Szexpiaci körkép

Nem szeretném magasztalni a szexipart, de a magam részéről gondolatban eljátszottam a lehetőséggel, hogy

milyen lehet magyar prostituáltnak lenni. Vagyis feltettem magamnak a kérdést: hogyan legyek prosti? Gondolatkísérletem eredményét az alábbiakban olvashatjátok.

Tulajdonképpen neki lehet kezdeni az utak mentén bárhol, ahol alulöltözött lányok sétálnak, retiküllel hadonászva, lazán. Óvatosan megkocogtatnám az ott strichelő lány vállát, s mielőtt az még pofozkodni kezdene, munkára jelentkeznék. A territoriális preferenciákból adódóan két dologra számíthatok: vagy csúfos menekülésre kényszerülök, és akkor vége a további prostituált karrieremnek – legalábbis abban az utcában. Második lehetőségként a pártfogó színe elé bocsájtanak, s attól fogva alighanem mindent elfelejthethetek, amit a tisztaságról és a tisztességről tanultam. Gyors pofonok, esetleg egy “próbamunka” a stricivel, majd megkapom a nagy kegyet: 2500-5000 forintért hentereghetek a legközelebbi bodzabokorban, vagy egy kukán a kapualjban, miközben életem teljes irányítása más kezébe kerül át, fittyet hányva a New York-i Egyezmény minden egyes bekezdésének.

Ennél sokkal jobb helyzetben lennék az éjszakai bárokban, mulatókban. Testőr vigyázna rám, akivel hatékonyan tudnék együttműködni a külföldi turisták “levétele” érdekében. Egy-két 10.000 forintos meglepetés Martini, ami után százalékot kapnék, de a főtevékenységem természetesen a vendégek egyéni kéréseinek teljesítése lenne. Hevenyészett felmérésem átlagértéke alapján, egy ilyen akcióért 20.000 forint kérhető el – törzsvevőknek 50%-os engedmény – melynek a felét általában le kellene adnom. Az alapszolgáltatásban általában benne foglaltatna 1 db orális, továbbá 1 db hagyományos aktus, a többiért megegyezés szerinti felár kérhető és adható.

Misztika, sejtelmes csillogás és fülledt erotika övezi a szállodákban, s egyéb exkluzív helyen megtalálható luxusnőket. Köztük akadnak diplomás, több nyelvet beszélő lányok is. Ha esetleg bekerülnék ebbe a körbe, szolgáltatásom ára meghatározhatatlanná válna. Nem is beszélve arról a komparatív előnyről, hogy általában művelt, ápolt és gazdag külföldi férfiakkal ismerkedhetnék meg. Mivel nem lenne állandó stricim, munkaidőmet magam osztanám be. Persze rendszeresen jattolnék a személyzetnek, ráadásul nem engedhetem meg magamnak azt sem, hogy a kínain vásárolt 500 forintos szempillaspirált használjak. Nem beszélve a fehér- és egyéb ruhanemű minőségéről, a taxiszámláról, valamint a plasztikai műtétek áráról sem.

Akkor már egyszerűbb, ha barátnőimmel összeállunk és kibérelünk egy lakást, mint a Falfúró című magyar filmben. Csökken az egy személyre jutó rezsiköltség, ráadásul bizonyos védelmet is ad a másik közelsége. Mióta törvény tiltja a kuncsaftok toborzását a médiában, kénytelenek lennénk virágnyelven megfogalmazni a hirdetésünket. Mondjuk valahogy így: “Három fiatal, csinos lány partnert keres esti szórakozás céljából”. Az internet is megfelelő felületet nyújt az ismerkedésre, egyrészt pillanatok alatt anonim weboldalak szerkeszthetőek, másrészt gyűjtőhelyek is léteznek, ahol a hölgyeknek nem csak az elérhetőségük, hanem hevenyészett értékelésük is olvasható.

Mire gondolatban idáig eljutottam, elment a kedvem az egésztől. Ugyan néha jól esik fantáziálni a barátom oldalán arról, hogy prosti vagyok, de a valóságban végtelen együttérzéssel és tehetetlenséggel gondolok azokra a lányokra, akik esőben-szélben, télen-nyáron az utcán árulják a testüket. Milyen álszent dolognak is tartom azt, amikor a prostituáltakat úgy ábrázolják, mint például a Pretty Womanban, ahol megjelenik Richard Gere, mint megmentő, mindenki énekel, s a világ rendje így áll helyre. Miközben az igen tisztelt magyarországi önkormányzatok többsége mulasztásos törvénysértésben van, mert még mindig nem jelölték ki a türelmi zónákat.