Ciki a szerelem?

Molyolok a kertben, a gyerekek rohangásznak, fára másznak, bújócskáznak. Az egyik nyolcévesforma kisfiúval beszédbe elegyedünk. Kérdezi, tudom-e mi a barátja legnagyobb szerelme? „Mi? Inkább ki?” – kérdezem vissza. „A rántott hús” – feleli. „Vele szokott smacázni, randira járni, álmodni?” – kérdezem vissza. „Ááá, nem, az nagyon ciki lenne.” „Mi, a szerelem valakivel?” – kérdezem. „Igen.” „Te nem is voltál még szerelmes?” – kérdezem. Elpirosodik, félrenéz. „Persze hogy nem” – feleli. „És mit gondolsz, anya és apa nem szerelmesek egymásba?” „De igen, és az is nagyon ciki.”

A kisfiam most éppen négy és fél éves. A felettünk lakó kislánnyal szerelmesek egymásba. Engem egészen elképeszt, hogy mennyire büszke erre az érzésre, bárki előtt nyíltan vállalja, és egyáltalán nem téveszti össze más érzelmeivel. Annak ellenére, hogy a kertünkben szaladgáló nagyobb fiúktól – akikre a gyermekem fára mászó istenként tekint – már elhangzott a „két szerelmes pár mindig együtt jár” kezdetű tradicionális gúnyciklus. És ő – minden félénkségét félretéve – ilyenkor mindig kiáll szerelme mellett.

Amikor kérdezem, hogy mit érez akkor, amikor szerelmes, azt mondja, mint amit te meg apa. Ilyenkor persze átfut rajtam némi büszkeség: igen, milyen klassz, hogy jó példával járunk elöl. Olyan fiúgyereket nevelünk, aki ki tudja majd mutatni az érzelmeit, érzékeny, gyengéd férfi lesz egykoron. De közben jönnek a kérdések is sorra. Miért gondolja egyik gyerek cikinek ugyanazt a természetes emberi érzést, ami a másikat büszkeséggel tölti el? Lehet, hogy mi felnőttek is különbözőképp közvetítjük saját mintáinkat, és pont, hogy a gyereknek van igaza, amikor azt mondja, hogy az ő konkrét szüleinek a szerelme ciki?

Vagy ez tényleg csak kortünet, és egy bizonyos életkorban minden gyerek feszeng ettől a szerelem-izétől? És persze az a kérdés is felmerül bennem, hogy mi van akkor, ha az én gyerekem tényleg így működik és így fog gondolkodni nyolc-, tíz- és harmincévesen is, de ezért a környezetéből folytonos csúfolódás, enyhébb esetben is értetlenség veszi majd körül? Hogyan fogja ezt hosszú távon kezelni, befolyásolja-e majd abban, ahogyan befelé megéli és kifelé kommunikálja mindazt, ami a lelkében zajlik? Mi van, ha a szerelem tényleg ciki?