„Akkor kezdett el valami nagyon félremenni közöttünk, amikor az első gyerekemmel terhes lettem. Az első trimeszter persze nekem sem volt annyira vidám, sokat émelyegtem, fáradt voltam. De ez elmúlt, utána mintha kicseréltek volna, elkezdtem kívánni a szexet, szépnek, nőiesnek éreztem magam. De a férjem valami furcsa okból egyáltalán nem volt ebben partner. Azt mondta, hogy ő nem akar szeretkezni, mert most minden más. És egyébként is – mondta – ilyenkor a nők nem szokták kívánni a szexet. Mintha nem hitte volna el, amit mondok. Hiába próbálkoztam, hiába mondtam, hogy én nem „általában” vagyok olyan, mint más nők, és én igenis tök jól vagyok, és akarom nagy pocakkal is. Szerintem érzelmileg lehetett összezavarodva. Azt is mondta, hogy baromira zavarja az a tudat, hogy hárman vagyunk az ágyban. Nem tudom, mi lehetett az igazi ok. Sajnos azóta nem vagyunk együtt." – (Évi, 39 éves, két kislány anyukája, kertészmérnök)

A kapcsolat

Mester Dóra szexoktató

Én azt tapasztalom, hogy egy gyerek érkezése még a legjobb párkapcsolatoknak is komoly kihívás. Ezért sem értem azokat, akik egy nem annyira működő történet megjavítása „érdekében” gondolják jó ötletnek a közös gyerek vállalását. Kétségtelen, hogy a családalapítás tényleg jó tesztje annak, hogy miért is vagyunk mi ketten együtt, mire vagyunk együtt képesek, milyen elmélyülős belső utakat tudunk együtt megtenni. De azt is gondolom, hogy mindezt érdemes nem a gyerek számlájára „kipróbálni”, hanem lehetőleg már egy biztos lábakon álló párkapcsolatot építeni tovább ebbe az irányba. Hogy egyáltalán legyen lehetőségünk arra, hogy ezek a kihívások végeredményben közelebb vigyenek minket egymáshoz és ne eltávolítsanak. Mert például Évi történetében én biztos feltettem volna a kérdést, hogy milyen is volt a kapcsolatuk a terhesség előtt. Mennyire működtek jól együtt ahhoz, hogy az egyébként teljesen érthető érzelmi zavarodottságot, a bizonytalanságokat, kételyeket meg tudták volna őszintén osztani egymással?

Nyilván – főleg egy első gyerek érkezésekor – annyi minden – látszólag szexmentes – dolog történik velünk, amire sokan nem feltétlenül vagyunk felkészülve. Nagyon furcsa, de csak önmagában az a tudat, hogy a partnerem egy gyermeket hord tőlem, már képes arra, hogy átszínezze a kettőnk kapcsolatát. Mostantól ez örökre így lesz? Hogyan fogunk ezután élni? Most már mindig hárman leszünk? Ide fognak járni a szülei, rokonai? Lesz elég pénzünk? Nekem kell majd mindenkiről gondoskodnom? Mindenkiben más és más zajlik, de az biztos, hogy ezek a dilemmák, szorongások nem tudnak nem megjelenni az ágyban is. A szex, mint a lakmuszpapír, a kimondott szavaknál egyszerűen csak őszintébben jelzi lelkünk állapotait. 

Terhesen a testem

A terhesség alatt a női test és lélek állapotait én leginkább egy kiszámíthatatlan kanyarokkal teli, jó kis sikoltozós hullámvasutazáshoz tudnám hasonlítani. Ami sokakat valóban meglep, hogy – elsősorban a hormonháztartás változásai miatt – a második trimeszterre a nők többsége elkezdi kívánni a szexet. Ráadásul – jó esetben – ekkorra a szervezet már átáll az új állapotára, gazdája is kezd megérkezni új testébe, de legalábbis ekkorra kezdjük felfogni, hogy ez a test percről percre igen látványos átalakuláson megy keresztül. Nekem például talán túl hamar is, de óriási Pamela Anderson-cicijeim nőttek, amit gyermekem apukája imádott volna, én meg azt sem hagytam, hogy hozzájuk érjen. Fizikailag is őrült érzékenyek voltak, és még jó ideig eltartott, míg azonosultam ezekkel az új mellekkel. De ez az időszak szerencsére hamar elmúlt, és utána kezdtem igazán jól lenni a bőrömben.

„Maradt hát a simogatás meg az ujjgyakorlat.” A fotó csak illusztráció

„Máig nem értem, miért, de a terhességem alatt szinte folyamatosan kívántam a szexet, másztam volna a férjemre, de amikor már nagyon gömbölyű voltam, csak nem akart belemenni. Kérte, hogy legyen inkább csak simogatás meg kézimunka, nehogy ártsunk a babának. Hiába magyaráztam neki, hogy a babának az jó, ha az anyja örömhullámokban fürdik, meg magyaráztam neki, hogy a nőgyógyászom is »engedélyezi«, de az istenért nem akarta. Tucatszor megpróbáltuk, csináltuk sötétben, a takaró alatt, de a férjemnek egész egyszerűen nem ment, idézem: »nem akarja ő bökdösni a Matyit«. Maradt hát a simogatás meg az ujjgyakorlat. Pechünkre azonban szülés után behalt a libidóm, de ez másik téma.” – (Timi, 33 éves, 1 kisfiú, Matyi anyukája, ingatlanügynök)

Ahogy a nő oldalán is elég nehéz akár csak a testi változásokat követni, ez valószínűleg ezerszer bonyolultabb a férfinak. A férfinak, aki fizikailag nem érzi mindezt, de azt azért megéli – akárhogy is –, hogy ez a drága nő mostantól nemcsak az én szexistennőm, hanem a gyermekem anyja is. És amennyire ez sok férfi számára nem okoz semmiféle fennakadást, úgy tűnik, hogy sokakban viszont furcsa érzéseket kelt. Nyilván lehet ebben valami szemérmes zavarhoz hasonlítható érzés is, hogy ott van egy ártatlan kis csecsemő, fizikailag is éppen ott, ahol a legdirektebb szexuális aktus zajlik. Ami ha nem is tudatos, de érthető; erről az érzésről nem lehet senkit „lebeszélni”. Azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, azt mondanám, hogy próbálják valahogy tudatosítani, hogy konkrétan miről is szól ez az ellenállás. És a magam részéről meg is erősítenék minden ilyen érzéssel küzdő leendő apukát, hogy bízzon párja testében, ítélőképességében, mert valóban az a létező legjobb dolog annak a babának, ha boldog az anyukája! És egy szeretkezés, de még egy szeretetteli dugás is a létező legtermészetesebb dolog lesz annak a magzatnak; persze csak akkor, hogyha nem szoronganak emiatt a szülei.

A férfi a történetben

Timi történetéből az is kiderül, hogy már csak azért is érdemes a terhesség alatt megőrizni a szexuális aktivitást, mert nagyon nem lehet tudni, hogy mi lesz „utána”. Mármint a szülés után – amire sok első szülő nem szokott gondolni –, mert az igazán nehéz időszak a gyermekággyal kezdődik. A gyermekággyal, ami igen sokféle fizikai, lelki, érzelmi és egyéb nehéz kalandot tartogat még a szerelmi ágyba visszatérő anyukáknak, apukáknak. A szülés után még a legteljesebb; figyelemben, ragyogásban fürdőző kismama is egy bonyolult, nehézséggel teli helyzetben találja magát. Ahol már nem ő van a középpontban, hanem a kisbabája. Ő viszont ott van a szülésen keresztülment testével, az érzelmeivel, a szoptatás kihívásaival, az egész megváltozott szerepével és nem utolsósorban – a hormonoknak köszönhetően – lecsökkent libidójával. Én azt mondanám, hogy éppen ezért is érdemes a várandósság időszakát arra használni, hogy – talán a szokásosnál kicsit még tudatosabban – megpróbáljuk partnerként bevonni gyermekünk leendő papáját is abba a sok mindenbe, ami bennünk, nőkben zajlik. Amiben éppúgy vannak félelmek, bizonytalanságok, kérdések, dilemmák, mint pozitív új érzések, magabiztosság, vágy, kíváncsiság.

Már hármasban...

„Miután megtudtam, hogy a feleségem terhes, hát, a libidóm elég érdekes mértékben megváltozott: egyszerűen lement mínuszba, és nem éreztem belső vágyat, hogy szexeljek a feleségemmel. Ez talán azért lehetett, mert tudtam, hogy van benne egy pici kis élőlény, aki mégiscsak belezavart a mi kettőnk intim világába, illetve nem akartam a feleségemnek fájdalmat okozni. Ennek persze nem volt túl sok értelme, csupán én magam meséltem azt be. Az elején ennek ellenére voltak együttlétek, amik azonban a pocak növekedésével, a terhesség előrehaladtával egyre ritkábbá váltak. Feleségem viszont nagyon igényelte volna a szexet, elég gyakran, mondta, hogy minden érzékszerve sokkal kifinomultabbá vált – és valahol csalódás is volt neki az én passzivitásom.” – (Peti, 36 éves, építész, 4 éves Botond apukája)

Ez a partnerség azért is fontos – ahogy Peti is írja –, hogy ez a kicsi élőlény ne „bezavarjon” kettőnk intim világába, hanem gazdagítsa azt. Talán ez a legfontosabb ebben a szakaszban: hogy a kettőnk intim világa ne essen szét, hogy ne érezze a férfi sem, hogy kimarad valamiből, hogy mellőzötté válik. Én a magunk családjában azt éltem meg, hogy egy férfi éppúgy bevonható ezekbe a belső, finom női folyamatokba is, sőt kifejezetten hálás lesz érte, ha nincs kizárólag a felelősségteljes családapa szerepébe száműzve. Én hiszek abban, hogy ez garantálja azt is, hogy a későbbi időszakokban se essen szét a család. Mert ha a nő és férfi zárt intimitása végigkíséri ezt a történetet, akkor az csak bővülni, gazdagodni fog a kisbaba érkezésével, és nem fogja az apa sem azt érezni, hogy neki ebben nincs semmi helye.