Miért hagytam fel a szexszel 30 éves koromra?

Amióta csak szexelek, 16 éves korom óta, talán ha egy hónapos szünetet tartottam. Persze nem azért, mert egy kis ribanc voltam, hanem valahogy úgy jött ki, hogy egyik többéves kapcsolatból a másikba vándoroltam, így a szex meg volt oldva. Pont.

Aztán telt-múlt az idő, és a nagy, hosszú távú kapcsolatokat felváltották az egyre rövidebb és rövidebb távú kapcsolatok. Mindig kiröhögtem azt a barátnőmet, aki az online randik pocsolyájában kereste az igazit, már-már megszállottan, és kikötötte, hogy ő csakis egy hónap után fekszik le bárkivel. Nyomi – gondoltam én, miközben azon igyekeztem, hogy senkit ne ismerjek egy(-két) éjszakánál tovább. Most mindegy, hogy ki mit gondol erről. A lényeg, hogy a szexmentes élethez vezető út rengeteg szexszel van kikövezve…

Aztán egy szép, balzsamos, tavaszi estén, amikor kitessékeltem az utolsó egyéjszakás kalandomat – aki valójában egy önző dög volt – az

éjszaka közepén az ajtómon, és ráfordítottam a kulcsot, mire kattant a zár, már tudtam, hogy új korszak kezdődik. Egyszerűen beteltem, elfáradtam, meguntam, és olyan tisztátalannak éreztem magam. Ha jobban belegondolok, már nem is volt olyan izgalmas az egész. Szóval vadiúj korszak:  kőkemény akarattal belevágok abba, amiről korábban el sem tudtam képzelni, hogy létezik – ez pedig a totálisan szexmentes élet.

Lemondtam a nézegetésről

Az első, amit azonnal be kellett vezetni – azon kívül, hogy egy időre lemondtam a bulizásról –, hogy ne nézzek kiéhezett nőszemélyként férfitársaim szemébe, hiszen ott kezdődik az egyéjszakás kalandok mélységes pocsolyája. Aki akarja – és itt most persze a minőséget tegyük félre –, haza tud vinni egy-egy pasit, akár mindennap. Ekkor tudatosult bennem, hogy kihívóan nézek, nézegetek, ez már valamiféle automatizmus volt, észre sem vettem. Szóval lemondtam a „nézésről”. Baromi nehéz volt betartani, de hónapokkal később már nagyon élvezem, hogy átnézek a legnagyobb bikákon is, és tudok az utcán sétálva másra is gondolni, mint hogy vajon kit lehetne elcsábítani…

Aztán kénytelen voltam bevezetni – én, aki a legnagyobb elánnal irtottam az utolsó szőrszálat is a testemen – a totális szőrösséget. Igen, ott. Tudtam, hogy kell egy nagyon erős visszatartó erő ahhoz, hogy még véletlenül se essek kísértésbe, és hát egy loncsos fanszőrzet nekem abszolút az. Nyáron azért igazítottam rajta annyit, hogy ne kandikáljon ki a fürdőruha alól, de a hidegebb évszakokban még a lábamon is hagytam nőni a szőrszálakat. Életemben nem gondoltam volna, hogy milyen hosszúra meg tudnak nőni. Erre annyira fixálódtam, hogy még álmomban is visszautasítottam egy jó kis numera lehetőségét, mondván, túl szőrös vagyok. Reggel meg vertem a fejemet a falba, hogy mit hagytam ki – álmomban.

A következő fázisban – bulizás nélkül, totális szőrösen – intellektuális szintekre emeltem szexnélküliségemet, az erotikus művészfilmek világába menekültem. Beszereztem egy erotikus filmekről szóló szigorúan filmtörténeti könyvet, egy este elolvastam, majd másnap nekiláttam beszerezni a legmenőbbeket. Elképesztő tudásra tettem szert a Barbarella vicces, bolygókat elcsábító űrnőjétől Az utolsó tangó vajas jelenetén át egészen a vérfagyasztó faroklevágós jelenetig az Érzékek birodalmából. Na, ez utóbbi mondjuk lehűtött egy jó időre.

Biztos nős pasival kavarsz

Eltelt pár hónap, a csuklóm már nagyon fájt, teliholdkor pedig magamra zártam az ajtót. Rájöttem, hogy itt az ideje, hogy elmeséljem a közeli barátaimnak, mi velem a helyzet. Így kezdődik a drogos terápiája is: őszinteség, bevallás, szembenézés önmagunkkal és másokkal.

„Aha, persze, majd pont te nem szexelsz!” – horkant fel teli szájjal vacsora közben az egyik barátnőm, aki az elmúlt években kénytelen volt végighallgatni a kalandjaimat, igaz, csak egy részüket, mert úgy éreztem, a teljes igazságtól, a valódi mennyiségtől kiborulna. Óriásit csalódtam, mert nem ő volt az egyetlen, aki hitetlenkedve nézett rám. Mintha valami drogos lettem volna, aki hiába ígéri a családjának, hogy tényleg vége, többet nem nyúl a tű után – a totális bizalmatlanság, gúnyosan félrehúzódó szájak és hümmögések birodalmába kerültem. Rosszulesett nagyon.

Aztán újabb pár hónappal később anyám – akivel elég jóban vagyunk, és a maga módján szintén egy szexkirálynő (saját bevallása szerint 14 éves kora óta csak apámmal vív szexcsatákat, de ez egy másik történet) – kedvesen mosolyogva  közli, hogy azt hitte, ez a szexmentes élet csak valami terelő duma a részemről, és meg volt róla győződve, hogy valami nős pasival kavarok, azért kamuzom ezt. De most már kezd hinni nekem, és örül, ha a lelki békém megtalálom, de ő ennyi időt tuti nem bírna ki szex nélkül.

Persze jöttek a kísértések: a rossz életű, volt szeretők mocskos és kevésbé mocskos üzenetei, amire én csak felsóhajtottam, majd töröltem őket sorban. Mert ilyenkor a válasz csak ront a helyzeten – szabadkozni nem akarok, de szexelni sem. Nyilván megoldják nélküled is, és hát persze lassan elkopnak. Nem írnak, nem üzennek, te meg nagy ívben kerülöd a helyeket, ahol elő szoktak fordulni. Hmmm, azért ezek a legnehezebb pillanatok, mert tudod, hogy egy karnyújtásnyira a szex lehetősége, azzal, akivel tudod, hogy jó szokott lenni – még ha csak egy-egy éjszakára szól is ez a nagy „szerelem”.

Na, dobd le az inged!

A szégyenteljes rész pedig az, hogy néha azon kapom magam, hogy szexista megjegyzéseket teszek

idegen férfiakra, férfiaknak. Például egy kávézóban a pincérfiúnak a múltkor azt mondtam, jó lenne, ha végre félmeztelenül szolgálna ki. Persze ha férfiak mondanának ilyet pincérnőknek, mélységesen felháborodnék. És aztán végtelenül el is szégyelltem magam, mert egyrészt mielőtt kimondtam, még viccesnek tűnt, aztán amikor kimondtam, már nyomorultnak. Ráadásul oda szoktam járni mindennap, és tényleg nem akartam kikezdeni vele, csak úgy kicsúszott. Aztán amikor a barátnőimet félmeztelen pasik fotóival traktálom a neten, akkor is érzem, hogy le kéne állni. De hát ezek a nyomi kis pótcselekvéseim sütievés helyett.

Imádom a szexet, tényleg imádom, de kitartok, és nem adom fel holmi egyéjszakás kufircért az eddigi eredményeket. És azt remélem, hogy az út végén, a megtisztuló lemondás után elképesztő orgazmushegyek várnak rám.