A pasi:
„Bírlak!”

A fordítás:
Az a kérdés, ugye, hogy „de akkor most szeret-e”? Oda-e van?
A rövid válasz: ja, odavan.
A kicsit kevésbé rövid meg annyi, hogy arról már volt szó („azt már vettük”), hogy sokan (férfiemberek és nőemberek egyaránt) vannak azzal úgy, hogy nem szívesen mondják ki a varázsszót: „Szeretlek!” Ennek okait nem ismételnénk át, nézzük inkább ezt a „bírlak!”-ot.
Mi a baj vele? Hogy nem elég egyértelmű? Nem vagy tőle biztos a dolgodban? És az miért baj? Sokkal jobb lenne gyorsan zsebre vágni a másik szerelmét, és elégedetten, büszkén vonulni tovább a szívecskemintás vörös szőnyegen? Áhhh, dehogy. Egy jó időben, megfelelő alkalommal, kellő körültekintéssel tálalt „bírlak!” nagyon finom lehet. Izgi. Játékos. Olyan, ami nem hagy ellustulni. És lehetőséget ad a fejlődésre (tudod, olyan „hű, ebből még bármi is lehet”). És neked ez kevés?
Másrészt a „bírlak!”-on tépelődő nő abba nem gondol bele, hogy miért is mondaná neki a bírlakozó hím, hogy bírja, ha nem akar semmit. Nem mondaná. Ha nem akarna semmit, nem mondana ilyet, maximum azt, hogy:

• Majd hívlak!
• Te olyan jó ember vagy!
• Te túl jó vagy hozzám!
• Szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd!

– meg ilyeneket. Ismerjük már ezeket a sumákolós férfidumákat, nem? A „bírlak!” pont nem ilyen. Rajtad múlik, hogy akarod-e átváltoztatni „szeretlek!”-ké. Például erőnek erejével.

 A Pasiszótár eddigi példamondatai:

• „Ki mondta, hogy könnyű eset vagyok?”
• „Majd hívlak!”
• „SZINTE biztos vagyok benne, hogy nem foglak elhagyni!”
• „Te most szakítani akarsz?”
• „Nem szeretném, ha belém szeretnél!”
• „Te túl jó vagy hozzám!”
• „Nem szeretnék tartós kapcsolatot!”
• „Szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd!”
• „Van még egy-két elvarratlan szál az életemben!”
• „Azt hiszem, szeretlek!”
• „Olyan jó veled. Egyre jobb!”
• „Te olyan jó ember vagy!”