Az anyaság ára

Gyakran hangoztatják, hogy az anyák mennyire fontos szerepet töltenek be a társadalomban, tőlük függ, milyen lesz a felnövekvő nemzedék. Meg kell adni nekik a tiszteletet, amiért felnevelik, elindítják az életbe gyermekeiket, értékeket közvetítenek. Ha az édesanya az első éveket gyermekével töltheti, komolyan meghatározza a gyerek fejlődését, későbbi boldogulását.





Úgy tartják, a gyereknevelés az egyik legfontosabb „munka”, amit valaki végezhet. Egyszer egy kiváló közgazdász azt mondta, hogy a modern gazdaságokban a jólét, a gazdagság mintegy kétharmad része, az emberi ügyességnek, kreativitásnak és vállalkozó szellemnek, azaz az „emberi tőkeerőnek” köszönhető. Ebből adódóan a gyermekeiket lelkiismeretesen felnevelő szülők maximálisan hozzájárulnak a társadalom jólétéhez, mivel gyermekeik az ország gazdaságát fogják virágoztatni.

Mindez jól hangzik, de a valóság egészen mást mutat; a szülők előbb említett fontos közreműködését valójában nagyon is lényegtelennek tartják.





Egy édesanya, aki gyermeke felcseperedésének szánja idejét, hátrányba kerül. Az otthonteremtést, a gyereknevelést, képességeinek fejlesztését többnyire nem tartják értékes munkának, a gyermekével otthon lévő anyuka gyakran hallhatja, hogy „nem csinál semmit”.

Az édesanya nemhogy nem kapja meg a kellő tiszteletet, még azt a kérdést is képesek feltenni az emberek, hangukban gúnyos, megvetést sugárzó kicsengéssel, hogy „vajon mivel töltik az egész napot?”.

Ezt a kérdést természetesen azok teszik fel, akiknek nincs gyermekük, és elképzelésük sincs arról, hogy ez mi mindennel jár együtt, milyen sok időt vesznek igénybe a gyermek körüli teendők, a háztartás, nem is beszélve arról, hogy sokszor az anyuka az otthon töltött idő alatt bedolgozik valahova, vagy éppen képzi magát.





Sajnos nem sokra értékelik, ha valaki a gyereknevelésnek szán egy-két évet az életéből, „csak háztartásbeli”, „nem dolgozik”, mondják. Pedig érdekes lenne egyszer kiszámolni, hogy azért a munkáért, amit egy nő, egy családanya elvégez otthon, mennyit kellene fizetni egy alkalmazottnak, egy babysitternek, egy bejárónőnek stb.

Nem elég, hogy egy édesanya, egy háztartást vezető nő munkája nincs kellőképpen értékelve és anyagilag honorálva a társadalom által, hanem még komoly hátránnyal is járhat. Lehet, hogy a gyereknevelés az egyik legfontosabb „foglalkozás”, de eszünkbe se jusson beleírni szakmai önéletrajzunkba.





Az otthon töltött, munkából kihagyott évekről nem szívesen hallanak a munkáltatók, hiszen úgy gondolják, a munkavállaló kiesett a ritmusból, a tapasztalatszerzés folyamatából. Sajnos beépült a köztudatba az a gondolat, hogy az otthon, gyerekneveléssel eltöltött évek időfecsérlésnek számítanak.

Ha sikerült állást kapni, nem veszik jó néven, ha az embernek gyermeke van, hiszen nem tud eleget túlórázni, a gyerek megbetegedhet, és akkor otthon kell vele maradni, ápolni; gyakran előfordul, hogy ez utóbbi elbocsátáshoz vezet.