Orgazmus – mindenáron

Vajon miért olyan fontos az orgazmus? Mi mindent szimbolizál? Heti gyors Mester Dórával.
Életem szerelme

Álompasi, külföld, nyaralás, medence, tenger, kék ég, szerelem. Látszólag minden nagyon a helyén, de mi van, ha mégis bekattan valami? Hogyan lehet, lehet-e ilyenkor a dolgokat „visszacsinálni”?

Két éve vagyok egyik jelenlegi (és remélhetőleg jövőbeli egyetlen) külföldi kedvesemmel. Szerelem első látásra, gyorsan összeköltöztünk, és minden téren nagyon boldogok vagyunk. Rengeteg időt töltünk együtt, esküvőt tervezünk, miután befejezem az egyetemet. Szexuális életünk kalandosan indult, tengerparttól a medencén át a lakás minden helyiségéig... Körülbelül egy éve elhatároztuk, hogy mi nem leszünk egy a sok pár közül, akik kegyes hazugságokkal áltatják egymást, és leültünk, hogy megbeszéljük, hogyan tudnánk megelőzni, hogy kapcsolatunk hosszú távon ellaposodjon. Kirándulásokat, nyaralásokat, közös hobbikat terveztünk, és be is tartottuk. Egyik nap én pedig felhoztam, hogy azzal is lehetne-e kezdeni valamit, hogy nekem is annyi orgazmusom legyen, mint neki. Lehet, hogy nem kellett volna. Párom teljesen kiborult, és bár nem zárkózott el a beszélgetés előtt, csődnek érezte magát, és azt mondta, azt hitte, hogy ezen a téren minden rendben volt, és hogy én vagyok a legszexisebb nő, akit valaha látott, és ő soha senkivel nem tudott még így felszabadulni. Sajnos ezóta nincs önbizalma, és egyre ritkábban kezdeményezi a szeretkezést. Már mindent megpróbáltam, könyveket vettem neki, elmagyaráztam, hogy semmi szégyellnivaló nincs ebben, hiszen a nőknek több „munkába” telik eljutni a csúcsra, és vele minden rendben van, csak több figyelmességre van szükségem. Úgy érzem, hogy porba tiportam az önértékelését és akaratom ellenére megbántottam. Akármikor felhozom a témát, a hangulat feszültté válik, és újabb hetek következnek szerelmeskedés nélkül... Nem tudom mit tegyek, hogyan győzhetném meg róla, hogy imádom őt és élvezem vele a szeretkezést? – írja levelében Desperate Lady.

Desperate Lady levelét olvasva lehetne az a tanulság, hogy akkor mégsem érdemes ezt a „beszéljünk róla” dolgot annyira erőltetni. Nemrég egy többgyerekes anya ugyanezt mesélte, ő arra jutott, hogy inkább eljátssza az orgazmust, mert neki az a fontos, hogy a férfi boldog legyen. Egyébként ő inkább magában, „befelé” élvezne, maszturbálva, a fantáziáira hagyatkozva, csendesen. Nála ez egyszer már párkapcsolati problémához is vezetett, ezért úgy döntött, hogy hangot fog adni, gyönyört, mindent, amire a párjának „szüksége” van. Szerinte ez csak részben hazugság, mert hogy ez a folyamat jó hatással van mindkettejükre, a férje rajong érte, megerősíti, és végeredményben mindenki jól jár. Az orgazmust meg „elintézi magának”, amikor alkalom adódik rá.

Hazudni vagy nem hazudni?

Életem szerelmeAmire a válasz nyilvánvalóan attól függően alakul, hogy mi a cél. Én nem ítélnék el senkit azért, mert ezt vagy azt az utat választja. Ahogy a fenti példákból is látszik, mindkettőnek megvannak a maga előnyei és buktatói is. Mondjuk azért kíváncsi lettem volna, hogy az egy év letelte után hogyan is hangzott az a beszélgetés Desperate Lady és élete szerelme között. Nem áll szándékomban gonoszkodni, de az, hogy „elhatároztátok, hogy mindent őszintén megbeszéltek” engem kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a szülők arról döntenek, hogy most már eljött az idő, felvilágosítjuk végre a gyereket, hogy hogyan is készül a kisbaba. Lehet, hogy én működök másképp, de nekem nagyon nehéz elképzelni, hogy hogyan lehet „elkezdeni” őszintének lenni egy év után anélkül, hogy ne lennének a fenti történethez hasonló sérülések. Én ezt csak úgy tudnám, hogy az elejétől arról beszélünk, ami van, amit érzünk vagy nem érzünk, ami jó, vagy ami nem jó. Ha úgy ismer meg a másik, hogy élek halok a mákos gubáért, akkor egy év eltelte után nyilván nem fogja érteni, hogy akkor most meg miért jön rám a rosszullét a gubának még a látványától is. A vágyam és gyönyöröm – ha tényleg van – úgyis egyértelműen látszik vagy nem látszik, ha azt magyarázni kell, akkor az valóban könnyen tűnhet magyarázkodásnak. Ahogy a gyerekek felvilágosítását is mi mindig apródonként tesszük, éppen így, a szexben mi jó, mi nem jó dolgot is alkalmanként, konkrét helyzetekhez kötve érdemes megbeszélni. Mindig kicsit más a testi érzékelés, ahogy egyszer jólesik a vacsora, ízlik vagy nem ízlik egy étel, ott konkrétan lehet róla beszélni, később, általánosítva egészen másról fog szólni a történet.

Fogd a kezem, mutatom!

Mint ahogy engem az is mindig elgondolkodtat, hogy miért ennyire kiemelten fontos egy komplex, sokféle örömből, gyönyörből álló szerelmi életben éppen az orgazmus. Mi mindent szimbolizál? Miért van, ha van, és miért nincs, ha nincs? Miért a férfi tudásának a fokmérője a nő orgazmusa, és miért nem kettőnk közös „dolga”, hogy jó legyen? Ha valaki hiúsági kérdést csinál abból, hogy nem érti a másik működését „kapásból”, akkor az nekem kicsit olyan, mintha eleve elzárkózna attól, hogy meg akarja ismerni az ő szerelme egyetlen és semmihez sem hasonlítható működésének titkait. És ebben a játékban ketten vagyunk. Mi, nők is kell hogy tudjuk és merjük vezetni a kedvesünket; a kezét, az eszét, a figyelmét ahhoz, hogy kiderüljön, mi esik jól és mi kevésbé. Ha már az esküvőt tervezitek, akkor biztos, hogy jó próbája a kapcsolatnak, hogy át tudtok-e lendülni ezen a kommunikációs gubancon, és el tud-e kezdeni a párod is tényleg arra figyelni, amit mondasz, és nem a saját férfiasságán esett (?) sebet nyalogatni. Szerintem a szex nem úgy működik, hogy dugunk egy jót a medencében, még egyet a tengerparton, meg még tizenkettőt az étkezőasztalon, a kanapén és a lakás különféle pontjain és ezután ásókapanagyharang már takkra meg is tanultuk egymás testét, lelkét, vágyát, szexuális működését. Szerencsére a szex és mi, emberek, mint érző, gondolkodó, mint erotikus lények ennél sokkal bonyolultabban működünk. Ugyanazt az embert, a maga változásaival ezért sem lehet megunni akár egy hosszú kapcsolatban sem. Mert nincs abban semmi ciki, hogy egy életen át tanuljuk magunkat és a másikat.

A szex az jó!

És persze nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg, mégis, hol marad a humor ebből a történetből? Könyörgöm, az élet egyik legcsodásabb, örömtelibb, gyönyörteli, testet-lelket melengető, izgató, bizsergető dolgáról beszélünk. Akárcsak a gasztronómia, a szex szakácskönyvének is habkönnyű, ízletes, gusztusos receptekkel kellene tele lennie. Miért hagyjuk, hogy így legyen, kérdezhetném, ha van szerelem, sok közös együtt töltött idő? Tervezitek az esküvőt, nem akartok hazudni, akkor nem lehet, hogy a görcsölés helyett vesztek egy szex-szakácskönyvet (és Paul Joannides A nemi örömszerzés enciklopédiája, angolul Guide to Getting it On könyvét szoktam erre ajánlani), és kezditek újra azokat a szenvedélyes köröket a medencében és a lakás különböző pontjain? Kezditek ezt most azzal a céllal, hogy újra felfedezzétek egymás testének, lelkének és szexuális fantáziáinak eddig bejáratlan területeit.
Megosztás
 

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás