Az a bizonyos herceg, azon a bizonyos paripán

Az ideákat minden ember maga képzi saját magának, de természetesen befolyásolja a kultúra, a média és még rengeteg minden. Az ideáltípusok korról – korra változnak – mondja Bede Zsuzsa, szexológus. Most a macho a „menő”, aki látszólag biztonságot nyújt, mind fizikai, mind anyagi téren, s már a megjelenése is erőt sugall. Minden korban igénye volt a nőknek arra, hogy a férfi óvja, védelmezze őt, az ideális férfinak ez most is kritériuma, de nagyon az előtérbe kerültek a külsőségek.

Az első ideálok

A lányok tini korban kezdenek komolyabban érdeklődni a fiúk iránt, már ekkor kialakul bennük egy elképzelés, elvárás a jövőbeli társat illetően. A tévéből ömlik, hogy az a jó, ha egy fiú a társaság közepe, laza, a legmenőbb cuccokban jár, hát ők is ilyet szeretnének. Jobb esetben. Nem ritka ugyanis, hogy magába a színészbe, popsztárba szerelmesek, minden összeszedhetőt gyűjtenek róla, szinte vele élnek. Hát persze, hogy ilyen nem jön szembe az utcán! Bede Zsuzsa szerint ebben a korban a lányoknak a külsőségek számítanak, nem mérik fel, hogy hosszútávú társat az ember mélyebb érzések és igények szerint választ.

Az ideális férfi

A szexológus felmérése szerint a nők, ha kérdezik őket, nem neveznek meg sok elvárást, amit egy férfi iránt támasztanak. A „szeressen, legyen közvetlen, legyen hűséges” típusú kritériumok vannak előtérben. A háttérben megbújik, hogy legyen sok pénze, egzisztenciája. Valójában ma első helyre kell sorolni a státusszal, a keresettel, állással kapcsolatos kritériumokat. Elképzelhetünk magunknak szexuálisan ideális férfit is, de ez általában csak akkor fordul elő, ha egy nő túl sok pornófilmet néz illetve nézett.  Hamis képet adhat a túlzásba vitt idealizálás, de nem csak szexuális téren. Ha egy nő mereven ragaszkodik ahhoz, amit ő elképzelt, s ebből nem tud engedni, nem tudja racionalizálni, súlyos csalódások érhetik. Lehetséges, hogy nem is érti az ilyen nő, hogy miért pont neki nem sikerül a párválasztás. Az sem kizárt, hogy a nő spontán „kinövi” az ideáit, s ennek így is kell lennie.

Egy történet

Katika mindig is imádta a dél-amerikai szappanoperákat nézni a tévében. Eleinte nem is nézett túl sokat, de amikor a férje elhagyta őt és két pici gyerekét, ez lett az egyetlen szórakozása. Feltűnt neki egy mexikói színész, Fernando Colunga, aki nagyon jóképű, igazi hősszerelmes típus, mindig foggal–körömmel harcol szerelméért, s végül boldogok is lesznek. Katika csak nézte ezt a férfit, napról–napra jobban tetszett neki, talán azért is, mert az ő házassága valahogy nem úgy sikerült, mint a filmekben. Egy idő után már csak azokat a sorozatokat nézte, melyekben imádottja szerepelt, fennmaradó idejében pedig újra megnézte az epizódokat felvételről. Már-már olyan közelinek érezte a férfit magához, hogy egy reggel arra ébredt, szeretne még egy gyereket a meglévő kettő mellé. Nem mástól persze, mint a színésztől.

Minden követ megmozgatott, 34 éves létére újságoknak, tolmácsoknak írt segítségért, sőt még egy televíziós showban is szerepelt, s elmondta ország-világnak, mi is az ő legnagyobb vágya. Mert ez már nem álom volt, Katika biztos volt benne, hogy reális az ő terve, nem értette, miért nevetik ki az emberek, miért súgnak össze a háta mögött.
Még mindig egyedül neveli két gyermekét, talán sorozatokat is néz még hébe-hóba, de talán megértette, a színész nem egy csődör, aki Magyarországra jön, nemz egy gyereket, majd hazamegy. Az is lehet, hogy még mindig reménykedik.