Nemtéma: “Bejön a pasiknak, ha rámenős a nő?”

Ági: Azt hiszem, elfelejtettem pislogni két reklámblokk között, amikor az első összefoglalót láttam. Tényleg ennyire rámenősek a nők? Állítólag simán rácsapunk férfiak fenekére és átvesszük akár a teljes kezdeményezést. Rendben van ez így? Bejön a pasiknak, ha a nő rámenős?

Dénes: Ez valószínűleg nincs így, ez félig utópia, félig kamu. A nézettség érdekében bármit szabad, és ha olyasmit mutatsz az embereknek, amitől azt érzik, hogy “jé, akár én is lehetnék ott, és bárcsak”, akkor nézni fogják.

Ági: Nyilván túlzás, amit a képernyőn látunk, de még jobban aláhúzza az egyébként is aktuális jelenséget: nagy a verseny a nők között, vagy csak próbálgatják az önállóságukat, mindenesetre jóval durvábban kezdeményeznek, mint néhány évvel ezelőtt. Nekem a nyáron legalább öt férfi panaszkodott arról, hogy kiveszik a kezéből az irányítást a nyomulós nők, és miközben ezen siránkoztak, egy részük pont ugyanúgy passzívan várta a kezdeményezést, mint az általa szerencsétlennek titulált, első lépést meg nem tévő srácok.

Ági #34 #bagoly #beszélgetés #inspiráció #lendület #cinizmus #bor #olvasskönyvet Dénes #38 #széplányok #olaszétterem #éjszakaivezetés #filozófia #amiaszívemen #iróniatanszék #gondolatolvasás

Dénes: Panaszkodtak? Azok hülyék. A férfi csak örül neki, ha leveszik róla az ismerkedés terhét.  Kinek ne esne jól, hogy egy nő megszólítja? Nekünk ez a legszebb bók. Az megint más – és szerintem ebből ered a félreértés –, hogy amikor a nő átveszi a rendezést, akkor egy egészen más filmet rendez, mint amit mi szeretünk. És ez nem csak életszerűtlenné teszi az egészet (ha engem megszólít egy jó nő, én keresni kezdem a kandikamerát, volt már ilyen!), hanem néha kínosan sztereotip férfiképpel modelleztek minket. Mi bonyolultak vagyunk, ti egyszerűnek láttok – ebből nem lesz jó mozi.

Ági: Miért, mit csinálnak a nők? Hogyan rendezik a filmet a gyakorlatban? Mondj példát, mert így nehéz elképzelni. Én például sosem szólítottam még le férfit, szóval elképzelésem sincs.

Dénes: Konkrétan a VV6 adta a példát: a nők nagy része azt hiszi, hogy szexinek lenni ugyanaz, mint erőfeszítés nélkül megkaphatónak lenni. Semeddig érő szoknyában lehajolni a pasi előtt a véletlenül leejtett zsepiért egy elég rövid távú stratégia. Az áldozat nyilván csak egy irányba fog nézni jövő keddig, de ez a látványnak és a gesztusnak szól, nem a nő személyének; és viszont, hiszen a nő részéről ez inkább nyilvános, mint személyes demó. Nem nekem szól, nem én tetszem neki, hanem mutogatja magát, broadcast jelleggel – én pedig nem győztesnek, hanem áldozatnak érzem magam, egynek a sok közül. A korszellemtől persze idegen, amit mondok: Nahát, még hogy a férfi ilyeneken kattog? Ugyan már, mindenki tudja, hogy a férfi egy ilyen primitív gép, bedobod a szexi fehérneműt, kijön az erekció. Hát nagyon nem! A férfi meg akarja mutatni, hogy ő a legjobb, versenyezni akar az éremért, nem a rajtvonalnál megkapni ingyen.

Ági: Megnyugtató, hogy ezt mondod a mellvillantó nyomulásról, de azt is mondod, hogy látnotok kell, hogy az érdeklődés nektek szól. A férfiak nagy része egy klasszikusan ismerkedős közegben csak áll, mondjuk a bárpultnál, kis híján előveszi a collstockot a farzsebéből a combhosszok leméréséhez, miközben nézelődik… – fogalmam sincs, hogy érdekel-e ő, mert nem látok belőle én sem mást, mint a külsőt. Azt hiszem, nem véletlen az sem, hogy egyre több nő a direkt nyomulásra szakosodik. Ha nem lenne rá igény, akkor valószínűleg stratégiát váltanának.

Dénes: Nem, ez simán csak egy buta stratégia szerintem. Divatos, de bosszantó. Nem rángatni kell a férfi kabátujját, hogy “Hé, vigyél már ágyba!”, hanem fel kell ébreszteni benne a vágyat, az majd minden mást elintéz. Ha a nő nyomul, az sosem jó. Ha a nő provokál, ha kezdeményez, ha aktív, az jó, igenis tudjon a maga női módján ismerkedni, viszont ő ne “akarjon”, ne “követeljen” semmit. Van az a “jött egy felhő”-s dal, tudod: “Egy fiú kell, ki egy kicsit szexi, s ha nemet mondok, újrakezdi…” – igen, a csajok gyakran ezt várják. Mi nem. Nekünk bosszantó, ha valaki folyamatosan nyomja a gombot.

Ági: És miért nem jönnek oda a pasik? Pontosítok. Azt hallom rengeteg helyen, hogy a férfiak nem kezdeményeznek, hanem passzívan kivárnak és szemezgetnek a választékból. Nekem nem ez a tapasztalatom (bár persze van sokszor ilyen is), és nem azért, mert az átlagnál klasszisokkal jobb nő lennék. Barátnők egy része is másról számol be. De a panasz túl sok és túl hangos ahhoz, hogy alaptalan legyen. Hol lehet akkor a gond? Vajon miért nem mennek oda a férfiak azokhoz a lányokhoz, akik pedig várnák ezt, szépek is és ápoltak is? Egy fiú egyszer azt mesélte, tízből hét alkalommal inkább nem teszi meg az első lépést. Nem értem, mi lehet az oka.

Dénes: Ha nem mennének oda a férfiak, ha nem kezdeményeznének, akkor senki senkivel soha nem házasodna össze. Dehogynem mennek oda! Csak ugye kihez. Egy férfi két esetben nem megy oda: ha nem tetszik neki (eléggé), vagy ha nem meri, mert fél, hogy a nő elutasítja. Valahogy megtippeli a nyereséget és az esélyeket, majd eszerint dönt – ha például egy 10-es skálán 10-es és egy 8-as nő áll a pultnál, akkor egy kisebb önbizalmú férfi a 8-ashoz fog odamenni, mert jobb egy veréb 75 százalékkal, mint egy esélytelen túzok. (Mindez még csak nem is tudatosan zajlik.)  A sztereotípia persze rálegyint: “Á, biztos csak nem tudja a pasi, hogyan menjen oda.”  Nem a fenét, hacsak nem 14 éves és még szűz.  Viszont a siker sokszor nem a szövegen meg a koreográfián múlik. A férfi kiválaszt a százból húsz olyat, aki tetszik neki, és ebből ahhoz a négyhez megy oda, akihez elég jónak érzi magát.