Összeillünk?!

Vajon min múlik, hogy megtaláljuk-e a nekünk teremtetett társat? Kinek jöhet össze a „zsák a foltját” típusú párkapcsolat? És honnan tudhatjuk, hogy az ígéretes kezdet ígéretes végkifejletbe torkollik? Az összetartozás-elméletrõl egy férfi és egy nõ szemével.
Bakos Zsuzsanna
Mi a nők legnagyobb tévedése a helyes párválasztással kapcsolatban?


A férfi: Ha abban hisznek, hogy tudatosan, megfelelő körültekintéssel lehet helyesen párt választani. Így csak autót és mosogatógépet lehet választani, de nem olyasvalakit, aki reményeink szerint életünk hátralevő részében mindvégig mellettünk lesz.

A nő: Hogy a pasi majd megváltozik. Ráadásul a mi hatásunkra. Ha-ha-ha…


Mi a férfiak legnagyobb tévedése a helyes párválasztással kapcsolatban?

A férfi:
Ha egy ideális szeretőt vél ideálisnak; ha anyapótlékot keres, aki majd gondoskodik róla; vagy ha egyszerűbbnek tűnik oltár elé vezetni valakit, semmint megtanulni a mosógép és a vasaló használatát.

A nő: Sok férfi halogatja a komoly kapcsolat kialakítását, mert úgy véli, mindig jöhet jobb jelölt. (Az már megint más tészta, hogy később, ha már választottak, ellen tudnak-e állni annak, akit „jobbnak” gondolnak.) Szintén téves elképzelés, hogy műnőkkel az oldalukon irigylésre méltónak hatnak, mint ahogy az is, hogy ha elég nagy és elég drága autóval cirkálnak, könnyebben megy a csajozás is. (Vagy ez tényleg igaz? Ne mááár…)


Tokaji Zsolt
Mi a biztos jele annak, hogy valakivel jó párost alkothatnánk?

A férfi: Jó párost alkotni? Egy éjszakára vagy egy életen át? Az előbbire még csak-csak lenne ötletem. De az utóbbira? Ha vannak ilyen jelek – és azok nem mélyen a horoszkópban gyökereznek –, osszák meg velem is.

A nő: Mitől lesz valakikből jó páros? Azt hiszem, erre nincs kész recept. A lényeg, hogy két egymásra nyitott, szerelemre vágyó, független ember találkozzon. Olyan ez, mint a puzzle. A harmonikus kapcsolat is kirakható, csak sok olyan kritérium kell hozzá, amit nem tudunk mesterségesen előállítani. Ilyetén módon pedig lutri, hogy az a fickó, aki éppen megkörnyékez minket, valóban passzol-e hozzánk.


Mitől marad az egyéjszakás kaland egyéjszakás kaland?

A férfi: Elhatározásból, illetve kényszerből. Vagy egyenesen – ideális esetben kölcsönösen – ezzel a szándékkal vágunk bele, vagy az ominózus éjszaka után jobbnak látjuk, ha ezt nem erőltetjük tovább. Szerencsésebb esetben ez utóbbi is kölcsönös döntés, kevésbé szerencsés esetben hallgathatjuk, hogy „hülye strici”, vagy mondogathatjuk, hogy „hülye ribi”.

A nő: A férfiak szemszögéből nézve nyilván a „nem ***hatok meg minden nőt, de törekszem rᔠelmélet miatt. Gyakorta meg egyszerűen azért, mert emberünk az ígéretes légyott után elfelejt jelentkezni. Viszont ma már elavult nézet, hogy a nők azonnal a gyerekük apját látják abban a hímben, aki leteríti őket.


Zsuzsa és Zsolt közös cikkei:
Egy diéta – két szemszögből »
Rémes randik »
Megértheti egymást nő és férfi? »
Miből lesz az esküvőpara? »
Miért nyúlunk időnként nagyon mellé? (És mit tudnak mások, akik soha nem nyúlnak mellé)

A férfi: Ha nagyon görcsösen akarunk már magunk mellett tudni valakit, hajlamosak vagyunk belelátni olyasféle tulajdonságokat, melyek számunkra vonzók, kívánatosak, viszont az illetőben még szikráikban sem léteznek. (A francba! Van olyan, aki „soha nem nyúl mellé”?)

A nő: Nem tudom, mi a jobb: 15 évesen összejönni az Igazival, és megkímélni magunkat egy rakás későbbi szenvedéstől, vagy tapasztalatokat gyűjteni arról, milyen ember mellett nem tudnánk leélni az életünket. Mindenesetre eleinte semmi sem tűnik mellényúlásnak, erre általában később jövünk rá, ha a rózsaszín felhők már tovatűntek. A lényeg, hogy ha már ráeszméltünk, ne süppedjünk bele az ilyen kapcsolatba…


Megtörténhet-e, hogy életünk nagy szerelme nem is illik hozzánk?

A férfi: Naná! Vannak olyanok, akik szerint csak ez történhet meg. Amennyiben elfogadjuk azt a feltevést, hogy a szerelemnek nem szükségképpen következménye a párkapcsolat, a párkapcsolatnak pedig nem előfeltétele a szerelem, nem olyan nehéz mindezt belátni.

A nő: Főként akkor fordulhat elő, ha életünk nagy szerelme egy képzeletbeli lény, akit belebújtatunk (-vetítünk, -gondolunk) egy hús-vér férfi testébe, aztán valahogy sehogy nem akarja az általunk vágyott alakítást nyújtani. No és az is megeshet, hogy életünk nagy szerelme attól marad életünk nagy szerelme, hogy nem volt esélye elrontani a dolgot, mivel kettőnk románca sosem teljesedett be. Így viszont az sem derült ki, hogy gyűrnénk-e egymást hosszú távon. Mondjuk szerintem az már eléggé árulkodó, ha életünk szerelméről múlt időben beszélünk…


Minden nő ilyen férfiről álmodik…

A férfi:
Intelligens, gondoskodó, biztos egzisztenciával rendelkező, humoros, romantikus, szereti a gyerekeket. Ja, és az sem árt, ha helyes és sportos…

A nő: Figyelmes, humoros, romantikus, ápolt, erőt és biztonságot sugárzó, családcentrikus pasiról. Aki lehetőleg viszonylag helyes és viszonylag sportos…


Minden férfi ilyen nőről álmodik…

A férfi: Pamela Andersonról álmodik, de mégiscsak Böbe az ideális nő, aki nem bánja, hogy Pamela Andersonról álmodik.

A nő: Dögös, isteni az ágyban, kiválóan főz, és nem beszél/kérdez feleslegesen. Például nem teszi fel túl gyakran azt a kérdést, hogy „most mire gondolsz?”.


Az igazán nagy szerelem ennyiszer suhinthat meg az életben…


A férfi: Biztosan van erre is valami statisztikai átlag, de ez engem nem nagyon érdekel. Ha legalább egyszer átéli az ember, már nem volt felesleges az élete.

A nő: Nem sokszor, mert a nagy szerelmeknek hosszú a kifutásuk is. Mindenesetre a világ egyik legjobb dolga szerelmesnek lenni.



Aki keres, talál?

A férfi: Nem feltétlenül. A tudatos, minden részletet és kritériumot átgondoló keresésnél hasznosabb lehet a nyitottság.

A nő: Tudni kell jól keresni. Görcsösség, kishitűség, önmarcangolás, túlzott szelekció, örökös kételkedés és gyanakvás nélkül. Ha falakat húzunk magunk köré, nehezen találnak ránk, szóval még ha így is teszünk, hagyjuk nyitva az ablakokat. Az elszánt udvarlók már megoldják a bejutást.


Mi az, ami közös kell legyen egy férfiban és egy nőben ahhoz, hogy összejöjjenek?


A férfi: Ahhoz, hogy összejöjjenek, nagyon kevés. De ahhoz, hogy együtt is maradjanak…

A nő: A vonzalom kezdetben elég, de később…?


A hollywoodi egymásra találásokban az a legidegesítőbb, hogy…

A férfi: …nem tudjuk meg, hogy teszik gallyra egymást és a párkapcsolatukat a happy end után.

A nő: …a férfiak mindig nagyon szépen néznek, szántóföldeken képződött izmos felsőtestük van, és tutira lepedőakrobaták. A nőknek mindig helyén van még az utolsó hajszáluk is, szex közben is full sminkben vannak. Az összejövés előtt pedig mindig akad valami félreértés, de főhőseinket persze semmi sem térítheti el… Nem úgy, mint az életben…


Igaz-e: mindenkinek van egy lélektársa/másik fele?


A férfi: Igaz. Sőt – térben és időben – valószínűleg több tízezer… A gond az, hogy olykor saját magát is nagyon tudja utálni az ember, nemhogy a másik felét…

A nő: Ha mindenki hinne ebben, kevesebb szomorú egyedülálló ember élne a Földön. Azért az fontos, hogy a másik felünk nem attól a másik felünk, hogy pont ugyanúgy vélekedik mindenről, ahogy mi, hanem azért, mert elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk.
Ezt a lélektársi dolgot sokan keverik az egymásnak lélegzetet alig hagyó amőbapársággal, pedig az, hogy két ember jó társa-e egymásnak, nem az együtt töltött idő mennyiségén, hanem a minőségén múlik.


A szomszéd nője/pasija mindig zöldebb?


A férfi: És akkor itt most nem a kis zöld marslakókról beszélünk… Ha mindig nem is, de tény, hogy csábító lehet a felebarát asszonya. A párkapcsolati beállítottság típusai közül jól ismert a monogámia és a poligámia. Csakhogy létezik még a kleptogámia is, ami épp a tiltott gyümölcs utáni sóvárgást, illetve titkon kóstolgatását jelenti. Ez utóbbi óhatatlanul ott fészkel az emberben. Kérdés, mennyire engedünk teret ebbéli hajlamainknak…

A nő: Bezzeg a Julcsa pasija kitakarít otthon… Bezzeg az unokanővérem vőlegénye szó nélkül leviszi a kutyát, és összeszedi a kutyagumit is utána… Bezzeg a szomszédasszonyomnak havonta más pasi ad szerenádot… Bezzeg a Joli férje imádja a gyerekeket. Bezzeg, bezzeg, bezzeg. Mert messziről minden szépnek látszik. Messziről…


Kedvenc „zsák a foltját” pár(ok)?

A férfi: Byron, Shelley és Mary Shelley…

A nő: Bonnie és Clyde, vagy mondjuk Aragorn és Arwen a Gyűrűk urából.

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás