A legszebb emberek Amerikában élnek – állítják az unaloműzésként bizarr kutatásokat és felméréseket folytató brit tudósok. Nemrégiben ötezer, gyakran utazgató szigetországi állampolgárt kérdeztek meg arról, mely nép fiait találják a legvonzóbbnak. Az első helyen a hollywoodi világsztárokkal azonosított amerikaiak végeztek. Valószínűleg a britek elsikkadtak ama tény fölött, hogy a WHO szerint az Egyesült Államokban az emberek kétharmada túlsúlyos, és az elhízottak száma folyamatosan növekszik.

A lista legvégén az eredmény láttán felháborodott németek végeztek, akik olyan humán exportcikkeket tudhatnak magukénak, mint Heidi Klum, Claudia Schiffer vagy Til Schweiger.
A kutatócég szóvivője elmondta: az olyan dekoratív sztárok, mint a bájosan szexi Jessica Alba vagy a szívdöglesztő és minden egyéb nyálas jelzővel illethető Brad Pitt sokat segítenek az USA-nak az imázsépítésben. A filmeknek és sorozatoknak köszönhetően sokak fejében fogpasztareklám-mosolyú, fitos orrú görkoris Cindyk és kigyúrt, napbarnított Ken babák élnek hájas amerikaiak helyett.

A második helyen végzett Brazília is sokat profitál abból, hogy évente egyszer a riói karneválra figyel a világ. Bejárják a világot azok a képek, amelyeken bikininek nevezett csillogó fecniben ropják a táncot a szambaiskolák bosszantóan sudár növendékei. Náluk valószínűleg az is alapvető követelmény, hogy minimum a fülükig érjen a combjuk.
A dobogós harmadik helyre a spanyolok kerültek, akikről szinte mindenkinek a tüzes tekintetű macsók, Antonio Banderas és Javier Bardem, valamint a tűzrőlpattant Penélope Cruz ugrik be. Már megint a filmek, ugye?

Szakértők pszichológus, mediátor Kérdezd szakértőnket! Több szakértő  A Nők Lapja Cafe pszichológus-mediátor szakértője, Turánszky Edina szerint egy ország lakóinak megítélésében nagy szerepük van a sztereotípiáknak. Ezek olyan tulajdonságok, motívumok, amelyek legfontosabb funkciója világszemléletünk leegyszerűsítése. „Sztereotípiától mentes ember nem létezik, ez tanult gondolkodásmód. Ha a sztereotípia kellő mértékű tapasztaláson alapul, és viszonylag pontos, akkor segíti a világhoz való alkalmazkodásunkat, ha azonban mástól átvett, vagy érzelmeken, sérelmeken alapul, akkor gátolja azt. A sztereotípia megfosztja az embereket az egyediségüktől. Hajlamosak vagyunk arra, hogy számunkra pozitív (vagy negatív) sztereotípiákat társítsunk egymással. Például: aki kedves és sikeres, az szép is – ez a társítás nem tények, hanem érzelmek alapján működik. Egy csoport, jelen esetben egy ország lakóinak megítélése nagyban függ az adott ország megítélésétől, ezt azonban jelentős mértékben képes befolyásolni, hogy a média milyen képet fest az adott országról és lakóiról, illetve az is, hogy az adott ország mennyire van benne a köztudatban. Szintén elsősorban a média felelőssége egy kor szépségideáljának kialakítása, amely ma a társadalmi jóléttel a vékony modellalkatot – és nem a jóltápláltságot – azonosítja. És hogy a magyar lányok miért nem szerepelnek a listán? Nézzük meg, hogy mennyire reprezentáljuk magunkat külföldön, és ha megjelenünk külföldi médiában, akkor milyen színezettel…”

Magyarországon nem tudunk hasonló felmérésről, a kutatóink is valószínűleg kevésbé unatkoznak. Mi viszont kíváncsiak voltunk, nálunk melyik ország fiai és lányai vezetnék a ranglistát. Reprezentatívnak aligha mondható mintánkban több olvasónk osztotta meg velünk véleményét, és abban mindannyian egyetértettek, hogy szexuális beállítottságuk miatt vonzósági listát csak a férfiakra nézve tudnak felállítani.

Ágnesnek (27), aki az Utrechti Főiskolán számtalan Erasmus-hallgatóval találkozott, és azóta is rendszeresen utazik, sokkal inkább az északi típusú férfiak jönnek be. „A déli macsókra nem bukom, inkább a svédek, angolok, hollandok mozgatnak meg. A lista első helyén nálam a németek állnak, biztos azért, mert az első nagy nyári románcom egy német sráchoz fűződött. Szerintem a német férfiak a maguk módján humorosak, külsőre hasonlóak az átlag magyarokhoz, de sokkal igényesebbek, és érződik rajtuk a nyugati népekre jellemző gondtalanság és lazaság.”


Tamara (24) a legszebb férfiakkal Franciaországban találkozott. „Na nem a párizsi cicafiúkra gondolok, hanem a nizzai sétányon vagy a cannes-i kikötőben kocogó félvér félistenekre. A természetük nagyon barátságos, sőt már túlságosan is. Ha meghívnak egy italra, és elfogadod, akkor úgy értelmezik, hogy körülbelül mindenre igent mondtál. Persze az előítélet is működik nálam, az északi népek nekem halvérűek, a Balkánon és Kelet-Európában pedig túlságosan dús szőrzettel megáldott embereket láttam. Ha félúton megállok, és körbenézek itthon, végül is nem panaszkodom. Mindenesetre egy hónappal ezelőtt elkezdtem egy francianyelv-tanfolyamot…”

Ágnes

Tamara

Ági

Eszter

Ági (26) viszont pont a délieket kedveli: „A magyar lányok szerintem vonzódnak a déli típusokhoz, legyen az olasz, spanyol vagy argentin. A déli fiúk jobban értenek a nők nyelvén, jobban tudnak udvarolni, és igazi nőnek érezhetjük magunkat mellettük. Nem mellesleg a »forró, tüzes latin szerető« sztereotípiát is megerősíteném…”

Mindenkinek megvan a kedvenc nemzete – mondja Eszter (30) –, de nála az amerikaiak nem rúghatnának labdába, inkább európai párti. „Nekem az írek a favoritom, van bennük valami életigenlés, jó a humoruk, arról nem is beszélve, hogy mindig megfog a rosszcsontos csillogás a szemükben. Az írek szabad nemzet, mernek nyitni, közelednek az emberhez, és nem frusztráltak. Amit akarnak, azt véghez is viszik, és ez vonzó számomra.”

Elegancia és stílus: a filmvászon legemlékezetesebb királynői »

A sorból kilóg egyik külföldön dolgozó ismerősöm véleménye, aki, mikor megtudta, miről írok, a következő e-mailt írta: „Sokat utazom, így tapasztalatból írom a következőket. Az angol és a német népek fiai nem épp a legszebbek; a gall orr nem vonzó, és a franciák amúgy sem rajonganak más népekért; a mediterrán pasik túl jóképűek, s ezzel tisztában is vannak, bármilyen nyelven öt perc alatt szerelmet tudnak vallani; az arab férfiak két lábon járó útlevélnek néznek, így az udvarláshoz értenek, ami nekünk, európai nőknek szinte már szokatlan. A  legfontosabb tényező egy kapcsolatban a kommunikáció. Beszélhetünk bármilyen nyelven társalgási szinten, az soha nem lesz anyanyelv, mint ahogy a két nép kultúrája sem fog soha teljesen összecsiszolódni! Én mindenképpen a magyar pasik mellett teszem le a voksomat. Végérvényesen!”