Mérgezi a kapcsolatot a torz anya-fia viszony

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Reggeli az ágyba 7-kor, váratlan látogatás a nyaralóban, meghitt beszélgetés a zuhanyzóban: ezek mesés pillanatok egy pár életében, de mi van akkor, ha mindezt a pasi anyukája műveli? Van egyáltalán megoldás az anyatigrisek és a barátnők harcára?
Írta: | 2013. 10. 16. |

Kövess minket!

f Ajánlom

Egy párkapcsolatnak rengeteg próbát kell kiállnia az évek során. Ott van a stresszes hétköznapok, a nyomasztó pénzügyek vagy a hűtlenség kérdése. És ha mindez nem elég, egy másik komoly rizikófaktor akkor is tönkreteheti a szerelmet, ha amúgy minden szép és jó: ez a veszélyes tényező a kedves mama, aki egy kicsit talán túlságosan rajong a kisfiáért, és nem hajlandó elfogadni, hogy szeme fénye már felnőtt férfi, és rajta kívül más nők is fontosak lehetnek az életében.

Szerelmetes fiam


A szakítás oka: a pasim anyjaA fiatal, csinos anyuka szinte vallásos elragadtatásban sztorizik 4 éves cuki kisfiáról, aki eközben elmélyülten építi a homokvárakat a strandon. Egymást követik a bájos történetek, és valaki felveti, hogy milyen gyorsan telik az idő, Döncike nemrég született, és nem is olyan sokára milyen jóképű kis legény lesz belőle. Az anya arca megkeményedik. „Megkeserítem az életét majd annak a nőszemélynek, aki el akarja venni tőlem" - mondja. Senki nem mer válaszolni, a legtöbben nem hiszik, hogy ezt komolyan gondolta. Pedig lehet, hogy igen.

Vannak anyák, akik egyszerűen képtelenek elfogadni, hogy a gyerekük felnőtt, és folyamatos jelenlétükkel, irracionális elvárásaikkal pokollá teszik az utód partnerének az életét. Aki túl van néhány kapcsolaton, valószínűleg belefutott már legalább egy olyan anyatigrisbe, akinek soha nem tudott megfelelni. Számos olyan terület és szituáció létezik, ahol a szuperanyák ragaszkodása, illetve az elkényeztetett királyfik passzivitása komolyan megkeserítik a partnerek életét. Olvasóink mesélnek.

A mama főztje


A szakítás oka: a pasim anyjaAz egyik sarkalatos kérdés az étkezés. Az alap, hogy a mama főztjét soha nem lehet felülmúlni, akkor sem lenne erre esély, ha esetleg maga az isteni Nigella boldogítaná a nagyfiút. Zsanett (34) a frissen készült ételek terén bukott el: „Kedves mama kérte kicsi fiát, hogy csörögjön, amint kilép a melóhelyről, mert onnantól számítva 20 perc volt, amíg hazaért - pont ennyi idő kell az előre bepanírozott rántott húsnak és a sült krumplinak a sütéshez. Az exem egész életében percre pontosan kapta a forró, friss, újramelegítésre nem szoruló kaját. Nem volt hajlandó megenni bármit a hűtőből, de ha kihűlt a kaja, mert még 10 percet beszélgetett az ajtóban a szomszéddal, akkor sem nyúlt hozzá".

„A volt barátom egy zenekarban játszott. Egyszer gyomorpanaszokkal kórházba került, mert a rendszertelen életmódja megbosszulta magát, és az előző esti buli miatt ki is volt száradva - mondja Ági (24). - Persze az anyja szerint én voltam ezért is a felelős, mert nem gondoskodtam a 27 éves fia napi háromszori kalóriadús étkezéséről. Az mindegy, hogy napokig nem is láttam, mert annyit próbált, én pedig a suli mellett dolgoztam, szinte nulla szabadidőm volt."

Évinek (29) a kedves mama presztízsromboló akciója fájt igazán. „Egy vidám, borgőzös estét töltöttem el a barátommal, az apukájával és az öccsével a nyaralójukban. Indulás előtt a mama részletesen kioktatott, kinek hogyan kell elkészíteni majd a reggelit, mert ugye arról szó sem lehet, hogy valamelyik hímnemű családtag tegye meg ezt. Felkelés után kötelességtudóan megkérdeztem, ki kér enni, de mindenki másnapos volt, és inkább kávéért könyörgött, így nem erőltettem a dolgot. Aztán az első busszal megérkezett a mama, hogy ellenőrzést tartson. Leszidott, hogy nem szolgáltam ki a fiúkat, és tüntetőleg pazar reggelit készített."

Ki vigye le a szemetet?

A másik potenciális „válóok" a házimunka. Évinek ebben a témában is rosszak a tapasztalatai: „Nekem volt egy pasim, aki annyit segített otthon, hogy amikor porszívóztam, felemelte a lábát. Amikor ezt a szemére vetettem, az volt a válasza, hogy ő igenis segít: szellőztet. Bizonyos anyák valamilyen okból úgy érzik, azzal tesznek jót a drága gyermeküknek, ha kitakarítják a szobáját, összeszedik a lakás különböző részein hagyott szennyesét, és dicshimnuszokat zengenek, ha a fiúgyermek havonta egyszer leviszi a szemetet. Nem gondolnak arra, hogy valakinek majd együtt is kell élnie vele, és az a nő nem biztos, hogy tud és akar időt szánni erre?"


A szakítás oka: a pasim anyja

„Az összeköltözés előtti napon a barátom anyukája félrehívott, és bocsánatot kért előre is - meséli Orsi (24). - Elmondta, hogy ő bizony nem nevelte házimunkára a legkisebb gyerekét, és tudja, hogy hibázott, mert én fogom megszívni emiatt, és nagyon sajnálja. Így is lett, a drága kisfia egy gyufaszálat nem volt hajlandó odébb tenni, én pedig szépen lassan házisárkánnyá váltam. Mondanom sem kell, hogy már nem vagyunk együtt".

A szakítás oka: a pasim anyja
Óriáscsecsemők és anyatigrisek

Van, hogy az anyáról való leválás a végtelenségig húzódik
, vagy meg sem történik. „Az előző barátom mindent együtt csinált a szüleivel, közel harmincévesen is - mondja Rita (31). - Egy lakásban laktak, fürdés közben is bent szórakoztatták a szülők a wellnessező kedvencet, nyaralás, mozi minden hármasban ment, anyuka pedig még a jelenlétemben is folyamatosan csókolgatta, és simogatta a 196 centis fiát, mindenféle röhejes csecsemőkori becenevekkel ellátva. Már nekem volt kínos. Természetesen alap volt, hogy a szülők vágták a harmincéves "gyerek" körmét is. Szerintem még ma is..."


Diának (31) abból lett elege, hogy csak a második helyre tudta felküzdeni magát: „A volt párom már 37 éves, de még mindig az anyja irányítja, az egész élete egy nagy marionett performance, ahol a zsinórokat az édesanyja rángatja. Olyan erős közöttük ez a kötelék, hogy egy barátnőnek esélye sincs kiszakítani őt ebből az egészből. Mama (a pasim így szólította őt) napjában többször telefonált: azonnal el kell menni bevásárolni, el kell kísérni őt a háziorvoshoz, menjen tárgyalni az ingatlanossal, stb. Az exem pedig átszervezte a napját, lemondta a randit, nem volt kérdés, hogy mi a prioritás. Bár külön albérletben lakott, képtelen volt gondoskodni magáról, a mosogatás, a takarítás, a főzés ismeretlen műfajok voltak a számára, úgy élt, mint egy óriáscsecsemő."

Az ellenállás működhet


A szakítás oka: a pasim anyja
Vera (33) annak idején komplett listát kapott újdonsült barátja igényeiről: „Amikor első alkalommal felmentünk a pasim mamájához, ebéd után a mama félrehívott kávézni. Gondoltam, szeretne jobban megismerni, de nem erről volt szó. Egy papírt nyomott a kezembe, amin a barátom kedvenc ételei szerepeltek. Emellett pontokban volt felsorolva, hogy a barátom reggel nem kávézik, hanem langymeleg kakaót iszik, a lakás-előtakarékossági csekket minden hónap 5-éig kell postára adni, a kisfia nem szereti, ha élt vasalnak a pólói ujjába, és minden harmadik vasárnap közös családi étkezés van, amin kötelező megjelenni. Tudomásul vettem. Aztán a srác odaköltözött hozzám. Írtam én is egy listát, mivel könnyíthetjük meg egymás életét. Lassan három éve élünk együtt, jól megvagyunk. Kornél reggelente kávét főz nekem, a fregoliról kapja le a pólóját, és nem járunk háromhetente a kedves mamához."

Vagy ő, vagy én

És van a pont, ahol az anya nemcsak megnehezíti a kapcsolatot, de tönkre is teszi, főleg, ha ehhez a pasi is asszisztál a passzivitásával. „Már akkor gyanús lehetett volna, mikor az exem négy hónap együtt járás után sem mutatott be az anyukájának. Véletlenül találkoztam vele, mikor felmentünk hozzá, és pakolgatott nála a kedves mama - kezdődik Brigi (34) sztorija. - Nem egyszer előfordult, hogy reggel 7-kor becsörtetett a pasihoz az anyuka, aki egyébként 40 kilométerre lakott, és hozott neki reggelit. Igényt tartott rá, hogy a 28 éves fia heti egyszer nála aludjon, és azt is be kellett nyelnem, amikor kettesben elutaztak egy hétre külföldre nyaralni. A barátom igyekezett tőle távol tartani, mert egyáltalán nem akart konfrontálódni vele, én meg pocsékul éreztem magam emiatt. A kapcsolatunk pedig szépen lassan ráment erre. Szerintem a srác azóta se mert elköteleződni, összeköltözni, annyit tudok, hogy jó messzire, külföldre menekült a kedves mama elől."

Bibók Bea szextanácsadó
Bibók Bea
szextanácsadó


Az anyai önzőség áldozata a férfi

Amikor az anya nem tudja elviselni azt, hogy fia le szeretne válni, az anyai bizonytalanság és önzőség áldozatává teszi őt. Az ilyen neveléssel az anyák tulajdonképpen egy kis házikedvencet nevelnek fiaikból, akik egyedül életképtelenné válnak, akiket el kell látni, gondoskodni kell róluk, akiket terelgetni kell, és akiknek a „gondozását" át kell majd adni egy fiatalabb nőnek. Amikor az anyák listát írnak arról, hogy hogyan kell ellátni fiacskájukat, tulajdonképpen önnön lelkiismeretüket nyugtatják meg, hogy jó helyre „passzolták" gyermeküket.

Mi is történik a valóságban?

Az anyák, akik bizonytalanok magukban, azaz abban, hogy ők „elég jó" anyák, úgy kompenzálják ezt a bizonytalanságérzetet, hogy mindent megvesznek fiaiknak, mindent megoldanak helyettük, a fiaik "emésztetten" kapják az egész életet. A gyerek, még mielőtt kitalálhatná, hogy mire vágyik, már meg is kapta. Ezzel meghiúsítva azt a lehetőséget, hogy a fiú kipróbálhassa magát egy helyzetben, sikerélményekhez, önbizalomhoz juthasson.

Ezekben az esetekben az fiú-anya alá-fölérendeltségi viszony megmarad, és nem szűnik meg, hiszen a leválás korszakában sem tud egyenrangú kapcsolattá fejlődni. Pedig ez a leválás - 18 évtől elkezdődően - teszi a fiúkat alkalmassá a majdani párkapcsolatra, ahol is egyenrangú társként vannak jelen párjuk oldalán. Egyenlő teherviselés, egyenlő felelősségviselés jellemzi az egyenrangú párkapcsolatot, ahol a feleknek van önbizalmuk és önállóságuk, tisztában vannak képességeikkel és határaikkal.

Ahhoz, hogy egy fiúból egészséges kapcsolatra alkalmas felnőtt férfi legyen, el kell távolodnia az anyjától. Távolodni csak akkor képes az ember, ha a kötelékek erősek, biztonságban érzi magát. Ha az anya-gyermek kapcsolat ilyen, akkor egészségesen meg tud történni a leválás. Ha bizonytalan a  kötődés, a fiúgyermek akkor érzi jól magát, ha anyuka szoknyáján csücsül.

Amennyiben egy ilyen neveltetésű férfi társra lel, csakis ugyanúgy képes működni a párkapcsolatban, ahogy az anyjával működött. Egyrészt nagyon erős a minta, másrészt életképtelenné válik, ha párja nem rendezi az életét az anyjához hasonlóan. Az a jelenség, mikor egy párkapcsolatban élő férfi még mindig visszajár az anyjához - az édesanyja véleménye határozza meg az életét -, azt mutatja, hogy ők még mindig az anyjuknak akarnak megfelelni, mert ha nem ezt teszik, bizonytalanságban érzik magukat. Hányszor látható, hogy ha az anya áldását adja valamire, akkor ezek az anyjuktól függő férfiak is megnyugszanak.

A függőség a szexet is megöli

Sok esetben megfigyelhető, hogy azokban a párkapcsolatokban, amikor a fiú még mindig függ az anyjától, nem működik a szex. Egyrészt azért nem, mert ha nem nőtt fel, akkor ő még mindig kisfiú a kapcsolatban is - és valljuk be, a kisfiúk nem akarnak szeretkezni az anyjukkal. Tehát a párkapcsolatban is az anya-gyermek kapcsolatát élik meg ezek a férfiak, akik tehetetlenségük folytán alárendeltté válnak saját párkapcsolatukban is, ezért a párjukkal sem képesek a szexre. A szexuális problémák nagy hányadának oka a torzult anya-fia kapcsolat, úgyhogy nagy a felelősség a fiús anyákon! El kell tudni viselni, hogy fiacskája nem egy házi kedvenc, hanem önálló, öntudatos férfi, aki keresi a helyét a világban egy új társ oldalán!

Olvass tovább

Hozzászólások

Torolt_felhasznalo_733359 2013-11-03 13:08

Ismerek egy pasit, jóképü, jólszituált férfi kb 40 éves körül van nem fiatal csirke. Évek óta a szülőkkel lakik még mindig (nem is tudom élt e valaha egyedül vagy nővel). Dolgozni járni még nem igen láttam, csak hétköznaponként evezni jár pár órát majd délben délutánig az anyjával elsétálnak a citibe gyalog bevásárolni. Kb két naponta. De van hogy anyukával sétál és anyuka elkiséri a partig ahol újtára megy a hapsi evezni. Ez igy megy náluk minden héten! A csávó minden hétvégén a kávézóban ül (ahová én is rendszeresen járok) és ha nem egyedül ül ott akkor az anyukával, ritkán az apuka is becsatlakozik. Nővel még nem láttam a pasit már évek óta! Velem szemezett már párszor irtó lelkesen, de nekem nem kéne mert milyen élete van az ilyen férfinak. Normálisan leszólitani se tudott. Ha lehet férfinak nevezni......A legrosszabb pedig az az egészben hogy szerintem neki ez már fel sem tünik hogy gáz.

sinister28 2013-10-24 12:38

Belekotyogok, jó? :)

 

A barátnőm Bp-en él, olyan anya mellet nőtt fel, aki naponta főzött rájuk.

Ő mégsem teszi. Hétfőn megvesz 5 db zsömlét, meg felvágottat, sajtot, zöldséget, meg a gyereknek reggelire 5db  7dayst. Hetente talán vasárnap főz, de azt is csak akkor, ha kéri a gyerek, és maximum tejbegrízt.

Azt mondja a Manó kap a suliban napi 1x főtt kaját, ő kap a munkahelyén szintén, akkor otthon már minek? Nem arról van szó, hogy nem tud, hanem nem érzi szükségét.

 

Másik barátnőm kiszámolta, hogy jön ki olcsóbban, ha főz, vagy ha rendel.

Energiát, időt beleszámítva a rendelésnél maradt. Azóta van ideje leülni tanulni is a gyerekkel, előtte a konyhában élte az életét.

 

És végül én, aki (most, munkanélküliként) sütök, főzök.

Mindennap. És másnapra még szendvicset is kell csinálnom, uzsira.

Hát ez van. 

Vitosa 2013-10-18 19:34

Ilyenkor áldom, hogy már csak exanyósom van! :D

 

Én mindig kedves voltam vele, soha nem szóltam be, a hülyeségeit is mosollyal viseltem, csak miután eljöttünk onnan, a férjemnek mondtam a véleményem, de mondhattam, mert ő egyetértett velem. Viszont az anyósom ő valahogy soha nem tudott igazán elfogadni, a kedvessége képmutatás volt. Apósom imádott engem és a gyereket is, és én is őt, de ő sajnos már nem él (anyósom hülyeségének is köszönhetően). Szóval az anyósom:

- a volt férjemet a testvére nevelte fel, anyósom nem sokat foglalkozott vele

- a volt férjem bátyját a nagymama nevelte fel

- amikor az én unszolásomra (mégiscsak a szüleid, menjünk le hozzájuk) lementünk (de főként az apja miatt, mert őt nagyon szerette), akkor a 3. nap reggelén a volt férjem már tűkön ült, hogy menjünk végre haza

- az unokái nem érdekelték soha, nem nyaraltak nála 

- még házasok voltunk, de már évek óta nem kaptak a gyerekek még egy képeslapot sem se szülinapra, se karácsonyra, se semmire (ezen rágott be a volt férjem végképp)

- miután elváltunk, és az exférjem lement hozzá a gyerekekkel, közölte az exemmel, hogy "a gyerekeket nem kell ám legközelebb hozni" (na én itt rágtam be, meg persze a volt férjem is) 

 

Na hát ennyit az én volt anyósomról. Hál istennek soha többet nem lesz anyósom! :D 

 

belváros 2013-10-18 19:03

Nálad a pont. Én sem szeretem ezeket a beskatulyázásokat. Hallottam már olyat is vidéki szájából, hogy városi kurvák. Mint ha falun nem lennének. Meg hogy aki nem kertes házban lakik, az egész nap csak tesped.

De egyébként sem ez a topic témája, hogy ki főz és ki nem. Mellesleg engem az sem zavar, ha valaki nem főz. Az ő dolga. A mai világban ugyanis attól nem szoktak éhen halni. 

idézet: ladybird65 (38) 2013-10-18 18:47:20

Tényleg nem főznek a mai fiatalok:)))))

Mondom ezt úgy,hogy gimnazista korom óta  Bp-en élek,de már 10 éves koromtól bejárok suliba.

A párom szakács-cukrász és tavaly is boldogan mondta,hogy pár  év alatt  ismegsokszorozódott a beiglirendelések száma és hogy már szinte senki sem süt otthon.

A rendelés egyébként nem függ össze az anyagi helyzettel,én is tudok olyanról,akit kifejezetten csórikának gondolok,mégis rendel,rendelnek egyedül élő idős kisnyugdíjasok is pl,akiknek állítólag semmire nincsn pénzük

Lióra 2013-10-18 18:57

Persze,hogy nem hal éhen,de becsülhetné,hogy nem e-számos készkaják kerülnek az asztalra,hanem finom házi dolgok.

 

Lióra 2013-10-18 18:52

Ti ugrottatok rá épp a főzés-vonulatra a hosszú hozzászólásomból,annyi mást kiemelhettetek volna.De úgy látszik,ez talált.

Lióra 2013-10-18 18:50

Finoman próbálok fogalmazni

Új építésű társasban élünk egy budai kerületben( azért ,ne ájulj el,nem Rózsadomb és nem vagyunk milliomosok,azt hiszem, mi vagyunk az a bizonyos  középosztály,legalábbis szeretnék magunkat annak vallani

).

Javarészt 35-40 körüli diplomás fiatalok laknak,sok a kisgyerekes.

Sokan voltunk egyszerre gyes-en,a gyerekek is egyszerre kezdték a bölcsit-ovit.

Nem mindenki rendelt,sokan jártak a nagyikhoz is.

Épp nemrég volt a Nők Lapjában egy gyerekgyógyásznő,akihez 3 budai bölcsőde ellátása is tartozik és ő mondta,hogy most már több bölcsiben is szerveznek főzőtanfolyamot,mert a mai anyukák,akár 2 gyerek után is,azt sem tudják mi a különbség a rántás,a habarás ,párolás stb között.

Nem arról beszélt,hogy tudnak főzni,de nem akarnak,nincs idejük,hanem eleve nem is tudnak.

És én is ezt tapasztalom.

De igenis, van olyan,hogy az emberhez eleve ellenségesen állnak,hozzám is úgy álltak.

Mondjuk én teszek rá.

Én nem fogom azért magam alsórendűbbnek érezni,mint ők és azt is kikérem,hogy az én szüleim nem érnek annyit,mint naccságáék.