Mutasd a fakanalad, megmondom, milyen veled az ágyban!

Arra gondoltam, hogy egyszer-egyszer eltérhetek a mélyenszántó, komoly ábrázattal tárgyalt témáktól, most éppen édes kis szexes semmiségekről szeretnék csacsogni. Tekinthetjük ezt a szokásos havi tudománytalan kilengésnek.

Mester Dóra szexoktató

A szexuális kultúrát a gasztronómiához hasonlítani igen kézenfekvőnek tűnik. Szeretek is sokszor élni ezzel a párhuzammal. Az evéshez valami módon mindenkinek köze van, annyiban hasonlít a szexhez, hogy testi, fizikai szükségletünk, mégsem ösztönösen műveljük, hiszen az már a kultúrától függ, hogy hogyan készítjük az ételeket, milyen eszközökkel dolgozzuk fel a nyersanyagokat, milyen fűszereket használunk és a többi.

Most azon gondolkoztam, hogy – tisztelet a kivételnek – mennyire lehet árulkodó az, hogy hogyan készítjük az ételeinket, arra nézve, hogy milyen habitusunk van a szexben. Arra semmiképp nem vennék mérget, hogy a hüvelykujjuk hosszából, kezük méretéből-formájából valóban lehet következtetni a fiúk farokméretére, vagy hogy a Szűz jegyben született lányok csak élére hajtogatott ágyneműben tudnak elélvezni. A főzéshez való viszonyunkban azonban nemcsak a puszta vak véletlenen múlnak a dolgok. Persze ez az értekezés semmi módon nem érinti azokat, akik életükben még egy rántottát sem ütöttek össze, rájuk valami más hasonlatot találok majd ki. A szűkebb, és belátom, igen limitált környezetemben tett megfigyelések alapján viszont észrevettem, hogy van ebben a két dologban valami összefüggés.

Fűszerek a tálban, játékok az ágyban

Kíváncsi lennék, hogy ki mit gondol magáról, jelenlegi és múltbéli partnereiről. Mert hiszen vannak, akik rendszeresen, szinte rutinból főznek. Nem igazán térnek el a megszokott ízektől, jól bevált fogásoktól. Vannak, akik legalább ennyire ragaszkodnak a szakácskönyvhöz, mindent lépésről lépésre betartanak. Saját hangjukat, intuícióikat minden esetben alárendelik Stahl Juditnak vagy Jamie Olivérnek. A Váncsa-iskola kicsit már más, ők a hozzávetőleges arányokat saját gusztusukra fogják beállítani, bátrabbak a fűszerezésben és nyitottak a kísérletezésre.

Aztán vannak, akik pillanatnyi hangulatuktól vezérelten összevissza főznek, egy kis indiait gond nélkül kombinálnak az arab konyhával, mindezt persze jó magyar hozzávalókkal. Vannak, akik módszeresek, és mindenekfelett igényesek az összetevőket és kivitelezést illetően. Vannak, akik elvannak a konyhában egyedül, és vannak, akik csak társaságban képesek ételekről egyáltalán gondolkodni is. Vannak, akik a főzés minden pillanatát kiélvezik, mindent végigkóstolgatnak, és vannak, akik rendre megfőznek, de közben „el is telnek az illatokkal”. Vannak tudatos és vannak ösztönös konyhatündérek. Vannak, akik nagyon adnak a fűszerezésre, de sosem igazán sikerül eltalálniuk az arányokat. Van, akit az ételeknek csak az íze izgat, és van, aki a színharmóniát tartja mindenek felett valónak. Vannak, akik körül úszik a konyha, és vannak, akik ügyelnek arra, hogy főzés közben se legyen egy morzsa se a pulton. Na persze senki nem tartozik szigorúan egyik vagy másik kategóriába.

Én például időről időre változom. Volt olyan korszakom, amikor egyedül éltem, kis lakásban, és sosem volt kedvem főzni, de még piacra menni sem, ami egyébként a gyengém. Van, hogy rám tör a kísérletezés, nézegetem a szakácskönyveket, a képek, receptek inspirálnak, persze ebből nem mindig sülnek ki a legjobb dolgok. Esetemben legtöbbször ráhangolódás kérdése. De azért emlékszem az egyetemi évek szűkös menüjére is, a menzafőzelékekre, a parizerre és a sarki hentes sült kolbászára. Azt hiszem, ebből az időszakból nem is vonnék le semmilyen messzemenő következtetést a szexuális életemre, hacsak nem azt, hogy akkoriban négyen felváltva osztoztunk a koliszobán, és persze így a heti ránk jutó intimitáson is.

De most is alakul úgy, hogy a havi apanázst először a lakáshitel-törlesztésre költjük, és csak utána megyünk a piacra, de ez nem feltétlenül jelenik meg a szerelmi életünkben. Hacsak akkor nem, ha ettől összességében időnként kicsit stresszesebbek leszünk, és több időt kell hogy munkával töltsünk, mint egymással. Na de ez az a pont, amikor igen komoly elméletembe túl sok (zavaró) tényező kerül, úgyhogy itt abba is hagyom az okoskodást. Kérem, hogy mindenki kedvére helyettesítse be a konyha, szakácskönyv, kóstolás, főzés szavakat az ágy, szeretkezés, erotika és ezek társaival, majd ha valaki észlelne hasonló párhuzamokat, kérem, haladéktalanul ossza meg velem!