Miért olyan egy idei parfüm, mint a másik márka tavalyi verziója?

“Ugyanazok a cégek gyártják a luxusparfümök alapanyagait, mint a szélvédőmosóét, legfeljebb te nem tudsz róla” – mondta Zólyomi Zsolt akit a magyar közvélemény az egyetlen hazai “orr”-ként ismer. “Ma persze az elérhető luxus korában élünk, de naivan még mindig elhisszük, hogy a parfümöket Hubert de Givenchy valamelyik leszármazottja kevergeti a kis párizsi szalonjában. Ehhez képest a piacon lévő termékek java sajnálatosan “kínai tömeggyártott szemét”, aminek a bekerülési ára 1-5 euró között van. A többit azért fizeted ki, mert a dobozon vagy a reklámplakáton ott virít Beyoncé feneke vagy David Beckham szőrös bal lába. Azok, akik reggeltől estig új illatokat kutyulnak, nagyjából 100-150-en vannak világszerte, és akkor nagyon megengedő voltam.”

Az orr, amelyik legyőzi a rendőrkutyákat

Zólyomi Zsolt genetikai adottságai miatt olyasmikre is képes, amire egy átlagos orrú ember soha. Például egy három hónapos zsebkendőről képes volt olyan információkat megállapítani, amelyeket legfeljebb a rendőrkutyák vettek volna észre.

Zólyomi Zsolt nem rejti véka alá a véleményét (Fotó: Andersen Dávid)

“Extrém jó a szaglásom, persze az emberi szaglás összehasonlíthatatlan a kutyákéval, a legjobb szaglású ember is csak a kevésbé ügyes kutyákhoz érhet fel – mondta Zólyomi. – Én képzett rendőrkutyákkal versenyeztem régi nyomok felismerésében, és magam is meglepve, versenyben tudtam maradni. Persze én azzal tudom kompenzálni a természetes adottságokat a kutyával szemben, hogy én el tudom mondani, amit érzek. Ezért szoktam a rendőrséggel együtt dolgozni, persze nem a kisebb léptékű ügyekben, ezért sok mindenről nem beszélhetek. De például volt olyan, hogy elvittek egy helyszínre, ahol meg tudtam mondani, hogy az illető kínai kaját evett és cseresznyés dohányt szívott. Ez alapján megnézték a közeli kínai éttermeket és meg is találták az elkövetőt. Egy kutya erre nem lett volna képes, ő akkor tudta volna tökéletesen azonosítani a tettest, ha már elkapták.”

Visszatérve a szakmára, Zólyomi Zsolt szerint az ismert parfümőrök többsége úgy dolgozik, hogy egy-egy nagy multihoz leszerződve megkeresi a betevőjét, hétvégente pedig saját márkáin, “passion projektjein” dolgozik.

Az igazi luxusparfümöket az iparág “szent őrültjei” keverik (Fotó: Andersen Dávid)

“Sajnos a parfümipart is elérte a profitmaximalizálás és a költségcsökkentés – magyarázta Zsolt 2008 óta létező budapesti szalonjában, a Le Parfum luxusparfümériában. – Jön egy távol-keleti befektető, aki megveszi cakkumpakk a brandet, a történetét, a családi recepteket, aztán beküldi a modern üzleti iskolákon edződött menedzserét. Ő aztán a harmadik hónapban odajön hozzád és azt mondja: figyelj, itt van a költségvetési táblázat tizedik sorában egy alapanyag, aminek literje 68.000 euróba kerül. De tényleg, nem lehetne ezt esetleg olcsóbban kihozni? Tulajdonképpen lehet – válaszolod –, csak az már nem ugyanaz lesz. Ezért van az, hogy te ma már nem veszel luxusterméket, hiába vásárolsz a dédanyád egykori legkedvesebb luxusmárkájánál. A mai termékekben lévő anyagok nem luxusanyagok, csak létrehoznak gyorsan egy tömegterméket, becsomagolják fröccsöntött műanyag álcsillogásba, rátesznek egy túlméretezett márkajelzést, majd beletolnak a reklámkampányába akár pár tízmillió dollárt és már el is fogyott a pénz, így nem maradt jó alapanyagra.”

Pedig a luxus elvben arról szólt, hogy vegyünk egy eredeti ötletet, ami nem az aktuális trendek mértani átlaga, és valósítsuk meg a legjobb művésszel, a Földön hozzáférhető lehető legmagasabb színvonalon, a legjobb minőségű alapanyagokból.

A parfümipar nem kis üzlet: évente 50 milliárd dollárnyi forgalomról van szó és akkor még a szürkegazdaságot bele sem számoltuk. Persze, a csomagtartóból, vagy kabát alól kínálgatott “akciós” luxusparfümökkel nem árt vigyázni. 

“Illegális forrásból nagyon veszélyes lehet vásárolni – figyelmeztet a szakember. – Nem tudod, hogy mit veszel, mit kevertek bele, mikor járt le, mint ahogy azt sem tudod, hogy nem egy rabszolgamunkások által összerakott borzalmat veszel-e. Pedig nem nagy különbségekről van szó, de tízezer forintért hajlamosak vagyunk lehunyni a szemünket és megvenni bármit, még ha az egészségünkre káros is lehet.”

A nők kiszagolják a csalást

Zólyomi szerint a mai divatos parfümöket a nagy cégek úgy készítik, hogy megnézik az elmúlt években jól teljesítő illatokat, és azoknak a közös metszetére emlékeztető új termékeket dobnak piacra. Ez persze könnyen feltűnik, ha valakinek kellően érzékeny az orra.

“Genetikailag bizonyított tény, hogy a nőknek jobb az orruk – magyarázta a szakember. – Ezért valószínűleg ők lesznek azok, akik észreveszik, hogy mondjuk egy idén vásárolt Yves Saint Lauren parfümnek pont olyan az illata, mint az egy-két évvel ezelőtti Escadának. Nem véletlen, hogy azok az emberek, akik évtizedekig tanulják a szakmát, legfeljebb pénzt keresni mennek a nagy cégekhez. Nekem egy ilyen cég sikeres parfümőre a pályám elején azt mondta, hogy ha jót akarok magamnak, nem egy multihoz megyek, hanem megmaradok függetlennek, mert akkor tudom azt csinálni, amit szeretek. Meg persze azért is, mert a nagy cégek megvesznek kilóra, kiszívják a tudásodat, aztán eldobnak, és mehetsz haknizni a szélvédőmosót kotyvasztó gyárba. Én szerencsémre nem ezt tettem, bár így az első 5 év elég nehéz volt. Volt olyan, hogy kivezettettek egy nagy cég sajtótájékoztatójáról, aztán csak évek múlva kértek bocsánatot, amikor rájöttek, hogy tényleg nem vagyok ipari kém. Mára szerencsére eljutottam oda, hogy a szerződéseimbe bele van írva, hogy nem vagyok köteles dicsérni a terméket.”

Hogy kerül a parfüm a sportcipő mellé?

Zsoltot arról kérdezem, szakmailag nem fáj-e neki, hogy ma már szinte nincs olyan sportszergyártó, vagy hasonló életmód-márka, amely ne dobott volna a piacra ilyen vagy olyan illatszert. Kiderül, hogy ezek a cégek a maguk világában akár tisztességesebbnek is tekinthetők, mint a fenti módszerekkel, a befektetők által kézivezérelt luxusmárkák.

Az igazi luxus ma már nem a világmárkák sajátja (Fotó: Andersen Dávid)

“Először is érdemes megnézni, hogy azok a cégek, amelyeket a fogyasztók luxusmárkaként tartanak számon, honnan indultak – mondta a független parfümőr. – A Chanel ruhákat gyártott, a Gucci pedig nyergeket és lószerszámot. De a Boucheron is ékszerekkel foglalkozott eredetileg. Nagyon kevés olyan cég van – például a Guerlain, amelynek a parfümőr-iskoláját elvégeztem – amelyik kifejezetten arra alakult, hogy parfümöt fog kotyvasztani. A nagy divatcégek meg rájöttek, hogy a kozmetikai iparból nagyon szépen lehet keresni, ha jól csinálják, akár az egész divat-üzletágat el tudják vele tartani. Ami a sportmárkákat illeti, nincs azzal semmi baj, főleg, hogy ugyanazokkal dolgoztatnak, mint a luxusmárkák, mert ma már nagyon kevés márka engedheti meg magának, hogy saját, “in-house” parfümőre legyen. A többiek inkább a marketingre költenek, de sok esetben egy Adidas, Puma, Esprit vagy Zara parfümjeire nagyobb elismeréssel nézek, mert ott a költségek töredékéből kell kihozni egy-egy illatot, mégis egészen tisztességeseket tudnak előállítani. Persze ehhez az kell, hogy ugyanaz a zseni dolgozzon rajta, mint a luxusmárkánál – csak így kicsit olyan ez, mintha Picassónak adnál egy papírzsebkendőt meg egy csorba ceruzát, hogy csak ez van, Mester, festene valamit? Firkálgatni fog rá szép minimalistán, ami persze még így is atomjó lesz, és egyszer nagyon sokat is fog érni, de mennyivel nagyobbat alkothatna szabadon, az összes színnel dolgozva?”

Elillanó illatok

Hiába a komoly, nemzetközi cégek és a reklámokban domborító szupersztárok serege, a mai illatok gyengébbek, kevésbé tartósak, mint a 10-15-20, pláne 100 évvel ezelőtti klasszikusok. Ezt pedig a fogyasztók is egyre inkább kezdik érzékelni.

“Megint a nőkre fogok mutogatni, mert többször előfordult már, hogy bejött az üzletbe egy férfi, hogy parfümöt vásároljon és valamilyen konkrét márkát szeretett volna, mert otthon azt látta – avat be a kulisszatitkokba Zólyomi. – De a nők észre fogják venni, hogy ez az illat már uncsi, és kevésbé tartós, nem olyan, mint amilyen a nagymama kedvenc parfümje volt, nincs meg benne az anyagi minőség. A szakmai konferenciákon a kollégákkal mi is általában a fejünket fogjuk. Valaki bedobja, hogy “próbáltátok már Lady Gaga legújabb parfümjét?” mi pedig csak szomorúan csóváljuk a fejünket, mert fogtak egy teljesen generikus juice-t (szaknyelven az illatok alapját adó esszenciák végső, de még higítatlan keveréke) és azon tekertek egyet-kettőt, pedig Lady Gaga neve, karaktere simán elbírná a merészebb megközelítést is. Ilyenkor viszont én azt kérdezem, hogy hol van ebben a luxus? Hol van a legújabb, legcsodásabb cucc, amit kipróbálsz, és úgy érzed, hogy neked dolgozik az egész Dior-ház? Megmondom: sehol, mert ez egy kamu. Ehhez képest egy jó sportszermárka tusfürdőjét rendesen megcsinálni, az teljesen rendben van. Persze ez nem luxus, mivel 2017-ben, ha valaki luxushoz akar jutni, annak nem brandet kell vásárolnia, sőt inkább távol kell tartani magát az ismert márkáktól.”

Nehezített pálya vezet az igazi luxushoz

Míg pár évtizeddel ezelőtt még onnan lehetett tudni, ha valaki luxusmárka közelébe került, hogy a kirakatban nem látta az árakat, ma már egyfajta ellenmarketingként olyan termékekre kell vadásznia, amelyekről lehet, hogy még csak nem is hallott korábban.

“Ma már az az uralkodó nézet, hogy ha igazi luxust akarsz, neked kell megkeresned a valós szakmai tudású embereket – mondta Zólyom Zsolt. – Ez pedig sok esetben egy szándékosan nehezített pálya. Például én a saját üzletemet egyáltalán nem reklámozom, a marketingköltésünk nulla forint. Persze nyilatkozom újságoknak, de ez kultúrmisszió, a nulla büdzsé egy stratégiai döntés volt. Dönthetnék úgy, hogy megveszem egy glossy magazin hátsó oldalát, mert a keret már meglenne rá. De akkor jönne egy nagy multi, és még több pénzt hozna, ami pedig egy teljesen felesleges fegyverkezési versennyé alakulna Amerika és Albánia – mármint utóbbi az én kis boltom mondjuk a L’Oréal-lal szemben – között. De egyébként is, jobban szeretem az olyan vásárlókat, akik picit foglalkoznak azzal, hogy mire szeretnének költeni és veszik a fáradtságot, hogy megtaláljanak minket. Ez egyébként olyan élményt tud nyújtani, mintha valaki drogozna – hatalmas örömérzetet és az elhatározást, hogy soha többé nem vásárolnak máshol. Itt megint a luxusra kell utalnom: ha olyan dolgot akarsz vásárolni, amihez két termosznyi alapanyag létezik az egész Földön, értelemszerű, hogy abból nem jut majd mindenkinek. Én is rengeteg energiát tettem ebbe az egészbe, nem születtem ilyen környezetbe. A nagypapám vasutas volt a Tiszai pályaudvaron, én Miskolcon születtem. Ezért van olyan márka is nálam, ami szakmai minőségben tökéletes és tizen-huszonezer forintért megvehető, de van olyan parfüm is, ami hatszázezer forintba kerül. És akkor az egyedi fejlesztésekbe még bele sem mentünk.”

Az egyedi parfümfejlesztés nem olcsó móka, bőven többmilliós érték felett indul egy-egy ilyen projekt. Nem véletlen, hogy Zsolt üzletébe olyan világsztárok is betértek már, mint például Eva Mendes, de az őfelsége kedvenc titkos ügynökét alakító Sir Roger Moore is tiszteletét tette már a Ritz-Carlton hotel épületében található parfümériában.

“Egy jó parfüm attól lesz jó, ha valakinek megszagoljuk a saját testillatát, ami egyébként egy olyan egyedi azonosítónk, mint az ujjlenyomat – magyarázta Zólyom Zsolt –, majd kikeverünk egy illékony anyaghalmazt, ami önmagában is szép, vagyis kellemes érezni, de ez a bőröd illatával együtt még kellemesebb lesz. Picit úgy tudnám megfogalmazni, mintha elmennél a Louvre-ba, majd hosszú bolyongás után hirtelen átdugnád a fejedet a Mona Lisán és a selfie-n jobban néznél ki, mint az eredeti.”

Feromonok, szagtalan parfüm és az igazság

Néhány éve hatalmas népszerűségnek örvendtek azok a parfümök, amelyeket a reklámszöveg szerint feromonokkal dúsítottak, így viselőjük számára a hódítás sikere megkérdőjelezhetetlené vált.

“Ez egy baromság, nincs ilyen parfüm, mert egyrészt nincs rá bizonyíték, hogy az emberi szervezet feromonokat termelne – figyelmeztet a parfümőr. – A másik meg egy a gyártáshoz kapcsolódó dolog: ha lenne feromonos parfüm, ahhoz először is feromonokra lenne szükség. Ezt nyilván a mexikói bevándorlók hónaljából kaparnák ki, mert az lenne az olcsó. Ezek után képzeljünk el egy amerikai úrinőt, hogy mennyire lenne kedve ilyesmit magára kenni.”

Mivel épp a múlt héten írtuk meg, hogy piacra dobták a szagtalan parfümöt, lecsapok a lehetőségre és megkérdezem a szakembert, hogy mit gondol erről a megközelítésről.

Illatmentes parfüm – nem első randira való (Fotó: Andersen Dávid)

“Ezt már jó ideje megcsinálták, konkrétan Nina Ricci dédunokája készítette el a Not a Perfume nevű kreációját, ami pontosan ezt tudja – mondta Zólyom Zsolt. – Ez egy minimalista parfüm, ami azt jelenti, hogy amíg egy átlagos illat 300-400 alkotóelemből áll, ez csupán egyetlenegy molekulát tartalmaz, de az észvesztő. Olyan ez, mint egy Malevich-festmény, a piros négyzet. Egyébként ez egy rendkívül erotizáló parfüm, nem is első randira ajánlom. Úgy működik, ahogy az előbb elmondtam, hogy a testillattal kombinálva lassan válik érzékelhetően erotikus hatásúvá, de aztán nincs visszaút.”

Hajrá, férfiak, csak bátran!

Szétnézve napjaink Magyarországán, hamar feltűnhet, hogy az illatszerek és úgy általában a kozmetikumok használata terén lenne még hová fejlődnünk, főleg a férfiaknak. Bár a nagyobb kozmetikai márkák ma már egyre-másra dobják piacra a kifejezetten férfiak számára kifejlesztett termékeiket, egy átlagos reklámblokkot végignézve – vagy épp a tömött buszon körbeszagolva – az olcsó tömegtermékek fognak visszaköszönni.

Hogyan kell magunkat helyesen parfümözni?

“Ha nagyon drámai akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy Magyarországon a rendszerváltás nem ért el a hétköznapokig – mondta Zólyomi. – Gondolj bele, most Budapesten üldögélünk a világ legmagasabb minőségét kínáló Ritz-Carlton szállodában. Ez egy luxushelyszín, de ha hívnál most egy taxit, ide jönne egy komor, jó esetben lila zakót viselő taxis, akinek a kocsijában ott lifegne öt-hat darab is a fenyőfás illatosítóból és már az első sarkon öklendeznél. A rendszerváltás előtt hiánygazdálkodásból éltünk, megszoktuk, hogy nem jutunk hozzá minden áruhoz. Az emberek stílusa pedig ebből épült fel, logikusan nincsen bennük az a tárgykultúra, mint egy olyan versailles-i családnál, ahol generációk óta a legfinomabb Sèvres-i porcelánból isszák reggelihez a forró csokit. De mondok egy hétköznapibb példát is: ha elmész egy francia pékhez, olyan croissant-t kapsz, hogy megszólal, nálunk rendes, minőségi kenyeret is nehéz találni. De nézzük meg, milyen igényszintről árulkodik például, ha megnézzük bámelyik bál úri közönségét. Ez van sajnos, amíg egy átlagos magyar döntéshozó 50 és a halál között van, aki évente párszor elmegy bepálinkázva stüszivadászni vagy teremfocizni a haverokkal a szomszéd faluig. Ennek az az eredménye, hogy “jó lesz ugyanaz, ami mindenkinek jó volt itt 30 évig”, aztán csodálkozunk, hogy ha egy világlátottabb ember fel mer venni egy olyan cipőt, aminek a sarkán van egy színes csík, vagy felvesz egy apró, színes majmokkal telirajzolt Hermés nyakkendőt, amiben eurószázmilliós üzleteket kötnek máshol, akkor csak néznek rá és azt mondják “biztos buzi”. Szerencsére ma már azért elő-előfordul, hogy férfiak is bejönnek hozzám, de egyelőre még csak stikában. Vesznek parfümöt a feleségüknek, vagy a barátnőjüknek, aztán félénken megkérdezik, hogy Zsolt, lehetne egyszer nekem is választanunk valami igazán jót? Szóval van remény, még ha halvány is. A lényeg, hogy hitelesek tudjunk maradni – ma már nem attól leszel luxusmárka, ha fekete-arany-gyémántba öltözteted a termékedet, mert az már béna. A megfelelő hozzáállás az, hogy egy eredeti ötletet és saját történetet kitalálva építed fel a márkádat. Nem fogod megúszni, hogy legyen elérhető tömegterméked is, ez ma már alapszintű dolog, amit bárki megvehet a plázában, de olyan, minél egyedibb, nem ismert terméket is kell kínálni, ami annyiba kerül, mint egy Michelangelo-szobor. Persze ehhez le kéne mondani bizonyos profitrátákról, és magasra, sőt folyamatosan egyre magasabbra pozicionálni az egész tevékenységet, mert közép- és hosszútávon ez a túlélés záloga.”

Ami pedig a parfümvásárló férfiakat illeti, Zólyomi Zsolt szerint akkor járnak a legjobban, ha nem próbálják meg kitalálni, hogy mire vágyik a megajándékozni szánt személy.

“Parfümöt venni nagyon veszélyes terület – mondta. – Bár sok mindent meg tudok állapítani egy emberről az illata alapján, ezek inkább afféle benyomások, amiket leírni nem tudnék, csak érzem. Nálunk viszont, mivel egy ízléskonzervatív országban élünk, előfordul, hogy bejön egy férfi, kicsapja a vastag pénztárcát, és megkérdezi, hogy mi a legdrágább. Néha megpróbálom lebeszélni, hogy hülyeségekre ne költse a pénzét. Persze meg szokták kérdezni, hogy jó, de mi kell hozzá, hogy megtaláljam a megfelelő illatot. Annak az illetőnek a bőre, akié a parfüm lesz. Ezt már tinédzserkoromban is játszottam a haverokkal, akik megkérdezték, hogy milyen parfümöt vegyenek fel az esti randira. Én megmondtam, és általában nagy sikerük is volt vele. Ma már inkább azt mondom, hogy egy személyes parfümtanácsadás-utalványt vegyenek, azzal nem lehet mellényúlni.”