is járhat. Ha kedves, figyelmes és határozott egy férfi, előbb-utóbb viszonzom a közeledését.” – (Bogi, 33)

A nők is vezetnek táblázatokat

A visszautasítás egyébként nemcsak a férfiak problémája, a nők egy része is szenved attól, hogy a párja rendszeresen nemet mond a közeledésre, vagy nem is kezdeményez. Újabban a nők is készítenek táblázatokat a kifogásokról.

A fentiek is megerősítik, hogy óriási szerencse, ha a kapcsolaton belül a felek nagyjából ugyanolyan mértékben kívánják a szexet. Mindenkinek jogában áll nemet mondani, de ha ez túl gyakran történik meg, érdemes megkeresni az okokat, mert a kapcsolat jövője lehet a tét.