Régi kérdések visszhangoztak bennem évek óta. A férfiakat tényleg mágnesként vonzzák a szőke nők? Ha szőke vagy, valóban jobb esélyekkel harcolhatsz a társkeresés hadszínterén? Az igazi szexszimbólum szőke? Szőkéknek áll a világ? Kapásból mind a négy felvetésre igen volt a válaszom. Aztán azt gondoltam, mi lenne, ha próbát tennék…

Klári és Nelli színre lép

Első lépésként átalakultam. Próbáltam nagyon visszafogott lenni, hogy ne is hasonlítsak önmagamra: minimumsmink, egyszerű póló. Fejemre tettem egy szőke, hullámos parókát, megkértem egy barátomat, hogy készítsen pár fotót, majd elkészült két reglap:
1. Kardos Klára (Claire nicknévvel), szimpatikus adatokkal (például hogy nem a külsőségekre hajt, nem a vitrinjébe keres valakit, stb.), és már fent is volt a Nők Lapja Cafe Párkeresőjén és a Facebookon. Ez utóbbin felvett két alkalmazást, a Meet New People-t és az Are You Interested?-et, hogy lássák, ő készen áll új kapcsolatra, várja, hogy észrevegyék végre.

Kardos Klára „Claire”

Klára adatlapja – katt a nagyobb képért!

2. Fél nappal később jött Tarjáni Nelli (Nelli nickkel), hasonlóan sok jó tulajdonsággal (szerény, kedves, nem vár csodákat a partnertől), ugyanezeken az oldalakon, az azonos alkalmazásokkal. Aztán várni kezdtem.

Paróka paróka mellett

Mit mondjak, ennyi virtuális ajándékot még sosem kaptam. Eleinte az történt, amire számítottam. Jöttek az instant üzenetek, képeslapok, rózsák (NLC), gyors visszajelzések a csinosságomról. De szinte kizárólag a szőkeségnek. Szegény Nelli fiókja üresen ásítozott. Sóhajtoztam, hogy lám, igazam volt, a barna nők labdába sem rúghatnak. Míg a szőke tarol, rájuk a kutya sem kíváncsi, lehúzhatjuk a rolót. Este végül beesett egy Billy Idol-külsejű nő levele. És akkor rájöttem, hogy véletlenül azt állítottam be Nellinél, hogy nőket keres. Nos, ekkor módosítottam gyorsan. És jött a váratlan fordulat. Eleinte a napi statisztikák hasonló eredményt mutattak: paróka mellett haladt. Ha Klári tíz levelet kapott, Nelli nyolcat, másnap fordítva. Az NLC-n ez végig így is maradt. Egy hét alatt Claire harminchét „ismerkedési” levelet kapott. Ebből heten rájöttek, hogy a két regisztráció egyetlen nőt takar, négyen felismertek engem mint Orsit. Szóval a vizsgálat alatt, hogy mire buknak a férfiak, én is lebuktam néha. Volt, aki nagyon kedvesen biztosított, hogy nem árulja el senkinek, és hogy nagyon sajnál, hogy itt kell keresgélnem. Volt, aki írta, látta a másik reglapot is, és hogy nyugtassam meg, hogy alapvetően barna vagyok.

Millió rózsaszál

Nelli negyven levelet kapott. De nem is a számokban van a lényeg, hanem az üzenetek tartalmában. A szőke nő szinte csak és kizárólag vagy sablonos sorokat kapott, átkopizott üzeneteket, vagy durván arra utaló mailt, hogy mit csinálnának vele, ha lehetne. Felajánlottak neki erotikus barátságot, megjegyezték, hogy ő egy szexi kis csomag, amit szívesen kibontanának, leírták, hogy a frizurájánál már csak tekintélyes méretű keblei érdekesebbek. Nelli viszont valódi értelmes, kedves leveleket kapott, kitértek benne a reglapján lévő információkra, kiállításra, moziba invitálták, egyszóval a szellemi és lelki tartalmakra helyezték a hangsúlyt. Néha sajnáltam, hogy nem válaszolhatok. Ő kapta a millió rózsaszálat, míg szőke hasonmása inkább a csókot dobó szájat… A Facebookon viszont elszabadult a pokol. Az Are You Interested?-en Nellinek naponta negyven-negyvenöt megkeresés mutatta, épp hány embernek tetszik, húsz-egynéhány levelet kapott, száz felett bejelölték ismerősnek, és a Meet New People szerint a naptára 2040-ig betelt. Volt, aki elküldte a férjét – lefotózta a kislányukkal is –, gondolom, itt az az üzenet: „Te olyan helyesnek nézel ki, vidd a gyerekkel együtt.” Claire-t naponta többször nézték meg, mint Nellit, de jóval kevesebb levelet kapott, a napi tíz-tizenötöt nem ugrotta át. A levelekben (Nelliével ellentétben, ahol a legdurvább jelző a „cute” volt) őnála mindig a szexisségét emelték ki. Egyszóval a neten inkább a barna Nellim győzött, ő nagyobb eséllyel találna normális társat. Claire-t cicababának, üresfejű szőkeségnek nézték, és annak is kezelték. De mi a helyzet kilépve az életbe?

Fiúktól Nellinek: „Nagyon érdekes az adatlapod. Látom, érdekel a divattervezés is, ami nekem is az egyik hobbim.” „Egy kellemes vacsora mellett beszélhetnénk a közös tapasztalatainkról.” „Hozzám talán kell is megértés, türelem, ami neked – bemutatkozásod szerint – van elég…” _________________ Fiúktól Klárinak: „Szexi nőnek talállak!” „Ha a párod nem is lehetek, szívesen felajánlom szexbarátságomat.” „Gyönyörű vagy, ennyi elég is!” „Gondolom, rengeteg kis ólomkatona ír neked levelet, így beállnék én is a sorba, hátha én leszek a szerencsés, aki beférne mégis a vitrinedbe.” „Lehetetlen melleid vannak!”

Tényleg az ész a fontos, nem a haj?

Netes virgonckodásom után persze a való világba is tettem egy kis kitérőt. Megkérdeztem Zitát (39), hogy miért festi mindig szőkére a haját, ha ez nem is áll jól neki, hiszen úgy néz ki a sápadt bőrével, kissé sötétebb szemöldökével együtt, mint a napon felejtett camembert. Ő kifejtette, hogy a barátja csak és kizárólag a szőkéket találja vonzónak és nőiesnek, ő is tudja, hogy rajta ez csak ront, a ráncai jobban kiemelődnek, gyakran úgy fest, mint egy kísértet, de nem tud mit tenni az ügyben. Távoli rokonom, Katalin (41) is állítja: a férfiak miatt világos a frizurája már 20 éves kora óta. És igen: én magam is, ha egy-egy fontos eseményre, érdekes fotózásra megyek, viszek magammal egy szőke parókát. Remekül mutat, megváltoztatja az arcomat, jobban lehet az erőteljesebb sminkkel játszani, egyből feltűnök. Csináltam egy parókamustrát is, és meg kellett állapítanom, hogy a parókáim negyven százaléka a szőke különböző árnyalataiban pompázik, vagy legalább egy kis világos melírcsík van bennük. De még soha nem festettem át magam. Legdurvább próbálkozásom a világosításra azzal a végeredménnyel zárult, hogy egy szomorú tacskóra kezdtem el hajazni. Ezután lettem fekete. De a tanulság nyilvánvaló: a szőkékre előbb felkapják itthon a fejüket. Két valódi szőke ismerősöm ugyanezt erősíti meg. Bea barátnőm (34) szerint valóban mindig felkapják a fejüket a férfiak, ha belép valahová. Sokszor kényelmetlen is a szituáció: barna barátnőjük szürkének érezheti magát mellettük, mert az alkalmi udvarló a színre megy, mint éjjeli bogár a fényre, és bizony inkább neki udvarol. Sokszor szemtelenül és a sztereotípiák mentén a legócskább falmelléki dumákkal próbálják meg levenni a lábáról. Bea már azt is feladta, hogy tömegközlekedéssel járja a várost, annyian szólítják le buszon, metrón, villamoson, hogy a bicikli praktikusabbnak tűnt. Így észreveszik ugyan, de legalább nem érik utol. Bár legutóbb az egyik bátor vállalkozó felpattant a csomagtartóra… Ezzel együtt szerinte itthon korántsem olyan vészes a helyzet, mint például Olaszországban, ahol a megbűvölt férfiak szinte díszsorfalat álltak neki az utcán, az éttermekbe belépve a pincérek hada elindult utána. Kriszta (26) rendezvényszervező, kinézetre az a bizonyos tipikus szőke. Filigrán, hatalmas, naiv kék szemekkel néz a világba, hangja csicsereg, mézszínű lobonca a derekát verdesi. „Elsőre mindig buta kislánynak néznek, nem vesznek komolyan, az ügyfelek viccelődnek velem – el lehet képzelni, milyen nívón –, ötszörösen bizonyítanom kell minden munkánál, hogy nem, nem, én egy gondolkodó emberi lény vagyok, aki felfogja, amit mondanak neki – mondja. – A párkapcsolati kérdést pedig már lezártam: három éve férjhez mentem, nem bírtam az állandó ostromot. Voltaképp a párom volt az első, aki túllátott a frizurán, és érdekelte az is, mi lehet a fejemben. Nem akartam elengedni.”

…és a tanulság?
Ha nagyon le akarnám szűrni, kicsit szomorkás tanulság lenne az. Talán úgy is mondhatnám: ha csak alkalmi partnert keresel, rohanj a fodrászhoz, segít a hidrogén. Ha társra vágysz, maradj az átlagnál, legyél barna. Na de ezek megint a sztereotípiák. És akkor még két szót sem váltottatok…