Tisztelt Doktornő!

41 éves nő vagyok, 16 éve élek együtt a férjemmel, aki 19 évvel idősebb nálam. Gyereket nem sikerült „összehoznunk”, de ez semmilyen problémát nem okoz sem nekem, sem neki.

Amikor megismerkedtünk, teljesen elbűvölt a férjem személyisége, minden tekintetben tetszett nekem. Élvezem, hogy a tenyerén hordoz a mai napig. A szex is jól működött sokáig, de utólag rájöttem, hogy tulajdonképpen azért, mert általában én kezdeményeztem.

Az évek múlásával ezt egyre kevesebbszer tettem, ami egyre kevesebb szexuális együttlétet eredményezett. Végül azt vettük észre, hogy eltelnek hetek, sőt hónapok is úgy, hogy semmi sincs közöttünk.

A férjemet szeretem, tisztelem, de azt hiszem, már nem nézek rá olyan csodálattal, mint amikor megismertem, és valószínűleg már szexuálisan sem vonzódom úgy hozzá, mint évekkel ezelőtt. Ugyanakkor konfliktuskezelésben, illetve spirituálisan sokat fejlődött a kapcsolatunk, legszívesebben neki mondom el, ha valami gondom van. Mindent meg tudok vele beszélni: nyitott, intelligens, megértő és gyengéd.

Az érintkezéseink viszont kimerülnek a napi többszörös összebújásban, csókban, de ezzel meg is elégszünk. Sokat beszélünk erről, belátjuk, hogy ez így nem jó irány, és hajlandóak is lennénk tenni érte, de nem igazán tudjuk, mihez fogjunk. Egyébként ha nagy ritkán összejön a szex, akkor mindkettőnknek van orgazmusa. Végül arra jutottam, hogy a férjem hiposzexuális – nemrég tudtam meg az Ön válaszleveleiből, hogy ilyen létezik –, én pedig meguntam a kezdeményező szerepét. Ráadásul kevésbé is vonzódom hozzá. Az én libidóm viszont nem csökkent annyira, mint amilyen drasztikusan csökkentek az együttléteink, ugyanis azt vettem észre, hogy a fiatal (nálam jóval fiatalabb!) férfiak iránt óriási vonzalmat érzek. Ezt az egyet nem mondtam el neki őszintén, mert nem akarom megbántani.

Ön szerint ez válóok? Ha nem, akkor hogyan keltsek magamban szexuális vágyat a férjem iránt, hogy ne valami huszonéves „bikán” járjon az eszem?

Tisztelettel:

Viola

Tisztelt Viola!

Tulajdonképpen nagy szerencséje van, hogy csak másfél évtized után jött rá, hogy a férje hiposzexuális, és mindig Önnek kell(ett) kezdeményeznie. Sokéves tapasztalatom szerint ez az időszak általában másfél év után kezdődik el. Tulajdonképpen a kapcsolatuk – főleg az átlaghoz viszonyítva – jónak mondható. Ez örvendetes!

Még jó, hogy a fiatal férfiakhoz való vonzódását nem közölte vele. Mire lett volna jó, ha megteszi? Ennek – nyilván – nemcsak ahhoz van köze, hogy annyival idősebb Önnél, hanem annak is, hogy nincs gyermekük. Korábban a párja egy kicsit „apaszerepet” is játszott a maga szemében, míg mára fordult a kocka, és inkább az anyja szeretne lenni valakinek, mint a kislánya. Ez a szimbolikus anyaság utáni vágy úgy teljesül be, hogy fiatal férfiak után epekedik. Ez mindaddig nem bűn, nem is hiba, amíg ezt nem próbálja valóra váltani.

Érdekes Önnél ez az összefonódás a gyermek és a férfi pótlására. A 40. év mindenkinél, főleg nőknél jelzése nemcsak az öregkor kezdetének, de a termékenységi idő befejezésének is. De talán még nem lenne késő a gyermeknemzésre és a szülésre, és egy saját kisfiú esetleg beteljesíthetné nemcsak az anyai, de a női igényét is. Miután a házasságuk ilyen jól sikerült, nem lenne értelmes kockára tenni azt egy ifjonc rajongó kedvéért, még akkor sem, ha erre volna jelentkező.

Tisztelettel:

Lux Elvira