Legyünk jóban Anyóssal

Az anyósról keringő vicceket félretéve, sajnos előfordul, hogy a másik fél szülei nem nézik jó szemmel a kapcsolatot, és eme nemtetszésüket kifejezésre is juttatják. Ehhez is mosolyogni kell, mert nem tehetjük meg, hogy nyíltan szembeszállunk kedvesünk szüleivel, mert akkor őt is magunk ellen fordítanánk. Természetesen az alkalmazkodó- és tűrőképességnek is megvan a határa, és mindent nem lehet elnézni.

A konfliktusokat úgy lehet legkönnyebben elkerülni, ha nem hagyjuk, hogy szüleink illetve párunk szülei beleszóljanak abba, hogyan irányítjuk magánéletünket, hogyan oldjuk meg problémáinkat.

A nőkkel gyakrabban megesik, hogy párjuk édesanyjában szinte vetélytársat látnak, féltékenyek rá. Ezen túl kell lépni, és ha egy-két szabályt betartunk, akkor rájövünk, hogy nem is olyan nagy ördöngösség jóban lenni az anyóssal. Kardinális kérdés szokott lenni, hogy hányszor látogassuk a szülőket; ebben mindenképp meg kell egyezni kedvesünkkel, vitákat előzhetünk meg ezzel a lépéssel. Soha ne tegyük szóvá, és ne mosolyogjuk meg, ha párunk rajongással és nagy odaadással beszél édesanyjáról, mert ezek nagy része gyermekkori, idealizált emlékkép, amivel ne akarjuk felvenni a versenyt.

Adjuk meg a másik szüleinek a kellő tiszteletet, ne legyünk túl bizalmasak és közvetlenek. Kerüljük el a szülők előtti vitákat, veszekedéseket, halasszuk inkább későbbre a nézeteltérések tisztázását. Egyik szülő sem örül, ha esetleg a füle hallatára szapulják gyermekét. Vannak tabutémák, amiket – bármennyire is liberális gondolkodású legyen anyósunk, anyósjelöltünk – gondosan kerüljünk el jelenlétében, ilyen például szexuális életünk.





Azt a mondást mindenki ismeri, hogy a férfi szerelméhez a gyomrán át vezet az út. Nem is sejtenénk, hogy ez mennyire igaz az anyósokra is, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy itt nem szerelmét, hanem szimpátiáját próbáljuk elnyerni. Csupán annyit kell tennünk, hogy ne hallgassuk el, ha ízlett a főztje, hanem dicsérjük meg.

A szülők egy része szereti, ha úgy érzik, gyermekük az irányító a párkapcsolatban, ezért jobb, ha meghagyjuk őket ebben a hiszemben, hiszen ezzel nem ártunk senkinek sem. Esetleges lázadásunkat, kitöréseinket tartogassuk azokra a percekre, amikor kettesben vagyunk partnerünkkel.

Egy utolsó jó tanács, hogy legyünk nagyon türelmesek, gondoljunk arra, hogy párunknak is meg kell birkóznia a szüleinkhez való alkalmazkodás bonyolult feladatával. Nem hagyhatjuk, hogy az ebből adódó konfliktusok szétzúzzák a gondosan felépített kapcsolatot.