Szélesvásznú TV-k
Már 14 990 Ft-tól

Az egyik karácsonyi munkapartin egy negyvenöt év körüli nő mesélte, hogy milyen élményben volt része. Ő maga egyedülálló, nincs gyereke, alkalmi kapcsolatai vannak. A húgával és az ő családjával mentek egy bulira, ahol családosok is voltak. Itt valaki megkérdezte tőle, hogy ő melyik kisgyerekhez tartozik. Azt mondja, ez nem első alkalom, hogy csak a külseje, a kora alapján alapból mintha azt várnák tőle legkevésbé, hogy egyedülálló. Nem elvált, nem özvegy, nem anya és nem nagymama, hanem egy vállaltan egyedül élő, de emellett nem egy frusztrált „öreglány”, hanem az életét harmonikusan élő negyvenes nő.
Azzal az élménnyel én is gyakran találkozom, hogy mintha folyamatosan ránk nehezedne az a kimondatlan elvárás: az élet akkor teljes, ha van egy szerető párod, akivel „normális” esetben – ha eljön az ideje – családot is alapítasz. Férfi és nő idealizált szerelme, a monogám párkapcsolat és a klasszikus család mítosza elképesztően jelen van a mai napig. Nemcsak idősebb generációk, de a kamaszok fejében is. Miközben a 21. században élünk, őrült messze azoktól a koroktól, amikor a házasságon alapuló család tartotta össze a társadalmunkat. És ezzel nem azt mondom, hogy ez így jó vagy rossz. Egyszerűen csak körülnézek és azt látom, hogy emberek nagyon sokféleképp élik az életüket, de ez mégsem árnyalja vagy szünteti meg ezt az elvárást. Nem egy olyan fiatal nőt ismerek, akiket a környezetük nonstop azzal nyomaszt, hogy mikor „állapodnak” már meg, mikor lesz rendes, valamirevaló pasijuk, és ha az már van, akkor mikor is akarnak végre gyereket. Persze lehet ezt úgy kezelni, hogy teszek rá, mindenki mondjon, amit akar. De közben ez mégsem ilyen egyszerű.
Talán azért nem könnyű nem meghallani a környezetünk piszkálódásait, mert igazában mi magunk sem vagyunk arról meggyőződve, hogy mi is lenne a „helyes” út? Mintha ezt az egész – kicsit komolyabban fogalmazva – heteronormatív diskurzust az anyatejjel szívnánk magunkba, mintha úgy bele lenne égve az agyunkba, hogy már magunknak is nehéz elhinni, hogyha valami másra vágyunk. Miközben meg a valóság annyival színesebb, mint ahogyan hajlamosak vagyunk gondolkodni róla. Igenis vannak sokan, akik nagyon is el tudnák képzelni az életüket egyedül, akik szívesen mennek (mennének) bele alkalmi kapcsolatokba szerelem nélkül is, akiknek többfelé húz a szívük, vagy egyfelé, de közben többfelé (húznának) az érzékeik.
Igenis, sokan vannak, akik nem hisznek a monogámiában. Vannak, akik tudnak élni gyerek nélkül is, és olyanok is, akik meg nagyon bonyolult családmodellekben érzik jól magukat. És ráadásul még olyanok is vannak sokan, akik nem férfi-nő, hanem történetesen férfi-férfi vagy nő-nő párkapcsolati modellben gondolkodnak. És ezek az emberek nem feltétlenül azért élnek ilyen életet, mert kényszer-szinglik, mert szerencsétlenül alakult a sorsuk, vagy mert érzelmileg sérültek. Azért élnek így, mert így szeretnek élni, és talán fontos azt is elmondani, hogy nem biztos, hogy ők alkotják ebben a társadalomban a kisebbséget.
És most határozottan nem azokról beszélek, akik azért élnek egyedül vagy bárhogyan is egy nem vágyott életet, mert nincs lehetőségük máshogyan, de azt gondolom, hogy ez a hetero-előíró nyomás az ő dolgukat sem könnyíti meg. Sőt. Azt persze nem tudom, hogy hogyan lehet ez alól felszabadulni, de hiszek egy olyan világban, amikor mindenkit békén hagynak majd magánéleti kérdésekkel. Amikor semmilyen fórumon sem lesz kínos azt felvállalni, hogy harminc elmúltam, egyedül élek, és köszönöm, jól vagyok így a bőrömben.
Legújabb a címlapról:
Övkisokos – mi a trend idén?
zsaki71 2012-01-10 18:57
Lehet, hogy Neked egyszerű a gyermeknevelés, nekem nem. Pontosan azért nem, mert minden egyes lépésemmel, viselkedésemmel, szavammal nyomokat hagyok a gyermekeim mentális, és lelki fejlődésében...aminek később fog csak megmutatkozni a hatása, akkor amikor ők majd családot alapítanak és gyermeket nevelnek. Ne értsd félre, ez nem egy állandó feszkós tevékenység, de fontos,hogy próbáljak mindig tudatos lenni, de ez nem mindig sikerül. Én is szoktam fáradt lenni, kimerült és ingerült....amivel a gyermekeim találkoznak, hiszen én sem vagyok hibátlan, nekem is lehetnek gyengeségeim, akár csak nekik. Ez pedig így természetes.....
zsaki71 2012-01-10 18:52
Nem feltétlenül kell végletekben gondolkodni, így a tüneményes gyerek másik énje lehetne az eleven gyerek.
Valamelyest tudni az tkp. sejtésem van arról milyen lehet gyereket nevelni, mert láttam másoknál, hogy hogyan történhet. Vagy sejtésem lehet arról, milyen gyereket nevelni, az alapján, ahogy engem neveltek. De egyik sem jelenti azt, hogy ebből következően minden helyzetet, amit az élet hoz a gyerek szempontjából jól oldok meg. Mert egy szülő is hoz egy mintát a saját szüleitől. Ami lehet jó, lehet rossz, de az biztos, hogy nem minden üdvözítő a saját gyermek esetén. Azt gondolom, minden szülő, aki az lesz, csak olyan szülő lesz, ami tőle telik. Úgy értem, annyit tud nyújtani szülőként, amire képes. Ez a képesség pedig nem lehet általános jellegű, mindenkire érvényes....különben minden ember egyforma módon nevelné a gyermekeit, függetlenül attól, hogy milyen élete volt korábban, milyen élettapasztalattal rendelkezik és milyen szülői mintával jön.
Tehát, az hogy ne sűrűn akadjon ki egy anyuka....ezt Te állítod elvárásként más szülők felé? Vagy ez a Te saját mintád arra vonatkozóan, hogy számodra az a hiteles (jó) anya, vagy szülő, aki nem akad ki a gyermekére soha, vagy legalábbis csak nagyon ritkán.
A múltunkból legfeljebb annyit következtethetünk ki, hogy milyen hátránnyal vagy előnnyel indulunk, mint szülők. Amikor valaki megérik, felnő, akkor fogja tudni csak megítélni, hogy a múltjából hozott dolgai hasznosak a jelen szempontjából, vagy éppen elkerülendők.
hiropon 2012-01-10 17:20
Teljes mértékben egyetértek veled, különösen az utolsó mondatoddal. Pont arról szól a cikk, hogy mindenki élje/élhesse a saját életét úgy, ahogy szeretné (anélkül, hogy elítélnék), mégis vannak olyan hozzászólók akik ezt nem fogják fel. Tragikomikus. (Személy szerint kb. 15 éves korom óta tudom, hogy nem akarok gyereket, és ez az érzés az évek során csak határozottabbá nőtt, úgyhogy nekem se mondja senki, hogy "majd idővel", meg hogy 30 felett már anyának kell lennem, mert az úgy "normális".)
evija 2012-01-06 22:37
És ne haragudj kedves Zsaki..de igenis egyszerű, csak túl bonyultá teszik maguknak a szülők sokszor...sokkal egyszerűbb mint amit belebeszélnek és gondolnak sokan...viszont amibe meg bele kellene gondolni, azt bőszen elhessegetik maguktól, vag ycsak éppen leszarják...!:(
evija 2012-01-06 22:26
Én még ördög gyermeket nem láttam..../mert a tünemény ellentéte, az ördög, ugyi? :)/
Nézd én azt gondolom, hogy aki gyermeket vállal, az jó lenne, ha valamelyest tudná, hogy mit vállal és ez kortól függetlenül...ez nem olyan játék, hogy ok, megveszem, nem tetszik többé nem játszom vele...itt életről, életekről van szó!!! Háát, ne sűrűn akadjon ki az anyuka és főleg ne a gyermeke előtt...de ha még is, túlzásba ne vigye...de a kiakadás em a gyermek miatt van sosem...csak rájuk van fogva...! Csak a gyereken könnyebb kitölteni, mint a férjeden, anyádon, testvéreden, netán saját magadon! Ezt mindig tartsa mindenki szemelőt, a türelmetlenség a gyermekkel szemben a gyermek kedélyállapotának a lehangolása, hisztibe kergetése...stb! Nincs rossz gyermek, rossz felnőtt van!
igazából ja, a jövőnket nem ismerhetjük, nem vagyunk mi jósok....de figyelhetünk...ahogy éltük a múltunkat, amit tettünk, cselekedtünk..olyan lesz a jövőnk...ahogy aki nem tanult és 8-10 osztálya van az egy gyári munkás lesz nagy eséllyel, aki szakmát, középiskolát végzett, lehet valamivel több és aki diplomázott, ő pedig lehet felső vezető...valahogy így lehet kikövetkeztetni a jövőnket is... Ha mindig találtam okot, hogy szidjak valakit, és ezen nem változtatok, akkor ez továbbra is így lesz a jövőben és nagy eséllyel fognak engem is szidni...ha türelmetlen idióta vagyok akkor a gyerekem is olyan lesz...nos mint felnőtt ember, tudom milyen vagyok, idióta idegbeteg, akkor nem szülök gyermeket, mert nincs hozzá türelmem és nem is lesz...no ennyit a jövőlátásról...
És bocs ezzel nem azt akartam mondani....nehogy má félre értsétek, hogy a gyermektelenekről beszélek, mert nem!!!!! Azokról akik a gyermeküket nem a "megfelelően" nevelik....
evija 2012-01-06 22:09
És még egy tévhit, amiben sokan ludasak..! Amikor férjhez megyünk és gyermeket vállalunk, akkor nem vége az életünknek, hanem akkor kezdődik csak igazán...talán nem jobb, talán nem is rosszabb..de másmilyen mint eddig...egy ismeretlen életforma...az lehet, hogy az ismeretlentől és a mástól félnek az emberek...én is szoktam....:) Hagyjuk mindenkinek meg azt az időt amikor úgy érzi, hogy hiányérzete van a másra, az ismeretlenre és majd Ő maga had vágjon bele akkor amikor biztonságosnak érzi...amikor igénye lesz egy másfajta csodára...mint amit eddig megélt...vagy ha nem...akkor majd keresi magának...senki nem alávaló ezen a földön!
zsaki71 2012-01-06 22:00
Azé' ez nem ennyire eccerű. Mivel az ember nem tudja mit vállal be, honnan is tudhatná, nem lehet senki számonkérni, azt amit nem tudhat előre. Még úgy sem, hogy van már egy gyereke, és mondjuk az egy tünemény, de jön a másik, aki meg gyökeresen az ellentétje az elsőnek.
Miért ne akadhatna ki egy anyuka, nem robot, hanem hús-vér ember...
Szóval tkp. az ember nem tudhatja, ismerheti a jövőjét, max. sejtései lehetnek róla mások elbeszélései alapján, ami eleve mások tapasztalatát is jelenti egyben.....egyébként az is érdekes, hogy mindenki máson kéri számon az életét.....miért nem magával kezdi?
evija 2012-01-06 21:55
Nagyra becsülöm, a hozzá állásodat, Te teljesen rendben vagy és emelt fővel bátran vállalhatod azt aki és amilyen vagy...gondolom nincs szükséged az én elismerésemre, de nekem kifejezetten tecccel... ;)
Komolyan mondom, hogy sokkal jobb, ha valaki nem szül ha nem érzi azt, hogy ezt kell tennie... Attól borzasztóbbat nem is tudok elképzelni, amikor valaki a társadalom elvárásai miatt teszik...vagy megteszik és amikor megvan a gyermek tehernek érzik, mert nem tudta úgy felmérni ezt a dolgot ahogy Te is!!!
És amikor az anyák, akik éppen "helyesen" cselekedtek és tele vannak zokszóval, hogy mert a gyerek miatt ezt nem tud, azt nem tud, mindig odafigyelni, mosni rá...stb. mindegy teherként éli meg, ami igazából egy csoda, egy gyönyörűség, egy élet, ami belőle fakadt...
Itt is egynéhány anya, azt merte mondani, hogy azé nem vállanak gyermeket sokan, mert nem akarnak kínlódni, nem akarnak gürizni, meg mittomén még miket mertek kiirkálni ide!!!
Könyörgöm, kedves Drága jó Édesanyák, a gyermek ha vállaljuk nem teher, csupa öröm és boldogság, aki nem élvezi a gyermekének a nevelésének, haladásának minden pillanatát, akinek ezek nem kellemes "gondok" hanem nyűg, teher...stb. az minek szült, az hogyan mer leszolni egy olyan nőt/férfit aki nem szeretne gyermeket???!!!
10 hozzászólás
2 hozzászólás
7 hozzászólás
10 hozzászólás Már 14 990 Ft-tól
Már 8 490 Ft-tól
Már 19 900 Ft-tól
50 db páros belépőjegyet sorsolunk ki a Várandósok című filmre!
Sorsolás 2012-06-01