Te, én és az anyós

Ebben az időszakban az anya a szükségleteink kielégítésén túl (evés, ivás, alvás) kielégít egyfajta kapcsolatigényt is, aminek alapja a biztonság. Valahol mélyen kódolva kell lennie bennünk annak az élménynek, hogy az anyai szeretet biztonságot adó védelme feltétel nél-küli, és megingathatatlan. Nem veszítem el, ha rossz vagyok, ha nem azt teszem, amit ő akar, nem veszítem el, ha fizikailag távol ke-rülök tőle, mert mindig visszatérhetek hozzá.

A leválás nem mindig történik ilyen zökkenőmentesen. Előfordul, hogy az anya, aki maga számára esetleg féltésként megfogalmazva ugyan, de csorbítja gyer-meke önállósodási törekvéseit, továbbra is kielégíti szükségleteit, dönt helyette, azaz valamilyen módon fenn akarja tartani a szimbiózist, azt üzeni: „csak általam működnek a dolgok”. Ha függésről van tehát szó, sokkal inkább az anya leválásának nehézségei lehetnek a háttérben, amit persze a gyermek egy idő után beépít a személyiségébe.

A leválás nehézségei anyák és fiúk esetében látványosabbak, több konfliktust jelenthetnek. Különösen igaz ez abban az esetben, ha az anya egyedül neveli a fiát. Ebben az esetben ugyanis a már felnőtt fiúnak több-féle szerepet kell betöltenie. Ő a családfő, anyjának a gyermeke, miköz-ben a támasza, védelmezője is. Életkorából fakadóan pedig új szerep vár rá: a férfié.

Az ilyen erős kötődésben különösen nagy próba-tétel a párválasztás. Amikor megjelenik a Nő, aki maga is erős kötést akar kialakítani vele: két-személyeset… Volt tehát eddig egy rendszer, ami így vagy úgy, de működött, és most van egy új helyzet. Amennyiben a történet új szereplője a saját leválásának rögös útjait már bejárta, min-den bizonnyal erőteljesebben képviseli érdekeit és innentől ebben a háromszögben rögtön neve is lesz: a Rivális. Ám ha a függés az ő életében is hasonlóan meghatározó élmény, a neve innentől: a Másik Gyerek. Azaz ahelyett, hogy megtörtént volna a leválás, kitágulnak a szimbiózis keretei és sajátos hármassá válik a rendszer.

Az első esetben az anyjához és partneréhez egyaránt kötődő fiú a ketté-szakítottság érzését élheti át, azzal a téves elképzeléssel, hogy ha az egyik félnek ad, a másiktól vesz el. A második esetben mindkét fél el-fogadja azt a fajta kontrollt, és ne legyünk egyoldalúak, az ezzel járó szükséglet-kielégítést, és felmentést a döntések felelőssége alól, amit az anya nyújt.

Túlságosan komplex a helyzet ahhoz, hogy a leválási problémákra min-denki számára megfelelő receptet lehetne adni. Egy azonban bizonyos. Ezekben az esetekben a szereplők nem fekete-fehérek, bűnösök vagy áldozatok, hiszen ők maguk azok, akik ezt a rendszert, ezt a kapcsolatot működtetik, jól vagy rosszul, de együtt. És bármelyikük is változik vala-mely irányban, a többiek viselkedése vele együtt fog változni.